Épphogy beszálltunk a kisbuszba, máris problémába ütköztünk. Az odáig oké, hogy Suga vezet, de hogy üljünk mi, többiek.
  Végül ez lett a felállás: elöl J-Hope és RM ültek, középen Jimin és Jungkook között ültem én, hátul pedig Tae és Jin fogták közre Kaia-t.
  - Oké, melyik partra menjünk? - kérdezte Suga, de már rég a központ felé tartottunk.
  - Azt ne mondd, hogy még nem tudjátok - néztem a visszapillantóban a fiúra.
  - Soha nem jártunk még Görögországban, honnan tudnánk? - vont vállat.
  - Esetleg én segíthetek - szólalt meg Kaia hátulról.
  - Hallgatlak, kapitány - szalutált.
  Kaia elmagyarázta az utat és a szerinte nagyon szép tengerpart irányába vezette Sugát. A bökkenő csak az volt, hogy ez a rész majd félórányira, a város másik felén volt, és az egyetlen út, ahol biztosan odatalálunk, az a központon keresztül vezetett, ezzel pedig kábé egyórásra nőtt az út hossza.
  Megkérdeztem őket, hogy mennyire érnek rá, mert hogy ez elég nagy távolság. Néhányan összenéztek és egyetértően megvonták a vállukat.
  - Nekünk mindegy - mondták egyszerre. Megadóan felemeltem a  kezeimet és inkább a házakat néztem, amik elsuhantak mellettünk.
  Lassan álmosodni kezdtem. Persze, hogy álmos lettem, hiszen előző este későn feküdtem le és hiába keltem fel időben, a szervezetem még nem igényelte a pihenést. És az autó duruzsolása, meg a halk beszélgetés miatt csak még álmosabb lettem, mígnem egyszer csak lecsukódott a szemem.
  Arra ébredtem, hogy megálltunk. Kinyitottam a szemem és döbbenten vettem észre, hogy Jungkook vállán aludtam. Gyorsan felegyenesedtem és körülnéztem a kocsiban. Hátul mindenki nyújtózkodott, mellettem Jimin és Kook is aludt. Elöl mind ébren voltak és a kiszálláshoz készülődtek.
  Óvatosan felébresztettem Jimint, aki azonnal megajándékozott egy fényes mosollyal. Annyira zavarba jöttem, hogy inkább a jobbomon szunyókáló maknae-hoz fordultam.
  - Jungkook - ráztam meg a vállát, mire kipattant a szeme és egyenesen rám nézett.
  - Mi az, mi történt?
  - Megérkeztünk - mosolyogtam.
  - Máris? - nézett ki az ablakon. - Jól néz ki.
  Kinyitotta az ajtót és mind kiszálltunk. Hűvös volt a szél, a felhők szürkébbek voltak a kelleténél, és tiszta volt a levegő. Ezt az időjárást szeretem a legjobban. Beszívtam a tenger illatát és a többiek után indultam.
  Találtunk egy partszakaszt, ahol egy csomó kisebb-nagyobb kő volt, ezért azt a részt támadtuk le először. A fiúk élvezettel fotózták egymást és rengeteg  selca-t csináltak. Eközben Kaia és én figyeltük őket, meg kavicsokat gyűjtöttünk.
  - Hé, lányok! - kiabált oda Tae. - Gyertek ide, rólatok is csinálok képet - mutatott a kövek felé.
  Kaia-val boldogan huppantunk le egy nagyobb kőre és próbáltunk valami normális pózt találni. Végül Tae utasított minket, aminek az lett az eredménye, hogy mindketten elkezdtünk nevetni.
  - Hű, ez nagyon jó lett - nézett Tae a gépre.
  - Mutasd! - álltam fel és odasétáltam hozzá.
  Tényleg nagyon jó lett. Kaia jobb kezével átkarolja a vállamat, míg én a ballal beletúrok a hajamba. Mindketten nevetünk és látszik, hogy jól érezzük magunkat.
  Jungkook feje bukkant fel az enyém mellett és elgondolkozva nézte a képet. Hosszas csönd után elégedetten megszólalt.
  - Ez tényleg király - bólintott. Aztán Tae-val elkezdték megbeszélni, mitől olyan tökéletes a kép.
  Visszafordultam Kaia-hoz, de már a fiúk letámadák. Elmosolyodtam és elindultam a parton a sziklácskák mellett. Nem mentem messzire, de épp elég messze voltam, hogy ne halljam miről folyik a társalgás.
  Leültem egy nagy kőre és figyeltem a tengert. Kicsit melegem lett, ezért levettem a pulcsit. Hirtelen feltámadt a szél és mindenféle illatot hozott magával a tenger felől. Becsuktam a szemem, kicsit hátradöntöttem a fejem és élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom.
  Fogalmam sincs,mennyi ideig ültem így, amikor egy kattanást hallottam. Kinyitottam a szemem és a hang irányába fordultam.
  Jungkook kezében a géppel, mosolyogva nézett rám.
  - Mit csinálsz itt egyedül? - lépett közelebb.
  - Csak ülök - vontam meg a vállamat. - Te az előbb lefotóztál?
  - Aha. Megnézed? - tartotta fel a fényképezőt.
  - Persze - bólintottam. A maknae leült mellém és odatartotta elém. A válla hozzáért az enyémhez és megcsapott az illata.
  - Ez...ez nagyon jó - tátottam el a számat. A képen a színek pont passzoltak egymáshoz. A világos színű homok, a kék tenger, az ég, a szürke sziklák meg a sötétbarna hajam tökéletes összhangban voltak. És bár nagyon egoistán hangzik, de nagyon szép voltam. Annyira spontán volt és mégis annyira művészi.
  - Ugye? - nézegette a képet. - Szerintem is. Szép vagy rajta - nézett rám.
  - Ezt most értsem úgy, hogy egyébként nem vagyok szép? - piszkáltam.
  - Nem úgy értettem - jött zavarba.
  - Nyugi - nevettem fel. - Értem, hogy érted - löktem meg picit a vállammal. Zavartan felnevetett és a haját igazgatta.
  - Amúgy, jó a pólód - nézett rám. Na igen. Még jó, hogy elöl csak a logó volt. A neve a póló hátán volt és eszembe jutott, hogy fel kéne vennem a pulcsit.
  - Hát, köszi - biccentettem. Nyúltam volna a pulcsiért, de leesett a földre. Lehajoltam érte és gyorsan felkaptam. Kiráztam belőle a homokot, belebújtam és visszafordultam a maknae-hoz. Aki vigyorogva nézett.
  - Az ott az én nevem volt?
  - Ööö, nem - tagadtam le azonnal. - Hm, szerintem vissza kéne mennünk.
  - Ne tereld a témát - rázta a fejét. Közben én már felálltam és sietős léptekkel elindultam vissza. Jungkook utánam szaladt, elkapta a karomat és maga felé fordított. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de a fenébe is, nagyon erős volt. - Holy, hozzád beszélek. Ne tereld a témát.
  - Ha tudni akarod, az tényleg a te neved a pólómon. De csak, hogy tudd, van még hat ilyenem a többi tag nevével - próbáltam menteni a menthetőt.
  - Akkor véletlenül pont ezt vetted fel a pulcsimhoz? - kötözködött mosolyogva.
  - Ez már nem a te pulcsid - húztam fel a szemöldököm. - És egyébként meg ez volt legfelül, szóval ezt vettem fel.
  - Ahaa, értem - bólogatott.
  - Ne tegyél úgy, mintha tudnád, miért vettem fel - húzta ki a karom a kezéből.
  - Nem teszek.
  - Dehogynem.
  - Nem is.
  - Mondom.
  - Mit mondasz?
  - Hogy nem.
  - Mi nem?
  - Ajh, Jungkook. Ne csináld már! - nevettem fel.
  - Jó abbahagyom - nevetett ő is. - Bocs.
  - Köszönöm - sóhajtottam mosolyogva. - Ja és majd küldd át a képet. Jól nézek ki rajta. Ügyesen fotózol! - mondtam és hirtelen elhatározásból odaléptem hozzá és adtam egy puszit az arcára, ezzel pedig sikerül meglepnem. - Köszi! - mondtam még egyszer és válasz  nélkül visszasétáltam.