Bevezető
/Mielőtt bele olvasnál, kérlek olvasd el a könyv leírását is!/
*Jungkook pov.*
Ennél nagyobb mázlim nem is lehetett volna. Park Jimint, a nincstelen 15 éves fiút elütötte egy autó. Nos ezt a fiút már rég óta magamnak akartam tudni, pontosabban magam alatt, így még papírokat is hamisítottam. Az volt az eredeti tervem, hogy mivel úgy is nincstelen és az utcán él, elviszem magammal. A házam nagyon messze van innen, így nem ismernék fel őt ott. Bár, ritka arra felé az ember... A munka miatt jöttem egyébként ilyen messze az otthonomtól és a sors itt sodort össze ezzel a fiúval. Hallottam a hírt, hogy elütötték, ami elősegítette a tervem kivitelezését, így csak annyi a dolgom, hogy elhitessem Jiminnel én vagyok a mostoha apja. Márpedig ez sikerülni fog, mivel nem fog emlékezni semmire a balesetet miatt.
*Jimin pov.*
Hát...Nem emlékszem semmire. Egy kórházban fekszem jelenleg, nem tudom mi a nevem, nem tudom hogy kerültem ide, nem tudom kik a szüleim...Semmit nem tudok! Szét robban a fejem, hogy nem tudok semmit se. Már nagyon a sírás szélén állok. Miért hagytak egyedül? Miért kell egyedül lennem itt? Ezután a gondolat után egy fekete inges, izmos és...Szexi csávó közelített felém kimért léptekkel. Magamra húztam a takarót, hogy ne lássam őt és, hogy ő se lásson engem. Félek.
-K-Ki maga?-Remegett meg a hangom a takaró alatt.
-Jimin...Kérlek beszélgessünk.
-Húzta le rólam a takarót szépen lassan, majd az ágy melletti székre ült.
-Biztos sok kérdés kavarog most a fejecskédben Jimin. De had meséljek egy kicsit. A te neved Park Jimin és 15 éves vagy. Az én nevem pedig Jeon Jungkook és én a nevelő apukád vagyok.
-É-Értem. És...Hogy kerültem ide?-Kérdeztem könnyeimet letörölve.
-Autóbaleset. Nem figyeltél és az autó elütött. Még jó, hogy túl élted.-Állt fel ezek szerint a mostoha apukám, majd megölelt. Olyan meleg az ölelése. Nagyon jó érzés...Akratlanul is átöleltem, majd el sem engedtem csak pár perc múlva. Jó érzés, ha megölel. És még az illata is nagyon jó. Oda akarok bújni hozzá, de nem tehetem meg.
-Akkor...Hogy szólítsalak?-Billentettem oldalra a fejem.
-Hát apa, apuci...De, ha nagyon szeretnéd, akkor hívhatsz oppának, vagy Jungkooknak is.-Mosolygott kedvesen Jungkook.
-Ugye nem hagysz egyedül apuci?-Szorítottam magamhoz a takarót boci szemekkel. Utalok egyedül lenni. Amikor felkeltem akkor is olyan egyedül éreztem magam. Mintha nem is lett volna senkim azelőtt...De ezek szerint Junkook a nevelőm.
-Soha.-Fogta meg kicsiny kézfejem bíztatóan, majd azt kezdte cirógatni.
Szeretem Jungkookot. Örülök, hogy ő a nevelő apukám.
*Time skip*
2 héttel később
*Jimin pov.*
Ma jöttünk haza Jungkookkal. Olyan csodálatosan szép.
Mint egy palota! Már kívülről is elvarázsol a látványa. Fekete színben pompázik, de egyszerűen nagyon szép. Belülről csodaszép fabútorok, tágas helyiségek és uuuuhh, de gyönyörű minden! Ilyen...Trópusi hangulatot ad át az egész. A nappaliba nyílik a konyha egy fekete pulttal elválasztva, így tökéletesen rá lehet látni, hogy ki mit tevékenykedik a konyhában, amiben egyébként szintén fekete a berendezés. Persze van külön étkező is. Ezután még a földszinten van vendég szoba, aminek van saját fürdőszobája. Sőt, minden egyes szobának van saját fürdőszobája, ami szintén csodaszép. Márványból van padló és a kád is, valamint a mosdó kagyló is. Teli vannak ezek a helyiségek szépitkező szerekkel, ami nekem jól fog jönni, hisz imádom az arcomat ápolgatni ilyenekkel. Persze nem csak az arcomat, hanem az egész testemet.
Egy kondi terem is található a földszinten, amin már meg se lepődök, amilyen izmos Jungkook.
Egyszerűen összhangban van ebben a házban minden bútor és tárgy. Fekete szín fordul elő a legtöbbször, de persze van ami faból van, vagy éppenséggel márvanyból. Mese szép. Illik ehhez az erdős környezethez. Bár nem értem, hogy minek két embernek ilyen nagy ház, amit neveznék inkább villának...
Egy hosszú matt fekete csigalépcső vezet az emeletre.
Az emelet ugyan olyan kápráztató látványt nyújt mint a földszint. Ott található ez én szobám. Szintén fekete bútorok, tágas helyiség, valamint egy hatalmas üveg ablak is található az ágyam mellett, ami a plafontól egészen a padlóig nyúlik, így rendesen látni tudom a csodaszép tájat, persze egy függöny is található ez előtt az "ablak" előtt. Imádom ezt az erdős helyet. Ez a nagy üveg ablak szerűség, mint később kiderült igazából egy ajtó. Ha ki megyünk ezen az ajtón, akkor már egyből egy erkélyen találjuk magunkat, ahol talalhatunk hinta ágyat, egy babzsákot és dísznövenyeket. Na igen...Nem is mondtam, de az egész házban különböző helyeken el vannak helyezve növények, ettől van az egésznek ilyen trópusi hangulata, még is látszik az egészen, hogy baromi modern.
Az én szobammal van szembe Jungkook szobája is, ami szintén ugyan olyan szép, mint az enyém. Mellettünk van Jungkook irodája és egy titkos szoba is, ami le van lakatolva. Inkább nem is regélek tovább erről a házról, mert egy fél nap elmenne vele. Tisztában vagyok azzal is, hogy még nem fedeztem fel az egész házat és hogy még nem láttam mindent, de majd úgy is felfedezek mindent. Egyszerűen tökéletes... Mikor Jungkookkal a szobámban ültünk az ágyon mondta, hogy ruháim nincsenek, mivel úgy gondolta új ruhák kellenek nekem, mivel az előzőek már nem jók rám és már kéne pár új darab, így hát az összes ruhámat kidobta.
-Tessék kicsikém.-Tette elém a nagy dobozt, amibe az új ruháim pihentek. Csillogó szemekkel kezdtem kibontani a hatalmas dobozt, majd egyből kiborítottam annak a tartalmát. Szemeim tágra nyíltak, amikor megláttam a rengeteg pasztell színű szoknyát, pulóvert és pólókat. Természetes voltak rövidebb darabok szoknyákból is és haspólók és haspulcsik is előfordultak. Nekem nagyon tetszenek, de...Vajon Jungkooknak is? Vajon ezelőtt is ilyeneket hordtam és csak azért vett ilyeneket mert én ezeket szerettem volna? Mi van, ha ő egyáltalán nem díjazza, hogy fiú létemre a szoknyák vonzanak?
-Nagyon szépen köszönöm Jungkook!
-Hívj apucinak kérlek!
-Rendben apuci.-Mosolyogtam rá boldogan.-De...Csak azért vettél nekem szoknyákat, mert én ezeket szerettem volna?
-Erre csak néhány értelmetlen pillantást kaptam, majd mint aki megvilágosodott úgy mosolygott rám boldogan és csillogó szemekkel.
-Azért is. Meg mert én imádlak téged szoknyába látni. De ezek szerint neked is tetszenek ezek a ruhák.
-Igen Jun....Igen apuci. Tetszenek.
Ééééééés innentől kezdődik a mi kis fura történetünk...
Sziasztoook! Boldog újévet kívánok mindenkinek (már aki újévkor olvassa) aki ezt most olvassa!😻💖 Úgy gondoltam ezzel az új könyvvel kedveskedem nektek, így hát remélem tetszik és a továbbiakban is tetszeni fog! Szeretlek titeket❤💜💖
BUÉK!😂🎆🎉🎊💫🌟
*Jungkook pov.*
Ennél nagyobb mázlim nem is lehetett volna. Park Jimint, a nincstelen 15 éves fiút elütötte egy autó. Nos ezt a fiút már rég óta magamnak akartam tudni, pontosabban magam alatt, így még papírokat is hamisítottam. Az volt az eredeti tervem, hogy mivel úgy is nincstelen és az utcán él, elviszem magammal. A házam nagyon messze van innen, így nem ismernék fel őt ott. Bár, ritka arra felé az ember... A munka miatt jöttem egyébként ilyen messze az otthonomtól és a sors itt sodort össze ezzel a fiúval. Hallottam a hírt, hogy elütötték, ami elősegítette a tervem kivitelezését, így csak annyi a dolgom, hogy elhitessem Jiminnel én vagyok a mostoha apja. Márpedig ez sikerülni fog, mivel nem fog emlékezni semmire a balesetet miatt.
*Jimin pov.*
Hát...Nem emlékszem semmire. Egy kórházban fekszem jelenleg, nem tudom mi a nevem, nem tudom hogy kerültem ide, nem tudom kik a szüleim...Semmit nem tudok! Szét robban a fejem, hogy nem tudok semmit se. Már nagyon a sírás szélén állok. Miért hagytak egyedül? Miért kell egyedül lennem itt? Ezután a gondolat után egy fekete inges, izmos és...Szexi csávó közelített felém kimért léptekkel. Magamra húztam a takarót, hogy ne lássam őt és, hogy ő se lásson engem. Félek.
-K-Ki maga?-Remegett meg a hangom a takaró alatt.
-Jimin...Kérlek beszélgessünk.
-Húzta le rólam a takarót szépen lassan, majd az ágy melletti székre ült.
-Biztos sok kérdés kavarog most a fejecskédben Jimin. De had meséljek egy kicsit. A te neved Park Jimin és 15 éves vagy. Az én nevem pedig Jeon Jungkook és én a nevelő apukád vagyok.
-É-Értem. És...Hogy kerültem ide?-Kérdeztem könnyeimet letörölve.
-Autóbaleset. Nem figyeltél és az autó elütött. Még jó, hogy túl élted.-Állt fel ezek szerint a mostoha apukám, majd megölelt. Olyan meleg az ölelése. Nagyon jó érzés...Akratlanul is átöleltem, majd el sem engedtem csak pár perc múlva. Jó érzés, ha megölel. És még az illata is nagyon jó. Oda akarok bújni hozzá, de nem tehetem meg.
-Akkor...Hogy szólítsalak?-Billentettem oldalra a fejem.
-Hát apa, apuci...De, ha nagyon szeretnéd, akkor hívhatsz oppának, vagy Jungkooknak is.-Mosolygott kedvesen Jungkook.
-Ugye nem hagysz egyedül apuci?-Szorítottam magamhoz a takarót boci szemekkel. Utalok egyedül lenni. Amikor felkeltem akkor is olyan egyedül éreztem magam. Mintha nem is lett volna senkim azelőtt...De ezek szerint Junkook a nevelőm.
-Soha.-Fogta meg kicsiny kézfejem bíztatóan, majd azt kezdte cirógatni.
Szeretem Jungkookot. Örülök, hogy ő a nevelő apukám.
*Time skip*
2 héttel később
*Jimin pov.*
Ma jöttünk haza Jungkookkal. Olyan csodálatosan szép.
Mint egy palota! Már kívülről is elvarázsol a látványa. Fekete színben pompázik, de egyszerűen nagyon szép. Belülről csodaszép fabútorok, tágas helyiségek és uuuuhh, de gyönyörű minden! Ilyen...Trópusi hangulatot ad át az egész. A nappaliba nyílik a konyha egy fekete pulttal elválasztva, így tökéletesen rá lehet látni, hogy ki mit tevékenykedik a konyhában, amiben egyébként szintén fekete a berendezés. Persze van külön étkező is. Ezután még a földszinten van vendég szoba, aminek van saját fürdőszobája. Sőt, minden egyes szobának van saját fürdőszobája, ami szintén csodaszép. Márványból van padló és a kád is, valamint a mosdó kagyló is. Teli vannak ezek a helyiségek szépitkező szerekkel, ami nekem jól fog jönni, hisz imádom az arcomat ápolgatni ilyenekkel. Persze nem csak az arcomat, hanem az egész testemet.
Egy kondi terem is található a földszinten, amin már meg se lepődök, amilyen izmos Jungkook.
Egyszerűen összhangban van ebben a házban minden bútor és tárgy. Fekete szín fordul elő a legtöbbször, de persze van ami faból van, vagy éppenséggel márvanyból. Mese szép. Illik ehhez az erdős környezethez. Bár nem értem, hogy minek két embernek ilyen nagy ház, amit neveznék inkább villának...
Egy hosszú matt fekete csigalépcső vezet az emeletre.
Az emelet ugyan olyan kápráztató látványt nyújt mint a földszint. Ott található ez én szobám. Szintén fekete bútorok, tágas helyiség, valamint egy hatalmas üveg ablak is található az ágyam mellett, ami a plafontól egészen a padlóig nyúlik, így rendesen látni tudom a csodaszép tájat, persze egy függöny is található ez előtt az "ablak" előtt. Imádom ezt az erdős helyet. Ez a nagy üveg ablak szerűség, mint később kiderült igazából egy ajtó. Ha ki megyünk ezen az ajtón, akkor már egyből egy erkélyen találjuk magunkat, ahol talalhatunk hinta ágyat, egy babzsákot és dísznövenyeket. Na igen...Nem is mondtam, de az egész házban különböző helyeken el vannak helyezve növények, ettől van az egésznek ilyen trópusi hangulata, még is látszik az egészen, hogy baromi modern.
Az én szobammal van szembe Jungkook szobája is, ami szintén ugyan olyan szép, mint az enyém. Mellettünk van Jungkook irodája és egy titkos szoba is, ami le van lakatolva. Inkább nem is regélek tovább erről a házról, mert egy fél nap elmenne vele. Tisztában vagyok azzal is, hogy még nem fedeztem fel az egész házat és hogy még nem láttam mindent, de majd úgy is felfedezek mindent. Egyszerűen tökéletes... Mikor Jungkookkal a szobámban ültünk az ágyon mondta, hogy ruháim nincsenek, mivel úgy gondolta új ruhák kellenek nekem, mivel az előzőek már nem jók rám és már kéne pár új darab, így hát az összes ruhámat kidobta.
-Tessék kicsikém.-Tette elém a nagy dobozt, amibe az új ruháim pihentek. Csillogó szemekkel kezdtem kibontani a hatalmas dobozt, majd egyből kiborítottam annak a tartalmát. Szemeim tágra nyíltak, amikor megláttam a rengeteg pasztell színű szoknyát, pulóvert és pólókat. Természetes voltak rövidebb darabok szoknyákból is és haspólók és haspulcsik is előfordultak. Nekem nagyon tetszenek, de...Vajon Jungkooknak is? Vajon ezelőtt is ilyeneket hordtam és csak azért vett ilyeneket mert én ezeket szerettem volna? Mi van, ha ő egyáltalán nem díjazza, hogy fiú létemre a szoknyák vonzanak?
-Nagyon szépen köszönöm Jungkook!
-Hívj apucinak kérlek!
-Rendben apuci.-Mosolyogtam rá boldogan.-De...Csak azért vettél nekem szoknyákat, mert én ezeket szerettem volna?
-Erre csak néhány értelmetlen pillantást kaptam, majd mint aki megvilágosodott úgy mosolygott rám boldogan és csillogó szemekkel.
-Azért is. Meg mert én imádlak téged szoknyába látni. De ezek szerint neked is tetszenek ezek a ruhák.
-Igen Jun....Igen apuci. Tetszenek.
Ééééééés innentől kezdődik a mi kis fura történetünk...
Sziasztoook! Boldog újévet kívánok mindenkinek (már aki újévkor olvassa) aki ezt most olvassa!😻💖 Úgy gondoltam ezzel az új könyvvel kedveskedem nektek, így hát remélem tetszik és a továbbiakban is tetszeni fog! Szeretlek titeket❤💜💖
BUÉK!😂🎆🎉🎊💫🌟
Коментарі