Jungkook

Reggel egyedül voltam a szobában, pont úgy mint régen. Órámra pillantva csaptam homlokon magam. Telibe elaludtam és búcsút mondhattam az első két órámnak. Legalább még a reggelit elcsíphetem ha sietek.

A srácok már javában ettek mire le értem az ebédlőbe. Útközben Taehyungot is láttam az egyik asztalnál, mondjuk abban a pillanatban annyira nem kötött le, mert sietnem kellett ha még a finomabbik menüből akartam enni!

- Kook, miért nem hívod ide azt az új gyereket? Rossz nézni egyedül van ott magának. - kérdezi Jimin mire csak nagyot tudok sóhajtani.

- Ő azt mondta nem akar barátkozni és nem fogok erőlködni. - bár az nem igaz, hogy nem akarok nála erőltetni az ismerkedést, mert igenis szeretném, de majd mindent szépen sorjában. A többiek meg idővel úgy is meg tudnak mindent.

- Csak keresed a kifogásokat, hogy ne kelljen beszélned vele. Gyáva vagy. - vágja hozzám rosszallóan hyungom ami egyáltalán nem teszik, de gondoljon amit akar. Nem vagyok köteles magyarázkodni semmiért.

*

Órák után egyenes a szobámba vezetett utam, hogy aludhassak egy keveset így délután. Esküszöm jobban esett ez most mint mikor óvodában kellett így aludni.

Ébredésem után - ami hozzáteszem megfelelt este hétnek is - vettem észre, hogy a drága szobatársam sehol sincs. Először arra gondoltam talán a könyvtárban lehet, de azt még délután bezárhatták, így inkább a keresésére indultam remélve, hogy nem ájultan fogom megtalálni valahol.

Első dolgom volt megkérdezni a portást nem e látta esetleg vissza jönni a kollégiumba, de csak egy flegma és lekezelő nemleges választ kaptam.

Viszont így ötletem se volt hogyan tovább. Reménykedtem benne, hogy nem volt olyan béna, bezárták őt valahova, mert akkor kereshetem őt reggelig. Mivel szerencsére a suli még ilyenkor nyitva van ezért még volt lehetőségem végig nézni a termeket ahol a mai nap voltak óránk, a wc- ket, még a torna és táncterem kulcsát is elkértem, hátha ott lehet, de sehol se volt. El sem tudtam képzelni hová tűnt ez az idióta kölyök.

Egyedül a könyvtárban nem néztem meg. De ha ott lesz esküszöm össze szidom amiért lejártam érte a lábaim, bár úgy is egy elutasító választ fog adni az eddigi tapasztalataim alapján. Már csak azt kell kitalálanom, hogy fogok oda bejutni egyáltalán.

*

Épp az épület melletti folyosón haladtam mikor hangos beszédet hallottam, ami már veszekedésnek is megfelelt. Egyre gyorsabban kezdtem szedni a lábam, közben nézegetve az ablakokat hátha egy nyitva lehet. Persze csak nekem nincs akkora szerencsém, hogy ez teljesüljön is akár, így marad a zár feltörése.

Amilyen erősen csak tudtam rúgtam be az ajtót majd futni kezdtem. Mikor már kezdtem volna feladni, akkor láttam még egy sötét alakot a bejárat felé közeledni, hogy elhagyja a könyvtárat, viszont utána szóltam.

- Hé, te ott. - hirtelen rám kapta tekintetét amit nem láttam tisztán. - Nem láttál itt esetleg egy diákot? Taehyungnak hívják. - beszéd közben egyre közelebb értem hozzá mire arcon csapott a felismerés ki is ő. - Hoseok? Öregem, miért nem mondtad, hogy csak te vagy az. Mit keresel itt ilyenkor?

- Taehyung hátul van az irodalom részlegen. Majd még találkozunk Jungkook. - azzal sietős léptekkel elhagyta a könyvtárat. Fura volt nekem, olyan volt mint aki ideges, de jelen pillanatban nem tudtam ezzel foglalkozni.



Ájultan találtam rá, ami megint csak aggodalmat keltett bennem. Mi történt amitől elájult? Mióta lehet itt ilyen állapotban? Viszont ha Hoseok tudta, hogy itt van akkor azt is, hogy ilyen állapotban van. Miért nem segített neki?

*



Fent a szobákban óvatosan az ágyába fektettem, majd cipőjétől és farmerjétől próbáltam megszabadítani, hogy azért ne legyen kényelmetlen számára az alvás. Viszont mikor már majdnem levettem nadrágját ébredezni kezdett és én teljesen lefagytam. Hirtelen mozdulni se mertem. Először csak értetlenül tekintett rám, majd mikor már realizálta magában mit is csinálok egy nyikkanás szerű hang jött ki a száján.

- Te mégis mit művelsz? - hangja hirtelen az érces regedt helyett most hihetetlenül magas lett. Csak kikerekedett szemekkel néztük egymást miközben ő szaporán vette a levegőt. - Van három perced arra, hogy elendegj és megmagyarázd mire is készültél pontosan!