Manum feketére lakkozott körmeivel, ütemesen kocogtatta a whisky-s poharat. Utálta a mostani zenéket, amiket énekelni nem lehetett mert szövege nincs és még táncolni se lehet rájuk, max pattogni, de az minden csak nem tánc. Barátját is alig hallotta attól a dübörgő zenétől, bár lehet, hogy nem hallja amit mond, de még is megtudja mondani, hogy volt párját hordja el a pokol legutolsó bugyráig.

Kötött pulcsija ujjait lejjebb húzta, hogy öncsonkított kezeit ne lássa senki. Persze, ezen mozdulatával, jobban rá segített a fekete hajának bele lógnia szemeibe, melyben a vak kék mellett, szégyenérzet lapul meg. Remegő, csontos ujjaival beletúrt abba a szénakazalba, de nem nagyon változott a helyzetet ezért inkább hagyta, hogy látásátt "el veszítse" fürtjei miatt.

Az összesimult testek közül, egy izmosabb srác szakad ki, kinek csak egy intés kellett a pultosnak, és máris hozta a hideg keserű nedűt, mely fel frissítette hevült testét. Manumot meglökte, amikor hirtelen mellette termett, így ahogy hirtelen ránézett, panorámába látta az idősebb mozdulatait, ami röhejesen zavarba hozta őt. Persze, ebből se Oscar, se a fiú nem vett észre semmit és ez meg nyugtatta a őt.

Gyorsan leöntötte torkán a whisky-t és már kérte a következőt, s emelte volna szájához a poharat, ha egy rekedtes hang nem szól hozzá. Ezzel egyetemben ér vékony vállához, amitől hátán futkosni kezdett a hideg. Lekellett raknia a poharát, ha nem akarja magát leönteni a -még jobban- remegő keze miatt.

– Ha ilyen gyorsan iszod, túl hamar fogsz lerészegedni. – mondta egy lágy mosollyal arcán

Manum nagyon jól tudta, hogy nem bírja az alkoholt, de ezt most nem nagyon bánta. Egy félisten állt előtte és valahogy meg kellett szólalnia.

Csak bólintani tudott és folytatta poharának bámulását zavarában, míg nem megint a mellette álló zavarta meg gondolatai közepette mely, mocskosabbnál mocskosabb volt és ezt a szesz hozta ki belőle.

– Amúgy a nevem León.

– Manum. – motyogta oda már-már alig hallhatóan, de azért kinyögte hangosabban, hogy új ismerőse hallja. Felnézett rá, de ahogy ránézett olyan gyorsan fordult is vissza poharához, és annak figyeléséhez. Arcára lógó hajával, próbálta eltakarni az orcáján lévő pírt.

Az összes gyengéje egy helyen. Mandulavágású szem, kékeszöld szaruhártyával. Festett bordó haj, minek töve fekete a lenövés miatt. Pirszingek fülében, karikától kezdve egy kicsi keresztig, mely csak himbálózik bal cimpájában. A fehér bőrén csak úgy világít a cseresznye színű ajkai, és tejszínű inge kiemeli széles és izmos vállait.

– Tudod, ha valakihez beszélsz a szemébe kell nézned. Kivételesen neked most elnézem. – villantott egy féloldalas mosolyt. Manumnak is felfele görbültek ajkai, amikor felnézett Leónra.

Az este folyamán, egyre többet beszélgettek, persze, ahogy telt az idő, úgy sorakoztak előttük, az üresebbnél üresebb poharak. Oscar már az elején elment valami macával táncolni, ezért nem látták egy ideig. Manum annyira részeg volt, hogy nem érdekelte a zene, csak az hogy táncolni akar az idősebbel.

Addig nyavajgott neki, hogy beadta a derekát. A fiú csak hangos éljenzés közepette, be ráncigálta a tömegbe, ahol testek simultak egymásnak. Manum és León nagyon közel kerültek egymáshoz, de ezt nagyon nem érdekelte a fiatalabbat és ahogy tehette, még közelebb férkőzött a férfihoz.

Ahogy táncoltak egyre többször érintkeztek "helyeken", ami még jobban lázba hozta Leónt és áldotta az eget, hogy milyen jól tud még választani. A férfi nem tudja vissza tartani indulatait, és hirtelen mart a srác ajkaira. A vad csókukat a levegő hiány szakította meg, amit Manum anyanyelvén átkozott, és elküldte melegebb éghajlatra.

– Gyere, egy csendesebb helyen folytatjuk. – nyomott egy gyors csókot León Manum szájára, és már húzta ki a fülledt bárból.

A bárból kilépve, a hűvös esti levegő csapta meg az arcát Manumnak, melytől egész lénye bele borzongott, és kicsit vissza taszítva a józan állapot felé, de még így is alig tudott menni. Leónba kapaszkodott, míg ő elkezdett sétálni egy irányba.

A város másik végébe jött iszogatni Oscarral, így persze, semmi nem volt neki ismerős, és csak az idősebben tudott meg bízni, hogy talán haza viszi őt.

Az utcát a sötét borította be. Egy két helyen, gyér fényű lámpa pislákolt, egy kevés fényt mégis árasztottak magukból. Az este csöndjébe, a két fiú léptein kívül, csak a bogarak taxisát lehet hallani.

Egyik kihaltabb szakasznál León berántotta Manumot egy sikátorba és mielőtt megszólalhatott volna a fiatalabb, rámart ajkaira.

Úgy, mint a szórakozóhelyen, kezdték el falni egymás párnácskáit egy-két levegővétellel megfűszerezve. León egyre jobban durvult, és ezt Manum is észrevette, amikor az idősebb áttért nyakára. Kezeit lejjebb csúsztatta derekáról, és belemarkolt a srác félgömbjeibe. Ennek hatására, a fiatalabb testébe bele fészkelte magát a félelem és a vágy. Félt León heves tettitől, de persze, ott volt vágy amit, vagy az alkohol miatt, vagy más miatt érezhetett.

Bele kapaszkodott a férfi vállába, és megkísérelte ellökni magától az idősebbet. Rúgkapált, de ezzel csak azt érte el, hogy León egy kézzel oda szegezi a falhoz kezeit, és folytatta azt amit elkezdett. A fiatalabb így is menekülni próbált, de ahogy egy erősebbet haraptak nyakába, abbahagyta és nem adott kihangokat. Véresre harapdálta alsó ajkát, ahogy próbált nem felnyögni fájdalmában. Így hangja inkább nyüszítésre hajazott mint arra.

Manum egész végig azzal próbálta elterelni figyelmét az egészről, hogy milyen lesz a másiknak egy fiatalt kínozni. Egy fiút megerőszakolni. Egy lelket megrontani.

Manum sírt. Fájdalmasan fel-fel nyögött egy-két erősebb harapásnál. Egész testében remegett és gondolatokban szidta magát amiért elmert menni a bárból Oscar tudta nélkül, és hogy szóba elegyedett egy León kaliberű fickóval.

Telefonja elkezdett eszeveszett módjában rezegni és csörögni. Tudta, hogy Oscar az. Féltette, hogy ha, ide jön akkor vele is ezt teszi majd ez az állat.

León már az elején megunta, hogy zeng a telefonja a fiatalabbnak, így kivette a fiú zsebéből a készüléket, és lenémította. Mielőtt eltette volna kíváncsisága miatt megnézte vajon ki zavarja az akciójukat a fiatalabbikal. Manum egész végig a bárban róla beszélt. Még akkor is, amikor le akarnak lépni. Arra gondolt, hogy amikor megerőszakolja a fiút, akkor hadd hallja a drágalátos barátja is azt a sikítást amit a fiatalabb fog kiadni.

Széttépte a pólóját a fiúnak, és folytatta munkálatait, de most már a felsőtestén. Közben leszedte a nadrágjáról az övet és azzal meg kötözte az “áldozatát”. Végre tudta használni mind két kezét, és ezt kihasználva letépte Manumról a nadrágot és a boxert, úgy, hogy meztelen legyen. Elővette férfiasságát és be pozícionálta magát

Mielőtt még elkezdhette volna kielégíteni a vágyait, a még mindig rezgő telefont melyen Oscar neve villogott felveszi és kihangosítja.

– Manum, hol a fenébe vagy? Már vagy ezerszer hívtalak. Tu.. – nem tudta befejezni az elkezdett mondatát mert León erővel belevágódott a fiatalba, emiatt fájdalmasan felsikoltott Manum.

A sikátort Manum sikítása és fájdalmas nyögései, valamint Oscar telefonon átjövő kiabálása, és León állatias morgásaitól zengett. Az idősebb egyre gyorsabban és vadul dugta, így Manum volt, hogy a kemény tégla falba vágta a fejét. Hangja egyre jobban fakult, látni is homályosan látott. Ha León nem nyomta volna neki a fiút a falnak akkor tuti elborult volna, mint egy zsák krumpli.

Vérzett mindenhonnan. Míg már Manum csak nyöszörögni tudott, addig León a beteljesülését hajszolta. Nemsokára, a fiatalba élvezett egy hangosabb morgás kíséretében. A fiút ledobta öléből a földre és ahogy volt, dőlt oldalra.

León felhúzta nadrágját és indult volna útjára, de még vissza nézett a fiatalabbra és egy mély kacajjal távozott zsebre dugott kezekkel onnan.