Jimin szemszöge.

Amint rájöttem, hogy Jungkook igazat mondott. Azonnal beszélni akartam vele. De inkább meggondoltam magam mert először is Namjoonal kell beszéljek és szakítsak. Mert szeretem Jk igen szerelmes vagyok bele! És hogy mióta is hát azt nem tudom de már egy jó ideje, talán az első csókunk után kezdtem mélyebben érezni iránta. De holnap mindenféleképpen beszélek mindkettővel.

Másnap reggel vidáman keltem fel és indultam a közeli virág árushoz, aki éppen akkor pakolta ki a friss szépségeket. Hamar oda siettem és… 

-Jó reggelt! - köszönök az idős néninek. 

-Ah jó reggelt fiacskám. Miben segíthetek? - kérdezi kedves mosollyal. 

-Hát ehhez a mű rózsához szeretnék egy olyat, ami illik hozzá. - jegyzem meg neki, és fel mutatom azt, amit Jungkooktól kaptam jó pár nappal ezelőtt. 

-Jöjjön nézünk körül. - invitál be a boltba, ami telis tele szebbnél szebb virággal. - Szóval mit szeretne hozzá? Egy ugyanilyet? - kérdez engem, és közben rámutat a kezemben lévő tárgyra. 

-Igen valami olyasmire gondolok, amiről tudni fogja, hogy mit is érzek iránta. - mosolyodok el a mondat végére, és enyhe pír kúszik az arcomra. 

-Nos sok felé rózsa létezik és mindegyiknek más a jelentése. De a vörös rózsa a szerelem jele. Ez a legbiztosabb az érzelmek kimutatására. Viszont van bíborszínű. - mutat egy vázára a pulton. - A bíbor  rózsa más néven levendula szín első látásra szerelem jele. De ezt nem mindenki tudja. - értem hát ez nem igazán lenne jó. Gondolkodok el egy pillanatra. Majd szemem megakad egy gyönyörű kék színűn.

-És az? - mutatok rá. 

-A kék rózsa? A Hit és a bizalom jelképe. De nem sokan szoktak ezt vinni, így mindig kevés van nálam. - válaszol az egyszerű kérdésemre. 

-És ha a bíborszínű és a kéket egy csokorba raknánk? Az minden kifejez amit érzek iránta. És ha lehet ezt a pirosat és rakja mellé. - nyújtom felé a Jktől kapott virágszálat.

-Van benned fantázia. De meg lehet oldani. - nevetni el a mondat végét. Majd gyorsan elrendezni a 3 szál virágot és egy vastagabb vörös szalaggal köti át azt. 

-Kész is. - mutatja felé a csokor szerűséget.

-De ez mű! - szólalok fel neki. 

-Igen azok gondoltam ezek lesznek a legjobbak. Így érthetőbb a jelentésük. - támaszkodik az előtte lévő pultra. 

-Nagyon hálás vagyok. Mennyivel tartozom? - veszem elő a pénztárcámat, hogy fizessek. 

-Semmibe. Maga az első vásárló ma. - mosolyog és átadja nekem a virágokat. 

-Ezt így nem fogadható el. 

-De… menjen és valljon szerelmet annak a kislánynak. - nevetek fel cinikusan, ha tudná, hogy az a kislány egy fiú tuti nem adná el nekem a csokrot.

-Őőő… nagyon köszönöm. Meghálálom! - kiáltok fel, és már ott sem vagyok. A kezemben a virágokkal siettem a suliba, de amikor beértem Jungkook sehol sem volt. Így arra jutottam magamban, hogy a padjára teszem és elmegyek megkeresem Namot. Muszáj beszéljek vele. Nem akarom átverni őt. Így miután letettem az asztalra a 3 szál virágot után ki is siettem a teremből, és Namjoon kezdtem el keresni. Akit meg is találtam az udvaron ücsörgött, és a telefonját nyomkodta. Hamar oda siettem hozzám… 

-Szia Nam. Beszélhetnénk? - kérdezem tőle kicsit izgatottan. 

-Oh szia Kicsim. Mondjad! - néz rám és leteszi a készüléket a kezéből. Pff hát itt az idő most vagy soha. Gyerünk Jimin menni fog. Biztattam magam, hogy végre megtudjak szólalni. 

-Szóval… én… sza… - nem tudtam befejezni a mondatot ugyanis közbevágott. 

-Szakítani akarsz? - mondja ki azt a szót, ami nekem nem ment. 

-I… igen. Sa… sajnálom. De nem úgy szeretlek! 

-Hogy sajnálod? Egész végig játszottál velem és egy sajnálómmal azt hiszed elintézed? Jimin én a lelkemet is odaadnám neked, hogy szeress. De nem! Egy kérdésre válaszolj. - csak bólintani tudtam. - Jungkook? - mondja ki szívemnek kedves nevét és érzem, hogy enyhén elpirulok. - Szóval igen!? - jegyzi meg majd hirtelen a kezemre mar, és elkezd kifelé húzni a suliból a kocsija felé. 

-Hé hova viszel? Órám lesz és neked is. - szólok rá de válaszra sem méltatva kinyitja nekem az ajtót, és belök az ülésre. Ami nem kicsit fájt. Majd hamar megkerüli a járművet és ő is beszáll. Gyorsan beindítja a motort és már gurultunk is ki a parkolóból. Ijedtemben nem tudtam mit csináljak így bekötöttem magam, és csak a mellettem ülőt tudtam nézni. Mire megis szólaltam…. 

-Nam kérlek… hova viszel? - nézek rá félve. 

-Szóval nem szeretsz!? Egyáltalán szerettél engem valaha? Vagy csak végig a játékszered voltam?! - kérdezi dühösen tőlem. 

-Szerettelek. - mondom neki könnyek közepette. 

-Nem… nem igaz sosem szerettél!- kiabált rám egyre dühösebben. És már egy alagútban voltunk, amikor is a szemem sarkából láttam egy kocsi fényszóróját.

-NAMJOON VIGYÁZZ!!!- ordítok rá zokogva. Mire elrántja a kormányt, majd a fékbe tapos. És lefejelem az előttem lévő műszerfalat.

-LÁTOD MIT MŰVELSZ VELEM?! MAJDNEM MEGHALTUNK. SZÁLLJ KI MOST. - kiabál rám a mellettem ülő.
-Nam kérlek...
-SZÁLLJ MÁR KI BAZD MEG! - mire fejem fogva nagy nehezen kiszállok és megfordulva ránéztem. 

-Sajnálom Nam… - hangos fékcsikorgásra leszek figyelmes, majd egy erős fájdalom hasít végig a testemen, és az aszfaltra esek. Tompán hallom meg a nevem és utána elnyelt a sötétség. 

Sziasztok. Itt egy kis meglepi rész.
Légyszíves ne nyirjatok ki. 😅
Hibákért sorry. 👉👈

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️