4.
- Mit szeretnél tudni rólam? - kérdezte fejét felém fordítva.
Vállat vontam. Nem is tudom, hogy pontosan mit szerettem volna tudni róla. Megszeretném ismerni, és kész!
- Amit tudhatok. - feleltem kérdésére. Tekintetemet a fehér plafonra vezettem, ujjaimat összefűztem, és a hasamon pihentettem. Halkan felnevetett, miközben ő is hasonló pózba tornázta magát.
- Akkor inkább kimegyek a szobából, mert a nevemen kívül mást nem tudhatnál. - sóhajtott drámaian.
- Már mondtam, leszarom az idióta szabályokat. Amúgy van egy ötletem. - mondtam idiótán vigyorogva.
- Fogadjunk, hogy ahhoz , hogyan nyírd ki a bátyjámat. - mosolygott eszelősen. Tátott szájjal, tányér nagyságú pupilákkal néztem mélybarna íriszeibe.
- Gondolatolvasó vagy, vagy mi a szar? - kérdeztem feleszmélve a sokkomból.
- Csak sejtem, mire gondolsz. Az még nem gondolatolvasás.
- Boszorkány vagy! - jelentettem ki a fejemet csóválva.
- A legnagyobb titkomra fényt derítettél! - kapta nagy tenyerét drámain mellkasára, megjátszott döbbenettel nézve íriszeimbe.
- Ez a második nevem. - kacsintottam neki.
-Mi?
- Hát az előbb mondtad. - vágtam rá full komoly fejjel. A nevetés határán álltam, nem meglepő módon, s igen nehezen tudtam visszatartani a kikivánkozó, kacajomat.
-Értem. - mondta gondolkodó zseni fejet vágva, s még az állán lévő nemlétező szakállat is simogatta. Itt volt az a pont, amikor nem bírtam tovább, és hangosan rötyögve borultam hátra fekvő helyzetbe. Bal kezemet szám elé kaptam, hogy legyen bennem valamelyst nőiesség.
- Na de mit is szeretél pontosan megtanulni rólam? Tudod, órákig lehetne regélni, milyen fantasztikus vagyok. - bazsajgott eszelősen.
- Vissza az egóval, ifjú Jeon! - szegeztem rá mutató ujjamat fenyegetően. Felvont szemöldökkel nézett rám, amolyan 'Kivel kekeckedsz?' fejjel, ami elég bugyután festett. Lábaimat hasamig felhúzva kacaráztam, térdembe temetve az arcomat. Miután sikerült abbahagynom, ismét kinyitottam csőrömet. - Ami eszedbe jut, és nem tart napokig, mire elmondod. - adtam neki viszonylag értelmes választ.
- Akkor kezdtem is! - somolygott vidáman, majd a hátát kihúzva, törökülésbe tornázta magát, öklét ajkai elé emelve megköszörülte a torkát. - Huszonhárom éve boldogítom a bátyjámat, illetve nem kis mérettel a kedves hölgy vendégeimet. - megsem lepődtem annyira a perverz megjegyzésén, sokkal inkább vártam már, mikor szól fel valami olyat, amitőp zavarba tudna hozni. Ehelyett fapofával szemeg forgattam neki - Egy méter hetvennyolc centiméter magas vagyok, olvasáshoz általában szemüveget kell használnom. Szeretek olvasni, illetve állaz barát vagyok.
- Mert te is egy állat vagy. - vágtam a mondandójába.
- Egy olyan állat vagyok, akinek bejönnek az olyan tökös csajok, akiknek fekete a hajuk, vsgy festetik havonta, hosszú, vékony, kecses lábai vannak, egy igazi amazon, az arca ártatlannak hat, aztán úgy tökön vagy gyomron vág, hogy óráig érezhetem. Zavarba jön esetleg egy egy mondataimtól. Szereti az over size ruhákat, esetleg kedveli becsórni az enyémet. Ilyen a barátnő típusom. - még mindig vigyorgott, amit szívesen letöröltem volna az arcáról, így egy jól iráyzott mozdulattal gyomron rúgtam. Jajveszékelve görnyedt előre a fájó pontot tapogatva. Arca fájdalmas grimaszba torzult, ami fájdalmasan sármos volt, hiába a gyötrődés miatt volt olyan. Kábultan néztem minden egyes mozzanatát, mégha a kín miatt is tette azokat. Ellenálhatatlan volt, bekellett valljam.
-Élsz még? - hecceltem el gyötredelmét, mire szúrós pillantásokkal felnézett rám. Inkább behúztam a nyakamat, mielőtt a pillantásával akarna megölni.
-Baszki te mivel edzettél? - kérdezte még mindig elfúló hangon. Nagyot nyerítettem, majd gyorsan befogtam a lepénylesőmet, nehogy én is kapjak valami büntit tőle.
- Apával.
- Édes Istenem gyere le!
- Már itt van. - reflektáltam neki.
- És akkor méghogy nekem nagy az egóm. - horgyogott az orra alatt.
- Nagyobb, mint az enyém. - reagáltam le a mondatát. Meghökkenve nézett zöld pillámba, miközben csőrét egy ördögi mosolyra húzta.
-Meg ne merj csikizni! - pattantam fel másodpercek alatt, majd kezdtem el rohanni az ajtó fele, és hálát adtam a magasságosnak, hogy nem zártam kulcsra a falapot, így könnyen eltudtam előle menekülni.
Rohangálásom közben a padlótól plafonig, faltól falig érő üveglapokon keresztül észre vettem, hogy a Nap már régen lement, s a világos kék szín helyét felvette a sötét, szemet gyönyörködtetően ragyogó éjszakai égbolt. Elbambultam volna, néztem, csodáltam volna a csillagokkal tarkított sötét égboltozatot, ha nem épp menekültem volna az elől, hogy a bugyimba csorgassak. Hallottam a tücskök ciripelését, nameg persze Jungkook lépteit is közeledni, így gyorsabb iramot vettem fel a lábammal - amik most, hogy így nézem, illenek a leírására -, mert nem szerettem volna bűzölögni. Mert képes lettem volna bepisilni, ha annyira sokáig csikizné az oldamat. A nappaliba érve a tévé halk moraja csapta meg a füleimet, mely már zsongott a sokféle hangtól. Mégis kellemes volt, és megnyugvással töltött el, minden egyes kis zörej. Lisa és Jisoo érdeklődve fordították felém a fejüket, majd bendőjüket fogva kedzetk el vihorászni a szerencsétlen helyzetemen. Ők lazán vették, hogy kommunikálok, a férfival, miközben ők is tudták, hogy nem lehetne. De nem szóltak senkinek, ami boldogsággal töltött el.
- Mit csináltál Sunhee? - érdeklődte könnyeit törölgetve Jisoo, utalva a rohanó énre, illetve Jungkookra.
- Megeshet, hogy Véletlen gyomron rúgtam. - mosolyogtam ártatlanul, megnyomva a véletlen szót.
- Véletlen volt az anyád picsája! - morgott mögöttem Jungkook, s reagálni nem volt időm. Se perc alatt megfigta a derekamat, majd mintha egy krumpliszsák lennék, a vállára dobott, miközben és sípákolva csapdostam a hátát. Aztán megkukultam, amikor ránéztem a fenekére. Kezeimet leengedtem, s csak tűrtem, ahogy elcipel a belső medencéhez, majd megáll, s egy jókorát sóz az én popsimra.
-Anyádat!
Halkan ciccegett, valószínűleg nem tetszett neki a rekacióm, biztos arra számított, hogy azt mondom;
Gyerünk Oppa, még!
Álmodni szabad.
Kezeid a derekamra vezette ismét, majd lendülettel belevágott a vízbe. Mivel közel voltam hozzá, így a levegőben elkaptam a pólójának könnyed anyagát, és magammal rántottam, hogy ne csak én kapjak a hűsítő vízből.
Prülszkölve jöttünk a víz tetejére mindketten, miközben a hajunkat söpörtül ki a szemünkből. Arcomat és a szemeimet megtöröltem, majd hitetlenkedve néztem a vihorászó Jungkookra. Biztos, hogy idősebb nálam?
Nem hiszem. Néha olyan, mint egy ötéves macsó testbe bújva.
Hihetetlenül arányosnak tartom amikor gyermek lelkű, hiszen ahogyan nekem, valószínűleg neki sem volt fényes gyerekkora. Élveztem, amikor gyerekesen viselkedtünk egymással, noha ez eddig, ez egy hétben két alkalommal törtnént meg, az is inkább valami szájkarate szerű párbeszéd volt. Megmelengette a szívemet, hogy van, aki törődik velem.
Lassan a víz miatt közelítettem meg totyogó lépésekben a férfit, majd mikor elé értem egy nagyot szusszantottam, és óvatosan, a reakcióit figyelve kacsóimat dereka köré fontam. Fejemet a mellkasába fúrtam, és már rendesen vártam, mikor tol el magától, ám meglepetésemre nem így lett. Ő is átölelte vékony testrészemet, majd fejét a nyakhajlatomba szorította.
-Köszönöm, hogy foglalkozol velem.
Vállat vontam. Nem is tudom, hogy pontosan mit szerettem volna tudni róla. Megszeretném ismerni, és kész!
- Amit tudhatok. - feleltem kérdésére. Tekintetemet a fehér plafonra vezettem, ujjaimat összefűztem, és a hasamon pihentettem. Halkan felnevetett, miközben ő is hasonló pózba tornázta magát.
- Akkor inkább kimegyek a szobából, mert a nevemen kívül mást nem tudhatnál. - sóhajtott drámaian.
- Már mondtam, leszarom az idióta szabályokat. Amúgy van egy ötletem. - mondtam idiótán vigyorogva.
- Fogadjunk, hogy ahhoz , hogyan nyírd ki a bátyjámat. - mosolygott eszelősen. Tátott szájjal, tányér nagyságú pupilákkal néztem mélybarna íriszeibe.
- Gondolatolvasó vagy, vagy mi a szar? - kérdeztem feleszmélve a sokkomból.
- Csak sejtem, mire gondolsz. Az még nem gondolatolvasás.
- Boszorkány vagy! - jelentettem ki a fejemet csóválva.
- A legnagyobb titkomra fényt derítettél! - kapta nagy tenyerét drámain mellkasára, megjátszott döbbenettel nézve íriszeimbe.
- Ez a második nevem. - kacsintottam neki.
-Mi?
- Hát az előbb mondtad. - vágtam rá full komoly fejjel. A nevetés határán álltam, nem meglepő módon, s igen nehezen tudtam visszatartani a kikivánkozó, kacajomat.
-Értem. - mondta gondolkodó zseni fejet vágva, s még az állán lévő nemlétező szakállat is simogatta. Itt volt az a pont, amikor nem bírtam tovább, és hangosan rötyögve borultam hátra fekvő helyzetbe. Bal kezemet szám elé kaptam, hogy legyen bennem valamelyst nőiesség.
- Na de mit is szeretél pontosan megtanulni rólam? Tudod, órákig lehetne regélni, milyen fantasztikus vagyok. - bazsajgott eszelősen.
- Vissza az egóval, ifjú Jeon! - szegeztem rá mutató ujjamat fenyegetően. Felvont szemöldökkel nézett rám, amolyan 'Kivel kekeckedsz?' fejjel, ami elég bugyután festett. Lábaimat hasamig felhúzva kacaráztam, térdembe temetve az arcomat. Miután sikerült abbahagynom, ismét kinyitottam csőrömet. - Ami eszedbe jut, és nem tart napokig, mire elmondod. - adtam neki viszonylag értelmes választ.
- Akkor kezdtem is! - somolygott vidáman, majd a hátát kihúzva, törökülésbe tornázta magát, öklét ajkai elé emelve megköszörülte a torkát. - Huszonhárom éve boldogítom a bátyjámat, illetve nem kis mérettel a kedves hölgy vendégeimet. - megsem lepődtem annyira a perverz megjegyzésén, sokkal inkább vártam már, mikor szól fel valami olyat, amitőp zavarba tudna hozni. Ehelyett fapofával szemeg forgattam neki - Egy méter hetvennyolc centiméter magas vagyok, olvasáshoz általában szemüveget kell használnom. Szeretek olvasni, illetve állaz barát vagyok.
- Mert te is egy állat vagy. - vágtam a mondandójába.
- Egy olyan állat vagyok, akinek bejönnek az olyan tökös csajok, akiknek fekete a hajuk, vsgy festetik havonta, hosszú, vékony, kecses lábai vannak, egy igazi amazon, az arca ártatlannak hat, aztán úgy tökön vagy gyomron vág, hogy óráig érezhetem. Zavarba jön esetleg egy egy mondataimtól. Szereti az over size ruhákat, esetleg kedveli becsórni az enyémet. Ilyen a barátnő típusom. - még mindig vigyorgott, amit szívesen letöröltem volna az arcáról, így egy jól iráyzott mozdulattal gyomron rúgtam. Jajveszékelve görnyedt előre a fájó pontot tapogatva. Arca fájdalmas grimaszba torzult, ami fájdalmasan sármos volt, hiába a gyötrődés miatt volt olyan. Kábultan néztem minden egyes mozzanatát, mégha a kín miatt is tette azokat. Ellenálhatatlan volt, bekellett valljam.
-Élsz még? - hecceltem el gyötredelmét, mire szúrós pillantásokkal felnézett rám. Inkább behúztam a nyakamat, mielőtt a pillantásával akarna megölni.
-Baszki te mivel edzettél? - kérdezte még mindig elfúló hangon. Nagyot nyerítettem, majd gyorsan befogtam a lepénylesőmet, nehogy én is kapjak valami büntit tőle.
- Apával.
- Édes Istenem gyere le!
- Már itt van. - reflektáltam neki.
- És akkor méghogy nekem nagy az egóm. - horgyogott az orra alatt.
- Nagyobb, mint az enyém. - reagáltam le a mondatát. Meghökkenve nézett zöld pillámba, miközben csőrét egy ördögi mosolyra húzta.
-Meg ne merj csikizni! - pattantam fel másodpercek alatt, majd kezdtem el rohanni az ajtó fele, és hálát adtam a magasságosnak, hogy nem zártam kulcsra a falapot, így könnyen eltudtam előle menekülni.
Rohangálásom közben a padlótól plafonig, faltól falig érő üveglapokon keresztül észre vettem, hogy a Nap már régen lement, s a világos kék szín helyét felvette a sötét, szemet gyönyörködtetően ragyogó éjszakai égbolt. Elbambultam volna, néztem, csodáltam volna a csillagokkal tarkított sötét égboltozatot, ha nem épp menekültem volna az elől, hogy a bugyimba csorgassak. Hallottam a tücskök ciripelését, nameg persze Jungkook lépteit is közeledni, így gyorsabb iramot vettem fel a lábammal - amik most, hogy így nézem, illenek a leírására -, mert nem szerettem volna bűzölögni. Mert képes lettem volna bepisilni, ha annyira sokáig csikizné az oldamat. A nappaliba érve a tévé halk moraja csapta meg a füleimet, mely már zsongott a sokféle hangtól. Mégis kellemes volt, és megnyugvással töltött el, minden egyes kis zörej. Lisa és Jisoo érdeklődve fordították felém a fejüket, majd bendőjüket fogva kedzetk el vihorászni a szerencsétlen helyzetemen. Ők lazán vették, hogy kommunikálok, a férfival, miközben ők is tudták, hogy nem lehetne. De nem szóltak senkinek, ami boldogsággal töltött el.
- Mit csináltál Sunhee? - érdeklődte könnyeit törölgetve Jisoo, utalva a rohanó énre, illetve Jungkookra.
- Megeshet, hogy Véletlen gyomron rúgtam. - mosolyogtam ártatlanul, megnyomva a véletlen szót.
- Véletlen volt az anyád picsája! - morgott mögöttem Jungkook, s reagálni nem volt időm. Se perc alatt megfigta a derekamat, majd mintha egy krumpliszsák lennék, a vállára dobott, miközben és sípákolva csapdostam a hátát. Aztán megkukultam, amikor ránéztem a fenekére. Kezeimet leengedtem, s csak tűrtem, ahogy elcipel a belső medencéhez, majd megáll, s egy jókorát sóz az én popsimra.
-Anyádat!
Halkan ciccegett, valószínűleg nem tetszett neki a rekacióm, biztos arra számított, hogy azt mondom;
Gyerünk Oppa, még!
Álmodni szabad.
Kezeid a derekamra vezette ismét, majd lendülettel belevágott a vízbe. Mivel közel voltam hozzá, így a levegőben elkaptam a pólójának könnyed anyagát, és magammal rántottam, hogy ne csak én kapjak a hűsítő vízből.
Prülszkölve jöttünk a víz tetejére mindketten, miközben a hajunkat söpörtül ki a szemünkből. Arcomat és a szemeimet megtöröltem, majd hitetlenkedve néztem a vihorászó Jungkookra. Biztos, hogy idősebb nálam?
Nem hiszem. Néha olyan, mint egy ötéves macsó testbe bújva.
Hihetetlenül arányosnak tartom amikor gyermek lelkű, hiszen ahogyan nekem, valószínűleg neki sem volt fényes gyerekkora. Élveztem, amikor gyerekesen viselkedtünk egymással, noha ez eddig, ez egy hétben két alkalommal törtnént meg, az is inkább valami szájkarate szerű párbeszéd volt. Megmelengette a szívemet, hogy van, aki törődik velem.
Lassan a víz miatt közelítettem meg totyogó lépésekben a férfit, majd mikor elé értem egy nagyot szusszantottam, és óvatosan, a reakcióit figyelve kacsóimat dereka köré fontam. Fejemet a mellkasába fúrtam, és már rendesen vártam, mikor tol el magától, ám meglepetésemre nem így lett. Ő is átölelte vékony testrészemet, majd fejét a nyakhajlatomba szorította.
-Köszönöm, hogy foglalkozol velem.
Коментарі