Évszakok
Újra hullanak a fákról a levelek, Kimennek játszani az udvarra a gyerekek. Vándorútra indulnak a kíváncsi lelkek, Kialakulnak vandonatúj versek. Kibontakoznak vadiúj szerelmek, Hirtelen az esőcseppek csak úgy peregnek. Mindenki bevonul a lakásba a kandallóból áradó meleghez, Majd kicsit később leül az asztalhoz bő étvággyal a leveshez. Lassan közeledik a sötét este, Mindenkinek kihűlt már szinte az egész teste. Egy forró fürdő után van csak tévézni mindenkinek kedve, Aztán elindul az összes fáradt lélek aludni ahogy annak a rendje. Múlnak a napok és elvándorol a sok fecske, Aztán lassan előkerül ételnek a lencse. Kint lassan megfagy az összes kecske, A sportemberek pedig összegyűlnek a meccsre. Előkerül a szekrényből a télikabát, Összegyűlik az összes jó barát. Miközben hógolyózik az egész család, Valaki mindig elveszíti a csatát. Valaki egyedül tölti az éjszakát, Más pedig kedvére tölti újra a teás poharát. Rossz érzés korán felvenni a pizsamát, De legalább már ki lehet készíteni az ajtóba a csizmát. Lassan a télnek is vége lesz, Hiszen az idő minden rosszat és jót is tönkretesz. Jön a melegebb idő és ekkor minden új erőt vesz, Ahogy te is újabb lendületet gyűjtesz. Elkezdődik egy újabb tavasz, Jobb kedvre derül jó pár kamasz. Lekerül a régi sebhelyekről a ragtapasz, Hiszen véget ért az össze lehetetlennek tűnt szakasz. Fájdalmasan öltözik át az összes virágszirom, Helyet foglal mégtöbb játék a polcaimon, Éjszakánként több lesz a könny arcaimon, De jól titkolom hiszen megjelenik a mosoly ajkaimon. Kezdődnek a hajnalig tartó nappalok, Leszállnak a mennyből a segítséget nyújtó őrangyalok. Előkerül a sok alkoholos üvegek amivel megtelnek az üres asztalok, Felcsendülnek az esti buliban a monoton dallamok. Kezdődnek az át nem gondolt butaságok, Hiszen eljönnek a felejthetetlen utazások. Elveszi mindenki a bátorságot, Mert feladja a rabságért a szabadszágot. Elveszti mindenki a boldogságot, Mivel senki sem szereti a távolságot. Feladjuk az ifjúságot, Mert felnövünk és értékeljük a sok értünk tett apróságot. Minden kezdődik folyamatosan előlről, Eltűnik a jókedv a levegőből, Lúzer lesz a menőből, És folytatódik a játék a kezdetektől.
2019-10-06 17:32:43
3
0
Схожі вірші
Всі
Why?
I was alone. I am alone. I will be alone. But why People always lie? I can't hear it Every time! And then They try to come Back. And i Don't understand it. Why?
61
4
8042
Шукати святе в почуттях
Я пам'ятаю. Вибач, я все пам'ятаю. Чому цей біль ніяк не зникає? Час його береже. Мене він, ламає Й душа в нім палає. Пробач за все. Чого ж зберігаю? Усе це лякає. Себе забуваю і душу вбиваю, Та біль все живе. Серце згорає, Розум втрачаю, думки покидають. Ненавиджу це, понад усе. Тебе забуваю. Звички зникають. Віри тепер немає. Кохання вбиває. І допомоги вже не чекаю. Завжди щось втрачаю. Хтось уже добиває, не знаючи це. Можливо, шукала в цім світі святе, Та я не знала, що воно в мені є.
54
2
4391