Tanóra
Rivi B
Hallk motyogások, Még hallkabb tanár. Szavait félreértő visszafolytott nevetések, mint bujdosó hiénák. Folyó idő. Folyik a falióra lefelé, rá a táblára elmaszatolva azt, amit valaha rá firkáltak. Fontos dolgok? A tanárnak, az első sorban lévőknek. Fontos, biztos. A középső sorokban lapok susognak, tollak kattognak. Billentyűzet csattog reciprok egyenesen, laposakat pislogó sorstárssal a teremben. Kint csörög valaki a kulccsal. A tanár küzd a diákokkal. Hangjában monoton nyugati tájszólás, Mi alvásra késztet egy egész osztályt. „Figyel valaki?” Nincs válasz. Sóhajtva feláll, Nyitni terem ajtaját. „Nos, a következő óráig: Viszlát!”
2019-10-04 14:24:47
2
0
Інші вірші поета
Túlgondolt gondolatok Nyári Délelött Hazugság
Інші поети
Схожі вірші
Всі
Don't know what to do
Nora
I wanna making you laugh, I wanna making you smile. Please do not kill this love, I'm only touched you while You was wondering by my warmth. I don't know what to do without you; So many days ago you brought Small hope into my boring life, too. Blue eyes like an immense ocean, Your first words like a dream. I'm fall in love with you more, However reckless it may seem. My little devilish angel With radiant smile, You are my own danger. I will always stay inside Your hot heart. You taught me, that memories Are never die, So for me it isn't very dangerous. You are here, but at a so long distance Of many kilometers in eternity. Your care and worry about me amazed My heart. Next to you is no adversity. I don't know what to do without you, My first and single soulmate. Don't kill this love, don't kill me too... Our love appeared from my hate. It is a turning point now, So what will you choose? Yes, you don't know, how... But we really cannot lose! ____________ And there is nothing more pleasant yet than to feel the love of a person who hates everyone now. Перевод на русский: https://www.surgebook.com/anastasia_chan/blog/7abtu0i © (Copyright, 2019) ⓝⓞⓡⓐ
46
3
4757
"Письмо ушедших дней"
Позитивна Морквинка ( &Не Мілашка ;)
Привет , мой милый друг Забыл ли ты, как долго не писала , Прости ,но я хотела отпустить Всю слабостью ,что в себе искала . И может ты проник Моим письмом до дрожи Забыл ли мой дневник , Увиденный стихами одинокой ночи ... Об памяти прошедших дней , Ты не увидишь ни души порока Лишь слабый шепот чувств Уложенных строками тонко . Немой вопрос в глазах Оставлю с времям на последок Легонько холодом касаний уходя , Чтоб не запомнил запах пепла.
43
21
1545