- Felébredt! Szóljatok Dumbledore professzornak!- szólított fel valakit egy, Ellie közelében álló lány hang.
A szédülő beteg csak most szánta rá igazán magát, hogy kinyitva pilláit, látást adva magának. Ám ami ott fogadta, azt legvadabb álmaiban sem hitte volna el...


A körülötte magasodó falakat mohás, szürke téglák alkották. Az ablakok keretei fával voltak finomítva, tökéletes rálátást biztosítottak a tornyokra, amik érdekes modón szintén a közelben helyezkedtek el.
Maga a szoba egy téglalap alakú helyiség volt, melyben szétszórva helyezkedtek el ágyak, és a hozzájuk tartozó kis éjjeliszekrények. A padlót ormótlan, megmunkálatlan kőből építették, ami még nagyobbat dobott az amúgy is fantasztikus szoba hangulatán.

Körbepillantása után vette csak észre Ellie a fölé magasodó, kipirosodott gyerekarcokat,melyekhez a következő pillanatban három felnőtt ilyedt ábrázata is társult.

- Nos, Mrs. Frewen, úgy látom, magához tért!-bólogatott az imént érkezett férfi. Hosszú szakálla minduntalan követte fejének mozgását, így úgy tűnhetett, mintha csak a szél fújta volna meg. Rangidős tekintetét azonban nem időztette sokáig az ágyon fekvő jövevényen, élesen szólt a bámészkodókra- Maguknak egészen véletlenül nincsen dolguk? McGalagony, kísérje őket az óráikra. Elég kavalkádott okoztak nekünk mára ezek a fiatalok!- pillantása az Elliével szembeni ágyra tévedt. A lány is követte az öregember arcát, így már ő is ráláthatott (ezek szerinti) bűntársára.
Feltornyozott paplanokon, bekötözött homlokkal feküdt, így aligha láthatta arcát. Termetéből a lány mégis arra következtetett, hogy egy fiúval került összetűzésbe. A sérült nyakában egy zöld lánc ékeskedett, rajta pedig egy kígyószerű medál fityegett.
Öltözékét azonban a hirtelen kicsapódó ajtótól való ijedelme miatt nem tudta szemügyre venni.
A nagy faszerkezet mögül egy hosszú, szőke hajú férfi tűnt ki. Köszönésre sem méltatva a jelenlévőket iramodott az ágyhoz, ahol a fiatalúr feküdt.

- Draco! Fiam!-rázogatta a sebesültet. Ám mivel az nem mozdult, szemeit az őt néző társaságra vezette.- Dumbledore...tudhattam volna! A maga mérhetetlen szakértelme most sem okozott nagy meglepetést számomra...- hátánal összekulcsolt ujjakkal körözött a szakállas körül.
- Lucius, semmi ok az aggodalomra. Draco az ügyeletes varázslók szerint egyetlen komolyabb fejsérülést sem szenvedett, így tehát merem állítani, hogy pár órán belül magához tér.-hangja nyugodt volt, ami Ellire is nyugtató hatással volt. Bár még mindig értetlenül gubbasztott betakargatva fekvőhelyén, mégis biztonságban érezte magát az idős fickó jelenlétében.
- Hát hogyne, bízzunk mindent a véletlenre...Hiszen hogy is ellenkezhetnék a világ legerősebb mágusával szemben...-köpenye csak úgy repült utána, ahogy irtó nagy sebességgel távozni készült. A nagy faajtó alighanem megadta magát, ahogy a termetes alak kirontott rajta.
A folyósóról hirtelen ható ordítás a csendespihenőben lévő diákok nagy részét felverte, hiszen (ezek szerint) Lucius még egy utolsó, fenyegető dolgot szólt vissza:"Erről még hallani fog a minisztérium, Dumbledore!"

Ő csak megrázta a fejét, majd figyelmét újra Ellinek szentelte. A lány eddig észre sem vette az öreg háta mögött bújó, kicsi nőt, aki egy különös, régi kulacsot szorongatott a kezében. Most ő lépett hozzá, és kezébe nyomta a folyadékot.

- Igyon belőle, kedvesem, ettől elmúlnak majd a benyilaló fájdalmak! Két kortyot fogyasszon négy óránként a főzetből a biztos hatás érdekében! Egyéb óhaj-sóhaj, panaszkodás esetén azt-mutatott a lány feje fölött elhelyezkedő kicsi kötélre- csengesse meg, és ahogy tudok, szaladok a segítségére! Albus?-nézett kérdőn a férfira, aki, miután megköszönte a segítségét, Draco ápolására utasította a kedves asszonyt.

-Nos Ellie-szólt végre a meglepett teremtéshez- nyilván furcsállod a kialakult szituációt, lévén, Mrs. Pomfrey enyhe agyrázkódást állapított meg nálad, és részleges memóriavesztést jósolt. Azt ajánlom, délután háromkor találkozzunk az irodámban, esetleg ha valami kérdésed lenne. De ha inkább kortársaidra támaszkodsz szívesebben, tudom ajánlani Harryt, Harry Pottert, hiszen egyike volt ő is azoknak, akik ide, a gyengélkedőre szállítottak téged. Ajánlom ennek meghálálását figyelmedbe, a tanulók nem kis energiát fektettek rendbe helyezésed érdekében.-mondta, majd elmosolyodott, és lassan kifelé indult.

Ellie mellé most megint Mrs. Pomfrey érkezett,megigazítva feje alatt a paplant, majd felpolcolta a lábát. Bokájába most éles fájdalom nyilalt, mire a néni egy nem éppen illatos kenőccsel ápolni kezdte azt.
- Ne félj aranyom, ez a recept még hajdani kedves nagybátyámról maradt a családra, két nap alatt úgy fogsz majd futni, akár a legerősebb hipogriff!-munkájának végeztével sietős léptekkel ő is távozott a teremből, magára hagyva a két segítségre szorúló gyereket.

Ellie most megint felült, azzal a szándékkal, hogy körül nézhessen, ám szeme megakadt a még mindig vele szemben fekvő Dracon. A fiú mellkasa egyenletes mozgott fel és le, így arra mert következtetni, hogy az igazak álmát alussza, tehát nem lenne érdemes zavarni. Szívesen kikérdezte volna bajtársát a történtekről, de mivel volt legalább negyed órája, hogy a mohás falak közé érkezett, ez volt a legkisebb problémája. Az ismeretlen alakok nevei bár nem voltak teljesen idegenek, személyük enyhén megijesztette a lányt. Félelmetes volt belegondolni, hogy őt mindenki ismeri, de ő maga senkire sem emlékszik. Végül visszahelyezte zúgó fejét a párnákra, és egy nagyot sóhajtva gondolkodni kezdett. Lehetetlen dolognak gondolta, hogy ez a szituáció igaz lehet, úgy hitte, mindez csak egy kesze-kusza álom, mely előbb vagy utóbb véget ér.
Ám ahogy karjába csípett, és szemének összeszorítása közben is érezte testén a meleg takarót, egyre inkább megrémült, hiszen ez azt jelentette, hogy egy idegen világba csöppent, mégpedig a könyv segítségével.

A nagy deszkaajtó megint nyikorgott, most azonban háromféle susogó hangot vélt felfedezni Ellie, amiknek léptei egyre közeledtek a neki fenntartott fekvőhelyhez. Szemét behunyta, alvást színlelve, hátha így többet megtudhat látogatóiról. Ujjaival hirtelen egy meleg tenyeret tapintott ki, ami börtönébe zárta az ő kezét. Valaki enyhén megszorította, majd cirógatni kezdte kézfejét.

-Mit gondoltok...komoly lehet?- egy ijedt hangot fedezett fel, egészen közelről.

- Aligha úszhatta volna meg sérülések nélkül. Emlékeztek? Egy ilyen balesetet lehetetlen megelőzni, akár direkt, akár nem. Az igazgató bármennyire gyanusítgatja Dracot, ugyanúgy, mint mindenki másnak, neki sincsenek ésszerű bizonyítékai. Márpedig csak azért, mert Malfoy egy bunkó, nem ítélik bűnösnek, akármilyen szituációról beszélünk.

- Rettentően frusztrál, hogy semmit nem tehetünk. Hiszen Ellie mégiscsak egy nagyon jó barátunk, semmittevéssel meg aligha segíthetünk.

- Az lenne a legjobb, ha magára hagynánk szegényt. Amire szüksége van, az egy kiadós pihenés, a qvidics dráma várhat. Megoldjuk, fiúk!-egy lány hang nyugtatta a mellette állókat. Ellie kételyei szertefoszlottak, biztos volt benne, hogy a látogatók jó szándékkal érkeztek. A helyes megoldásnak mégis azt tartotta, ha most csendben marad, megfogadja állítólagos barátnője tanácsát, és alszik egyet a balesetre.
Nem is kellett sokat erőlködnie, az álom szinte leszorította pilláit, így bár megannyi félelemmel, de követte Draco példáját, aki azóta is békésen szuszogott szemből.






*Nagyon nagy kihagyás volt itt az utóbbi időben, elnézést kérek. Mostmár ennek az okából tájékoztatnék mindenkit, hogy ez a könyv lassan fog frissülni, mivel sok munkám van a tanulással is. Remélem tetszett, írjátok megy ha szeretnétek folytatást!*