Nem sokára a király előtt találja magát, ahogy kell, úgy köszönti őfelségét, meghajlással.

- Vádlott! Tudja, miért van itt? – kérdezi II. János, szigorú tekintetével.

- Igen, Őfelsége. – válaszolja a fogoly.

- Kedvező ítéletet határoztam, a mai naptól kezdik megvalósítani. Bízom abba! Ez volt az egyetlen, és az utolsó ilyen parasztlázadás. Az elkövetkező évekbe, ha tudomást szerzek hasonlóhoz, a vezérét nem fogom megkegyelmezni, szigorúbb leszek, akik részt vesznek benne, azokkal se. Amit tett megbánta-e? Azt is! Ura ellen kezet emelt. – kérdezi a király.

- Őfelsége! Amit tettem, azt nem bántam meg! Ha kell, még egyszer megtenném. Akkor is, ha szigorúbb az ítélet, máglyahalál. Azzal is szembe nézek.

- Vádlott! Hogy mondhatsz ilyet egy magas rangú személynek! Aki kegyelmet adott. – mondja a tanácsos, csodálkozva.

- Tudja meg mindenki! Ha minket elítélnek, a szolgaság nem fogja elfelejteni azt a sok rosszat, amit a nemesek tesznek ellenük. Hiszek abban, egy nap eljön az a valaki, aki folytatni fogja a mi munkánkat. Nekünk a földi megmunkáló eszközök a fegyverünk. Aki eljön, annak egy különleges fegyver lesz a birtokába, és azzal hegyet lehet megmozgatni. – válaszolja a fogoly.

- Olyan fegyver nincsen. – szól egy bekiabáló.

- Van ilyen! Az erős hit. Akinek van hite az úrban, az bármit megtehet. Aki utánam jön, az a hitével fog győzni, mert hiszem a jóslatot, és vele azt a fiatal lányt. Látom, önöknek nincs hitük! Régen elveszett. – mondja, keserves szívvel.

A nemesekre pillantva, gondolkozóba esnek, miért beszél a hit nevű valamiről.

- Jacques! Az elkövetkező hosszú úton, imádkozz a többi szolga lelkéért, azért is! A hit nevű valami erősebb legyen, az utadat az úr segítse. – mondja a király.

Nem sokára kezdik elvezetni, a lovas szekérhez, ami egy kikötőhöz fogja vinni. Hajóval indulhassak egy távoli szigetre.

Az ítéletet kezdik végrehajtani, azok, akik részt vettek, a saját tartományukba kísérik. A szolgáknak ez jel, ne tehessenek semmit a sorsuk ellen, szolgaként élhessenek tovább.

Kezdenek templomba járni, hitüket tegyék erősebbé, így a nemeseknek ez új lesz, még az uralkodóhoz is elér ez a hír.

- Amit a hírnökeim mondanak, azon csodálkozom. Minden szolga a templomba jár, imádkozni, még azok is! Akik a lázadók között voltak. Egész országba így megy. Hogyan lehet ez? Talán a volt lázadók vezére is említette. Királyként én másba hiszek, a kincstárba, és a hatalomba. A kezembe van mind kettő, akkor bármit megtehetek. Parancsba kiadom! Minden szolgának joga van arra, templomba járhasson, az istenéhez imádkozhat, így nem gondolnak a lázadásokra. – mondja a király, de azért csodálkozást is érződik.

Minden szolga templomba kezd járni, erőssé tegye a hitüket, mert a hit nevű valami, erősebb bármilyen katonai fegyvernél. Eszükbe van a jóslat, a haza meg mentőjéről, imába foglalják azt a személyt, aki Franciaországot megmenti az Angol igától.

- Teremtő Atyánk! Segíts nekünk! Sokat szenvedtünk már, nemcsak a nemesektől, hanem az idegen zsoldosoktól is. Hitünket te látod milyen! Kérünk téged, segíts a helyzetünkön, küldj olyan személyt, aki a népet segíteni fogja harcunkat, és kiűzhessük az idegen zsoldosokat.

Egy megváltó félét kérnek, szavára megmozdulhasson a néptömeg, és együttes erővel, hittel megszüntethessék a hűbéri vazallust.

A tervhez a király cselekvése is kellene, így sikerülhetne az elérendő cél, de..

-----

Telnek a napok, a hónapot felváltja az évek váltakozása.

A történet folytatódik, Lotaringia nevű tartományban, amelyik hő maradt a Francia koronához. A falút Domremy- Le- Púrcellenek hívják. Amely egy elszigetelt helyen van, a körülötte lévő terület Burgund. A történet a D’Arc családról szól, nem csak földtulajdonos a családfő, hanem tisztséget is betölt. Éppen tanácsülés veszi kezdetét, megbeszélhessék a falu ügyeit.

- Tanács tagok! Fontos megbeszélni valónk van! A Francia uralkodó háborút vív az országunk ellen, tanácstagként együtt vitassuk meg, hogyan lehetne védekezni az angol zsoldosok ellen. A Burgundok ellen is, mert bármikor megtámadhatnak. – mondja Jacques D’Arc.

- Ha átgondoljuk a helyzetünket, az Angolok ellen! Már lemondott a földekről, de követelőzik. Ahogy azt Jacques említette, benne vagyok abba, a falutól nem messze építhessünk egy várfélét, amibe mindenki elfér. Lenne külön raktárhelyiség is. Olyan helyen kellene, ahová az ellenség nehéz úton tudna meg közelíteni. – válaszolja az egyik tag.

- Én is jó ötletnek tartom! Közös összefogással kezdhetjük el, valamelyik szomszédos falúval. Remélem így tesznek a tartományban, itt mindenki családos, a gyermekeinket féltjük, föllég a lányainkat, és asszonyainkat. A zsoldosok képesek bármire, ha felépül a várunk, akkor nyugodtak lehetünk. – válaszolja a másik tanácstag, ami jó ötlet.

- Én, aki az adózást felügyeli, minden a törvény szerint működjön. Jó javaslatnak tartom az építkezést. Ahhoz, hogy ezekben, a háborúval teli időkben meg tudjuk valósítani, a falu segítségét kell hívni. A saját munkájuk elvégzése után, hátha képesek lesznek a falut segíteni. – válaszolja a tanács harmadik tagja.

Át kell gondolni, fontos egy védelmi erőd építése, nem tudni, mi következhet el, a következő napokba.

A tanács a faluvezető testülete, végül meg tud egyezni a kérdésekbe.

A gyűlés után mindenki indulhatott haza, elmondhassák a család tagjainak, miben volt határozás, nem sokára haza tér, a felesége Isabelle várja.

- Mond uram! Milyen fontos döntést tudtatok hozni? Talán nem sikerült fontos ügyeket megvitatni? Ülj az asztalhoz, az ebédet tálalom. –kérdezi érdeklődve.

A férj az asztalhoz ül.

- Minden fontos döntésben megegyeztünk! Olyan helyzet állt elő, egy tervet hamarabb kellene elkezdeni. –válaszolja Jacques.

- Miben tudtatok dönteni? – kérdezi, érdeklődve.

- Olyan javaslat vetődött fel! A falútól nem messze, védelmi erődöt kellene építeni, ahol elférne minden lakó, és raktározni is lehetne. Ha támadás érné a falut, az ellenség nehezen jusson el az erődhöz. A helyet meg kellene nézni, hol is lehetne.

- Férj uram! Az ötlet nagyon jó, és kik fognak ebben segíteni? A hely is fontos. Mi asszonyok is tudunk be segíteni. Már gondoltam kellene egy erődféle, a szomszédos területről, néha betérnek idegenek. Volt alkalom, betévedtek, a ruházatukról meg ismerhetők voltak. Ott kellene! Ahol a falú határos a Burgund területtel. – válaszolja.

- Tudom, jó lenne építkezni, de nem lehet! Alig kapunk segítséget a koronától, ha kapunk is, azt másra kell fordítani. A meghatározott adót elküldjük a kincstárnak, alig marad. Abból kell gazdálkodni, amink van. Jó lenne! Eljönne az a személy, aki felmenti az országunkat az idegen hatalom ellen, csak az igazi Francia uralkodó uralkodhasson. – mondja lehangoltan.

- Én is azért imádkozok minden nap, a jóslat szerint, ebben a tartományba születhessen meg, a mi megmentőnk. Annak is örülnék, ha szegény sorsa lesz, így tudni fogja, miért kell küzdenie. Remélem, mihamarabb eljön! Küzdeni fog egy cél érdekébe, meg szeretném élni azt a napot, és azt is! Találkozhassak vele, útjában segíthessek.

- Isabelle! Én is segíteném, várom nagyon.

Így másról is beszélgethetnek, mikor szülessen meg az első gyermekük.

38.