2.
*Jimin pov.*
Mikor haza értünk felkordult a hasam, ezért Jungkook ki is nevetett.
-Naa, nem tehetek róla!
-Jólvan kicsim, semmi gond. Csinálok ebédet. Vagyis már elmúlt ebéd idő, de nem baj, akkor is. Holnap pedig jönni fog egy magán tanár aki tanítani fog téged az alapoktól kezdve. Ne aggódj, jó lesz. Ő itt marad veled amíg én haza nem érek, mondhatni vigyázni is ő fog rád.
-De Oppaaa, én téged szeretnélek!-Bújtam oda hozzá és átöleltem. El sem hiszem, hogy ő az apám. Igaz, csak a mostoha, de akkor is az.
-Ahh jó. De csak ezen a héten. Jövő héten már tanulnod kell picikém. Akkor interneten keresztül csinálom addig a papírmunkáimat, amíg itthon leszek. De tudod így is sokat kell dolgoznom, hogy itthon leszek.
-Akkor ne dolgozz egy hétig apuci....-Néztem fel rá boci szemekkel.
-Nem. Itthon maradok a kedvedért, de dolgoznom kell. Ez nem ilyen egyszerű. Komoly szabályok vannak a munkahelyen, én vagyok a cégvezető, nem állhatok le.
-Kérlek!
-Jimin, nem!-Mondta nyugodtan, de megfeszültek izmai. Közben rament készített. Olyan szép karjai vannak. Izmos és eres.
-Légysziii!
-Nem.
-Naaaa!
-NEM!-Szinte rám kiabált, ami rosszul esett így lehajtottam a fejem. Most ijesztő.
-Sajnálom...-Suttogtam magam elé, majd felmentem a szobámba. Ez fájt. Körülbelül fél óra múlva kopogást hallottam, majd bejött Jungkook.
-Kicsim...Sajnálom. Csak tudod apuci nagyon ingerlékeny mert tényleg nagyon sok munkája lesz.-Én háttal feküdtem neki és pár könnycsepp is legurult arcocskámon. Ő simogatta a hátam folyamatosan.
-Kész a ramen Jimin. Gyere, kérlek együnk.
-M-Már nem v-vagyok éhes.-Mondtam ki nehezen könnyeim miatt.
-.....Picikém, sajnálom. Kicsit hirtelen haragú vagyok, de ettől függetlenül imádlak téged.-Ültetett fel, majd az ölébe húzott. Jungkook mosolygott rám azokkal a nyuszi fogaival, így nekem seperc alatt abba maradt a sírásom és csak mosolyogtam.
-Kookie....Ramen illatod van...Tetszik.-Bújtam nyakába és szimatolni kezdtem. Így akarok maradni...De Jungkook felállt velem együtt és a kezében tartva vitt ki a pulthoz. Már ott is volt a 2 tányér így leültünk egymás mellé és enni kezdtünk.
-Nagyon finom lett a leves oppa. És...Nagyon sajnálom, hogy gondot okoztam. Nem akartalak felhergelni.-Ettem tovább a levest.
-Semmi baj. Nem a te hibád. Nem tudhattad és megértelek, hogy velem akarsz lenni. De nem tehetem. Ne aggódj, így is sokat leszünk együtt.-Mosolygott.
*Jungkook pov.*
Amikor Jimin pattogott körülöttem tényleg felidegesített, hisz nem hagyhatom utoljára a munkám. Én vagyok a felelős mindenért annál a cégnél szóval örülök, hogy ezt a napot megúszhattam munka nélkül. Mondjuk kicsit bántam, hogy lekiabáltam Jimint, de tudnia kell hol a határ. Ha nemet mondok, akkor az nemet jelent! Ne könyörögjön, az nem változtat semmin. Max alattam könyöröghet az ágyban, hogy gyorsítsak a tempón... Bocsánatot kértem tőle, így legalább láthattam a mosolyát. Aranyos. Nekem is hozzá kellene szoknom hogy Jimin egy érzékeny és törékeny Babyboy, de....Neki is alkalmaszkodnia kell lassan hozzám. Nem leszek örökre elnéző. Persze vigyázok rá, de oda kell figyelnie, hogy ne csapja ki a hisztit mindenen.
Mikor végeztünk az evéssel el akartam mosogatni, de Jimin kivette kezemből a tányért és a többi mosatlan közé tette.
-Kérlek apuci menj mihenni. Majd én megcsinálom.-Mosolygott majd meg is engedte a mosogató vizet. Na ez meglepett....De boldog vagyok. Így hát elmentem
wc-re és amikor vissza tértem Jimin már csak a fenekét rázta dúdolászva a mosogatás közben.
-Nagyon jó feneked van ebben a szoknyában Jimin...-Simultam hátának átölelve őt.
-Kookie, olyan fura vagy.-Engedte le a vizet, majd letisztitott mindent maga után és megfordulva szemeimbe nézett.
-Miért?-Simogattam derekát tovább.
-Cs-csak mert így hozzám érsz. Fura...Minden apa ezt csinálja?-Nézett rám boci szemekkel. Mindig boci szemekkel fog nézni engem?
-Természetes dolog, hogy hozzád érek. Ez nem fura, hanem jó dolog. Nem szereted, ha simiznek téged?
*Jimin pov.*
-De csak....Ajh apuci ez nekem akkor is fura...-Bújtam mellkasába.-De nagyon jó amikor simogatnak. Csak valami furcsa érzés kerít hatalmába engem, amikor te hozzám érsz. De nem tudom megfejteni, hogy mit is érzek, ezért mondom, hogy fura.
-Hát, majd idővel megtudod és akkor majd elmondhatod nekem.-Puszilt homlokomra Jungkook. Annyira jó érzés, hogy szeretve érzem magam. Mintha sose éreztem ezt volna. Nagyon megváltoztathatott engem az a fránya baleset. Az a baj, hogy innen semmi se rémlik nekem. Az egyetlen dolog amire emlékszem ugye az a nevem, meg a születési dátumom. Így sajnos újra kell kezdenem az egész életem, de nem baj. Hirtelen megint fájni kezdett ott lent a nyílásom, így összerogytam a földre. Ezt nem a tanga okozza, tudom! De akkor mi?
-Oppaahh.....Nagyon rhossz!! Kérlek, segíth!!-Hullott le néhány könnycseppem is. Jó azért annyira nem fájt de megijedtem nagyon.
-Mi? Hol kicsim? Na, mondd el kérlek.-Kapott fel kezeibe majd egy közeli vendégszobába vitt.
-Ott....Ott lent!-Húztam fel a szoknyát, majd a hasamra feküdtem.
-Itt?-Simított végig Jungkook nyílásomon, amibe bele remegtem. Nagyon fura, de még is....Jó érzés.
-Igen.-Miután ezt kimondtam, Junkook levette rólam a csipkés anyagot, majd elővett valami krémet.
-Biztos kidörzsölte a tanga. Valóban piros és mintha fel lenne kissé duzzadva, de ez nem vészes. Bekenem egy krémmel, az majd segít.-Mondta és már kenegetni is kezdte. De....Nem a tanga miatt van, mert nem csak kívülről fáj, hanem belülről is. De mindegy. Majd úgy is elmúlik.
-Elviszlek azért egy orvoshoz, hogy megnézze.-Mondta Jungkook miután végzett.
-Orvos? Nem, én nem akarom! Nem is ismerem, így nem hagyom hogy lent motoszkáljon!-Akadtam ki teljesen. Ez annyira kínos!
-Jimin, nyugi! Taehyung lesz az orvosod. Mivel ő orvos is és fodrász is. Tényleg nem is mesélte az a barom....Az a lényeg, hogy végzett az orvosival, de őt a fodrászat is nagyon érdekelte, így ő orvos is és fodrász is. De igazából inkább csak fodrász, mert megvizsgálni is csak azt vizsgálja, aki a barátja vagy akit közelebbről ismer. Szóval gyere, menjünk.-Fogta meg a kezemet majd kihúzott az előtérbe hogy rám adjon egy kabátot és egy cipőt. Ő is felvette ezeket, majd már úton is voltunk. Olyan gyorsan történt az egész, hogy ellenkezni se tudtam. Bár amúgy se érne semmit. Minden úgy van ahogy Jungkook akarja és ez nem baj. Szerintem ez így jó. Amúgy is kell valaki, aki irányít. Nemsokára meg is érkeztünk, majd Jungkook szokásához híven ismét felkapott és úgy vitt be Taehyunghoz. Bementünk a házba és Jungkook már azonnal magyarázott Taehyungnak. Fel sem fogtam mi történt.
-Jólvan Jimin, ne aggódj, megvizsgállak. Gyere be ebbe a szobába. Jungkook, te kint maradsz.-Mondta Taehyung. Bele ültem egy fura székbe, majd Taehyung terpeszbe rakta a lábam, ami nagyon, de nagyon zavarba ejtő volt, így össze szorítottam szemeim. Éreztem hogy valamit nézeget és hogy motoszkál, de nem volt vészes.
-Meg is volnánk.-Mosolygott rám Taehyung.
-Uhm....Tényleg? Ennyi? Köszönöm Taehyung, nem is fájt!-Ugrottam nyakába és úgy ölelgettem ahogy csak bírtam.
-Picúr, érted bármit.-Puszilt homlokomra, mire elpirultam. Nagyon kedves....
Kimentünk a szobából, majd Taehyung adott nekem megint egy forró csokit. Közben Jungkookot félre húzta, hogy tudjanak beszélni. Én addig nézegettem a konyhát, hisz baromi szép. Épp annyira, mint a Jungkooké.
*Jungkook pov.*
-Miért ráncigáltál ide?-Néztem kérdően barátomra.
-Jeon!-Adott egy pofont Taehyung. Mi a fasz?!-Te képes voltál megerőszakolni egy fiút?? Ráadásul Jimint?!! Elment az eszed???
-Mivan?! Kurvára nem nyúltam hozzá egy ujjal se!
-Igen? Csak mert nagyon úgy néz ki, hogy erőszak nyomai vannak a fiún...Mondjuk már gyógyulnak szóval....Hhmm...Baszki Jungkook!-Csapta fejbe magát Taehyung.
-He, magyarázd már el!
-Mivel már gyógyulnak a sebek így egyértelműen régebben történt az erőszak. Lenne egy kérdésem. Láttad ahogy el ütik Jimint, vagy csak egy kis idő után mentél érte?
-Később mentem érte, más amúgy se segített rajta.
-Atyám....Jimint megerőszakolták azelőtt mielőtt te oda értél volna...
-Mivan?! De....Az nem lehet! Nem! Kurvára nem! Ő már az enyém, ez így lett a nagykönyvbe is megírva! Ha megtalálom azt, aki ezt tette vele, azt megölöm! Haza megyünk és magamévá teszem Jimint. Ő az enyém!
-Hülye vagy?! Először higgadj már le Jeon! Másodszor nem veszed észre, hogy így is fáj neki? Ha kérdezi mi baj volt és hogy mit mondtam, akkor mond azt neki, hogy ezt csak egy kis baktérium okozta, de pár nap és elmúlik. Nem tehetsz vele semmi rosszat Jeon Jungkook, különben levágom a faszod. Várj még legalább 2 napot. Aztán lefeküdhetsz vele. Persze én maximálisan ellenzem, de két napig tilos még csak rá is gondolnod. Egyébként meg látszik, hogy szereted Jimint. Amúgy nem lennél így kiakadva.
-Már megint kezded? Jó hogy ki vagyok akadva! Azt hittem szűz! Ez így nem jó....
-Ha úgy vesszük, akkor de még szűz. Mivel ő nem emlékszik semmire, így úgymond nincs is bemocskolva. Itt vagy neki te. De ha rosszul bánsz vele esküszöm megverlek Jungkook.
-Te? Te versz meg engem?-Nevettem el magam.-Mindegy. Akkor is megerőszakolták és ez nagyon szúrja a szemem. Na jó...Kösz a segítséget haver, mi megyünk.-Mentem ki Jiminért, majd felkaptam.
-Szia Taehyung!-Integetett neki Jimin lelkesen. Amikor át jövünk mindig olyan mint egy 6 éves. Beültettem a kocsiba és már mentünk is haza.
-Mi volt a baj apuci?
-Csak egy kis baktérium okozta. 2 napig kenegetjük rendszeresen aztán már el is múlik.-Simogattam combját miközben vezettem.
-Apuci...Kaphatok egy telefont?
-Hát nem tudom.-Mi van ha valaki felismeri? Na majd együtt csinálunk akkor neki egy fiókot.
-Kérlek....-Nézett rám boci szemekkel.
-Jó, kaphatsz egyet. De ha elhanyagolsz a telefonod miatt akkor elveszem mindig egy kis időre.
-Köszönöm apucii!-Ölelgette a kezem, mire elmosolyodtam. Pedig nem vagyok én egy olyan kedves ember...
Majd ha munkába leszek jövő héten így legalább tudni fog képeket küldeni nekem. Látni akarom azt a csodás seggét. Csak 2 nap...
Addig be kell mutatnom neki, hogy milyen az, ha élvezeteket nyújtok neki.
Mikor haza értünk felkordult a hasam, ezért Jungkook ki is nevetett.
-Naa, nem tehetek róla!
-Jólvan kicsim, semmi gond. Csinálok ebédet. Vagyis már elmúlt ebéd idő, de nem baj, akkor is. Holnap pedig jönni fog egy magán tanár aki tanítani fog téged az alapoktól kezdve. Ne aggódj, jó lesz. Ő itt marad veled amíg én haza nem érek, mondhatni vigyázni is ő fog rád.
-De Oppaaa, én téged szeretnélek!-Bújtam oda hozzá és átöleltem. El sem hiszem, hogy ő az apám. Igaz, csak a mostoha, de akkor is az.
-Ahh jó. De csak ezen a héten. Jövő héten már tanulnod kell picikém. Akkor interneten keresztül csinálom addig a papírmunkáimat, amíg itthon leszek. De tudod így is sokat kell dolgoznom, hogy itthon leszek.
-Akkor ne dolgozz egy hétig apuci....-Néztem fel rá boci szemekkel.
-Nem. Itthon maradok a kedvedért, de dolgoznom kell. Ez nem ilyen egyszerű. Komoly szabályok vannak a munkahelyen, én vagyok a cégvezető, nem állhatok le.
-Kérlek!
-Jimin, nem!-Mondta nyugodtan, de megfeszültek izmai. Közben rament készített. Olyan szép karjai vannak. Izmos és eres.
-Légysziii!
-Nem.
-Naaaa!
-NEM!-Szinte rám kiabált, ami rosszul esett így lehajtottam a fejem. Most ijesztő.
-Sajnálom...-Suttogtam magam elé, majd felmentem a szobámba. Ez fájt. Körülbelül fél óra múlva kopogást hallottam, majd bejött Jungkook.
-Kicsim...Sajnálom. Csak tudod apuci nagyon ingerlékeny mert tényleg nagyon sok munkája lesz.-Én háttal feküdtem neki és pár könnycsepp is legurult arcocskámon. Ő simogatta a hátam folyamatosan.
-Kész a ramen Jimin. Gyere, kérlek együnk.
-M-Már nem v-vagyok éhes.-Mondtam ki nehezen könnyeim miatt.
-.....Picikém, sajnálom. Kicsit hirtelen haragú vagyok, de ettől függetlenül imádlak téged.-Ültetett fel, majd az ölébe húzott. Jungkook mosolygott rám azokkal a nyuszi fogaival, így nekem seperc alatt abba maradt a sírásom és csak mosolyogtam.
-Kookie....Ramen illatod van...Tetszik.-Bújtam nyakába és szimatolni kezdtem. Így akarok maradni...De Jungkook felállt velem együtt és a kezében tartva vitt ki a pulthoz. Már ott is volt a 2 tányér így leültünk egymás mellé és enni kezdtünk.
-Nagyon finom lett a leves oppa. És...Nagyon sajnálom, hogy gondot okoztam. Nem akartalak felhergelni.-Ettem tovább a levest.
-Semmi baj. Nem a te hibád. Nem tudhattad és megértelek, hogy velem akarsz lenni. De nem tehetem. Ne aggódj, így is sokat leszünk együtt.-Mosolygott.
*Jungkook pov.*
Amikor Jimin pattogott körülöttem tényleg felidegesített, hisz nem hagyhatom utoljára a munkám. Én vagyok a felelős mindenért annál a cégnél szóval örülök, hogy ezt a napot megúszhattam munka nélkül. Mondjuk kicsit bántam, hogy lekiabáltam Jimint, de tudnia kell hol a határ. Ha nemet mondok, akkor az nemet jelent! Ne könyörögjön, az nem változtat semmin. Max alattam könyöröghet az ágyban, hogy gyorsítsak a tempón... Bocsánatot kértem tőle, így legalább láthattam a mosolyát. Aranyos. Nekem is hozzá kellene szoknom hogy Jimin egy érzékeny és törékeny Babyboy, de....Neki is alkalmaszkodnia kell lassan hozzám. Nem leszek örökre elnéző. Persze vigyázok rá, de oda kell figyelnie, hogy ne csapja ki a hisztit mindenen.
Mikor végeztünk az evéssel el akartam mosogatni, de Jimin kivette kezemből a tányért és a többi mosatlan közé tette.
-Kérlek apuci menj mihenni. Majd én megcsinálom.-Mosolygott majd meg is engedte a mosogató vizet. Na ez meglepett....De boldog vagyok. Így hát elmentem
wc-re és amikor vissza tértem Jimin már csak a fenekét rázta dúdolászva a mosogatás közben.
-Nagyon jó feneked van ebben a szoknyában Jimin...-Simultam hátának átölelve őt.
-Kookie, olyan fura vagy.-Engedte le a vizet, majd letisztitott mindent maga után és megfordulva szemeimbe nézett.
-Miért?-Simogattam derekát tovább.
-Cs-csak mert így hozzám érsz. Fura...Minden apa ezt csinálja?-Nézett rám boci szemekkel. Mindig boci szemekkel fog nézni engem?
-Természetes dolog, hogy hozzád érek. Ez nem fura, hanem jó dolog. Nem szereted, ha simiznek téged?
*Jimin pov.*
-De csak....Ajh apuci ez nekem akkor is fura...-Bújtam mellkasába.-De nagyon jó amikor simogatnak. Csak valami furcsa érzés kerít hatalmába engem, amikor te hozzám érsz. De nem tudom megfejteni, hogy mit is érzek, ezért mondom, hogy fura.
-Hát, majd idővel megtudod és akkor majd elmondhatod nekem.-Puszilt homlokomra Jungkook. Annyira jó érzés, hogy szeretve érzem magam. Mintha sose éreztem ezt volna. Nagyon megváltoztathatott engem az a fránya baleset. Az a baj, hogy innen semmi se rémlik nekem. Az egyetlen dolog amire emlékszem ugye az a nevem, meg a születési dátumom. Így sajnos újra kell kezdenem az egész életem, de nem baj. Hirtelen megint fájni kezdett ott lent a nyílásom, így összerogytam a földre. Ezt nem a tanga okozza, tudom! De akkor mi?
-Oppaahh.....Nagyon rhossz!! Kérlek, segíth!!-Hullott le néhány könnycseppem is. Jó azért annyira nem fájt de megijedtem nagyon.
-Mi? Hol kicsim? Na, mondd el kérlek.-Kapott fel kezeibe majd egy közeli vendégszobába vitt.
-Ott....Ott lent!-Húztam fel a szoknyát, majd a hasamra feküdtem.
-Itt?-Simított végig Jungkook nyílásomon, amibe bele remegtem. Nagyon fura, de még is....Jó érzés.
-Igen.-Miután ezt kimondtam, Junkook levette rólam a csipkés anyagot, majd elővett valami krémet.
-Biztos kidörzsölte a tanga. Valóban piros és mintha fel lenne kissé duzzadva, de ez nem vészes. Bekenem egy krémmel, az majd segít.-Mondta és már kenegetni is kezdte. De....Nem a tanga miatt van, mert nem csak kívülről fáj, hanem belülről is. De mindegy. Majd úgy is elmúlik.
-Elviszlek azért egy orvoshoz, hogy megnézze.-Mondta Jungkook miután végzett.
-Orvos? Nem, én nem akarom! Nem is ismerem, így nem hagyom hogy lent motoszkáljon!-Akadtam ki teljesen. Ez annyira kínos!
-Jimin, nyugi! Taehyung lesz az orvosod. Mivel ő orvos is és fodrász is. Tényleg nem is mesélte az a barom....Az a lényeg, hogy végzett az orvosival, de őt a fodrászat is nagyon érdekelte, így ő orvos is és fodrász is. De igazából inkább csak fodrász, mert megvizsgálni is csak azt vizsgálja, aki a barátja vagy akit közelebbről ismer. Szóval gyere, menjünk.-Fogta meg a kezemet majd kihúzott az előtérbe hogy rám adjon egy kabátot és egy cipőt. Ő is felvette ezeket, majd már úton is voltunk. Olyan gyorsan történt az egész, hogy ellenkezni se tudtam. Bár amúgy se érne semmit. Minden úgy van ahogy Jungkook akarja és ez nem baj. Szerintem ez így jó. Amúgy is kell valaki, aki irányít. Nemsokára meg is érkeztünk, majd Jungkook szokásához híven ismét felkapott és úgy vitt be Taehyunghoz. Bementünk a házba és Jungkook már azonnal magyarázott Taehyungnak. Fel sem fogtam mi történt.
-Jólvan Jimin, ne aggódj, megvizsgállak. Gyere be ebbe a szobába. Jungkook, te kint maradsz.-Mondta Taehyung. Bele ültem egy fura székbe, majd Taehyung terpeszbe rakta a lábam, ami nagyon, de nagyon zavarba ejtő volt, így össze szorítottam szemeim. Éreztem hogy valamit nézeget és hogy motoszkál, de nem volt vészes.
-Meg is volnánk.-Mosolygott rám Taehyung.
-Uhm....Tényleg? Ennyi? Köszönöm Taehyung, nem is fájt!-Ugrottam nyakába és úgy ölelgettem ahogy csak bírtam.
-Picúr, érted bármit.-Puszilt homlokomra, mire elpirultam. Nagyon kedves....
Kimentünk a szobából, majd Taehyung adott nekem megint egy forró csokit. Közben Jungkookot félre húzta, hogy tudjanak beszélni. Én addig nézegettem a konyhát, hisz baromi szép. Épp annyira, mint a Jungkooké.
*Jungkook pov.*
-Miért ráncigáltál ide?-Néztem kérdően barátomra.
-Jeon!-Adott egy pofont Taehyung. Mi a fasz?!-Te képes voltál megerőszakolni egy fiút?? Ráadásul Jimint?!! Elment az eszed???
-Mivan?! Kurvára nem nyúltam hozzá egy ujjal se!
-Igen? Csak mert nagyon úgy néz ki, hogy erőszak nyomai vannak a fiún...Mondjuk már gyógyulnak szóval....Hhmm...Baszki Jungkook!-Csapta fejbe magát Taehyung.
-He, magyarázd már el!
-Mivel már gyógyulnak a sebek így egyértelműen régebben történt az erőszak. Lenne egy kérdésem. Láttad ahogy el ütik Jimint, vagy csak egy kis idő után mentél érte?
-Később mentem érte, más amúgy se segített rajta.
-Atyám....Jimint megerőszakolták azelőtt mielőtt te oda értél volna...
-Mivan?! De....Az nem lehet! Nem! Kurvára nem! Ő már az enyém, ez így lett a nagykönyvbe is megírva! Ha megtalálom azt, aki ezt tette vele, azt megölöm! Haza megyünk és magamévá teszem Jimint. Ő az enyém!
-Hülye vagy?! Először higgadj már le Jeon! Másodszor nem veszed észre, hogy így is fáj neki? Ha kérdezi mi baj volt és hogy mit mondtam, akkor mond azt neki, hogy ezt csak egy kis baktérium okozta, de pár nap és elmúlik. Nem tehetsz vele semmi rosszat Jeon Jungkook, különben levágom a faszod. Várj még legalább 2 napot. Aztán lefeküdhetsz vele. Persze én maximálisan ellenzem, de két napig tilos még csak rá is gondolnod. Egyébként meg látszik, hogy szereted Jimint. Amúgy nem lennél így kiakadva.
-Már megint kezded? Jó hogy ki vagyok akadva! Azt hittem szűz! Ez így nem jó....
-Ha úgy vesszük, akkor de még szűz. Mivel ő nem emlékszik semmire, így úgymond nincs is bemocskolva. Itt vagy neki te. De ha rosszul bánsz vele esküszöm megverlek Jungkook.
-Te? Te versz meg engem?-Nevettem el magam.-Mindegy. Akkor is megerőszakolták és ez nagyon szúrja a szemem. Na jó...Kösz a segítséget haver, mi megyünk.-Mentem ki Jiminért, majd felkaptam.
-Szia Taehyung!-Integetett neki Jimin lelkesen. Amikor át jövünk mindig olyan mint egy 6 éves. Beültettem a kocsiba és már mentünk is haza.
-Mi volt a baj apuci?
-Csak egy kis baktérium okozta. 2 napig kenegetjük rendszeresen aztán már el is múlik.-Simogattam combját miközben vezettem.
-Apuci...Kaphatok egy telefont?
-Hát nem tudom.-Mi van ha valaki felismeri? Na majd együtt csinálunk akkor neki egy fiókot.
-Kérlek....-Nézett rám boci szemekkel.
-Jó, kaphatsz egyet. De ha elhanyagolsz a telefonod miatt akkor elveszem mindig egy kis időre.
-Köszönöm apucii!-Ölelgette a kezem, mire elmosolyodtam. Pedig nem vagyok én egy olyan kedves ember...
Majd ha munkába leszek jövő héten így legalább tudni fog képeket küldeni nekem. Látni akarom azt a csodás seggét. Csak 2 nap...
Addig be kell mutatnom neki, hogy milyen az, ha élvezeteket nyújtok neki.
Коментарі