Szeretek a tengerparton sétálni és élvezni, ahogy a szél belekap a hajamba. Sokszor csak leülök a homokba és lábamat a hűs vízbe dugom.
  Mondjuk a fiúk miatt erre nem volt lehetőségem, de még így is élveztem. Tae azonnal elkezdett rohanni a vízben, ezzel együtt le is fröcskölt minket. A legtöbb vizet Jimin kapta, szóval megkergette a hyungot.
  Egy pillanatra álltunk csak meg, hogy megcsodáljuk a naplementét, aztán tovább sétáltunk. Egész idő alatt kérdezgettek, hogy akkor mióta is vagyok ARMY (itt Tae kijelentette, hogy kerek egy órája, mi meg jót röhögtünk), melyik a kedvenc számom tőlük (az INEED U, természetesen) és ki a biasom (nem mondtam meg nekik, mert ezt nem illik az illető szemébe mondani). A kedvencemet illetően, nagyon igyekeztek kideríteni, hogy ki lehet az, de csak annyit voltam hajlandó elárulni nekik, hogy szeretem a mosolyát. Erre elkezdtek egymásra mosolyogni, hátha rájönnek. De nem jöttek rá. Még szerencse.
  Egy idő után teljesen megkergültek és elkezdtek rohanni a parton. Én meg csak néztem utánuk és kényelmesen sétáltam tovább. Nem mentek messzire, mert valaki észrevette, hogy lemaradtam, ezért megálltak és bevártak.
  - Miért nem futottál velünk? - vont kérdőre Suga.
  - Nem futhatok - vontam vállat.
  - Miért? - lepődtek meg.
  - Volt egy műtétem - néztem le a lábamra. - Nagyon csúnyán kifordult a bokám és elszakadt egy ín. Megműtötték ugyan és meggyógyult, de nem futhatok.
  - Hé, miért nem mondtad előbb? - lépett oda Jin és megpaskolta a fejemet.
  - Jól érzitek magatokat, nem? Ez a lényeg - mosolyodtam el.
  - Jungkook, azt hiszem a beceneved teljesen illik rá - nézett rám Rap Monster. - Tényleg egy szent.
  - Azért ne ess túlzásba - nevettem fel.
  - Nem szoktam - vigyorodott el.
  Egyszercsak feltámadt a szél és a csontomig hatolt a hűvös levegő. Megdörzsöltem a karomat és körülnéztem. A hold kerek képe kedvesen nézett le a tengerre, meg ránk. Az égbolt tele volt csillagokkal és felfedezni véltem a Göncölszekeret.
  - Fázol? - kérdezte Jin.
  - Kicsit - bólintottam.
  - Fiúk, kinek van egy fölös pulcsija? - fordult a többiek felé.
  A kérdést teljesen helyénvalónak éreztem, ugyanis összesen két tagnál volt pulóver. Jimin a nyakába, Jungkook pedig a derekára kötötte.
  - Oké, ki adja oda a pulcsiját a Hercegnőnek? - nézett rájuk Jin-Anyu.
  - Majd én - mondták egyszerre.
  - Csak egy kell - forgatta a szemét a legidősebb tag.
  - Sorsoljátok ki! - zárta le a kezdődő vitát Hope.
  A fiúk egy gyors kő-papír-ollóval akarták eldönteni, hogy ki legyen a nyertes. Pechükre mindketten papírt mutattak.
  - Ez így nem lesz jó - rázta a fejét Suga. - Én tudom, hogy csináljuk.
  Megragadta a kezemet és kicsit távolabb húzott a többiektől.
  - Nos - kezdett bele. - , a lényeg az, hogy becsukod a szemed, én pedig  néhányszor megforgatlak. Az elején a fiúk egy méterre előtted és mögötted állnak majd. Miután megforgattalak, úgy fogsz beállni, hogy a két oldaladon lesznek. Még mindig csukott szemmel mutass az egyik irányba! Akire mutatsz, az adhatja neked a pulcsiját. És most, hogy így eszembe jutott, inkább bekötjük a szemed. Tae, kérem a csuklódról a kendőt - nyújtotta a kezét V felé.
  A fiú készségesen átadta a kendőt és Suga bekötötte a szemem.
  - Ekkora hűhót egy pulcsiért? - hallottam Hope hangját.
  - Akkor kezdődjön - fogta meg a vállam Suga. Megforgatott egyszer, kétszer...ötször...nyolcszor. Aztán tíznél megállt és fél vállamat fogva (nehogy elessek) felszólított, hogy mutassak jobbra vagy balra.
  Nagyon koncentráltam, hátha hallok egy kis neszt, de a fiúk csöndben voltak. Egyet gondoltam és óvatosan emelni kezdtem a jobb kezemet. De hirtelen megfordult a szél és egy nagyon ismerős illatot hozott magával. Gondolkodás nélkül mutattam a bal oldalamra. Suga levette a kendőt és abba az irányba néztem, amerre mutattam.
  Ott állt, kezében a pulcsival, és felém nyújtotta. Amikor elvettem tőle, rám villantott egy féloldalas mosolyt és ellenfeléhez fordulva kinyújtotta a nyelvét.
  - Ne már! - siránkozott Jimin. - Miért őt választottad?
  - Igazából ez szerencse kérdése volt - nyugtatta Suga.
  Én eközben belebújtam a pulcsiba, és mosolyogva konstatáltam, hogy kicsit nagy rám. Az ujjaim épphogy kilátszottak belőle, az alja leért a combom közepéig. Felhúztam a cipzárt és csatlakoztam a fiúkhoz. A további időben Jimin bevágta a durcát (mondtam én, hogy belül még kisfiú), Jungkook viszont feltűnően jókedvű volt.
  Azt hiszem már három órája sétálgattunk és időközben visszafordultunk. Nagyjából tizenegy óra lehetett, amikor visszaértünk a nyaralóhoz. A fiúk már nem jöttek be, ezért az ajtóban köszöntek el tőlem. Egyesével megöleltek és jó éjszakát kívántak. Végül megadták az elérhetőségüket, hogy tudjunk beszélni.
  Már épp elindultak és kiléptek a kapun, amikor eszembe jutott valami.
  - Jungkook -  futottam utánuk. A maknae kíváncsian fordult meg, de a többiek tovább mentek. -Itt maradt a pulcsid - lihegtem.
  Elkezdtem lehúzni a cipzárt, de félúton lefogta a kezem. Meglepődve néztem fel rá.
  - Tartsd meg! - mosolygott, aztán lehámozta a kezemet a cipzárról és felhúzta helyettem.
  -Biztos? - döbbentem le.
  - Persze - bólintott. - Nekem van egy csomó másik.
  - Hát izé. Köszi - pislogtam zavartan.
  - Szívesen - mosolygott tovább, aztán intett egyet és a többiek után szaladt.
  Bementem a házba, köszöntem a szüleimnek és a szobámba érve az ágyra vetettem magam. És megállás nélkül vigyorogtam. Aznap éjjel a pulcsiban aludtam. Jungkook nem is sejti, mennyit jelentett nekem az a pár perc. Hiszen ő a biasom. Vagy mi a szösz.