Jimin szemszöge:

Apa halála után eltelt öt év. Ez idő alatt megváltoztam. Régen vidám, nyitott voltam, az iskolában mindenki szeretett. De apa halálát bezárkoztam, és mindenkit ellöktem magamtól. Egyedül Tae volt az, aki végig kitartott mellett, annak mindent, hogy nem is egyszer löktem el.

A mai napom is unalmasan kezdődik. Apa halálát elhatároztam, hogy én is arra a pályára lepek, ahol ő volt, és megtalálom azt a maffiát, amiben benne volt a gyilkosa. Bár rajta már nem tudnék bosszút állni, de amit hátra hagyott, azon igen. Ehhez pedig az kell, hogy olyan erős, agyafúrt legyek, mint ők. Tisztára megszállottja lettem az egésznek, de már az sem érdekel. Egyedül, ami hajt, az a megtorlás, hogy képesek voltak a másik szülőmet is elvenni. Anya is ebben halt bele.

Ő ügyvéd volt, de pont ellenük szólalt fel. Később sárga egy felajánlást, hogy csatlakozzon hozzáuk. Természetesen ezt elvetette, aminek meglett az ára. Utána apa is egy munkába menekült bele, akár csak én. De neki még én is ott voltam a nyakán, mit sem tudva a körülöttem történt eseményektől. De ez már csak a múlt. Most a jelenben vagyok, és csak ez az egy cél lebeg a szemem előtt: mindenkit a rácsok mögött viszek, rosszabb esetekben megölőm.

Hogy gyilkossá válok, az jelenleg nem zavar. Ha valaki később mondta volna ezt, hogy öljek meg valakit, biztos, hogy nem mertem volna, és még el is sírnám magamat. De megváltoztam, és a gyász mindent megölt, ami eddig képzett engemet.

Time skip

Lassan a munkahelyem felé áll. Ma fogok beszélni az egyik fogdaügynökkel, hogy sikerült valakiből valamit kiszedni. Fontos, hogy nyomokat találjak, amin el tudok indulni. Bár bent senki sem nézi jó szemmel, hogy egyedül és önfejűen mindent csinál, de ez van. Panaszkodni sem panaszkodhat, mert azért már nem kevés dolgot tettem le az asztalra, annak mindenki számára, hogy még csak pálya kezdőnek számít. De ha van egy célod, és a végletekig űződ, akkor hamar fejlőnek indul. Csak egy kis elszántság kell semmi több. De az én esetemben ez az elszántság egy kicsikét több.

Time skip

Beérve nem köszönök senkinek. Hallom, hogy a hátam mögött összesúgnak, vagy egy-két munkatársam azért köszönöm. De úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna. Igazából megszokhatták volna ezt, hogy bizony nem fogok senkivel sem beszélni. Lehajtott fejjel mentem egyenest, majd kanyarodtam le, és mentem a kihallgató termek felé. Elvileg az a fogdaügynök, akivel most beszélgetni fogok kihozták a börtönből, mondván átvizsgálják az egészet. Előzetesben van kint, vagyis a börtöntöltelék ezt tudja.

A kihallgató teremben már ott várt rám. Tíz perc múlva lesz kilenc óra, és mi pontosan kilencre beszéltük meg. De ha már mindketten itt vagyunk, akkor vágjunk bele, és akkor minél előbb szabadulhatok el innét.

-Jó napot! -köszönök neki rekedt hangon. A mai nap, még nem szoltam senkihez, így érthető, ha még mindig reggeli hangom van. Bár az is rátehet egy lapáttal, hogy úgy kell kirúgnom magamat az ágyból. Tegnap egy kicsikét sokáig maradtam fel. Mindenféle iratokat, dokumentumokat és egyéb feljegyzéseket olvastam át újra, és újra. Próbáltam valamilyen módon teremteni közöttük, és be kell, hogy valljam nem is olyan keveset találtam.

-Jó napot! Úgy láttom kezdhetjük is megbeszélést. -veszi komolyra a szót. Bólintva egyezek bele, és az asztalra egy hangrögzítőt indítok el. Remélem most sok újabb információval leszek gazdagabb.