Prológus
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
Prológus
Hogy létezik-e szerelem? Nem tudom. Sokan úgy vélik, hogy igen és ez a legcsodálatosabb dolog az életükben. Aztán pofára esnek és az ellenkezőjét mondogatják, amíg újra bele nem esnek a csapdába. Így megy ez már több ezer emberöltő óta, de senki nem tudja bebizonyítani kész tényekkel sem a szerelem igazát, sem az ellenkezőjét. Az én véleményem talán bicskanyitogató, talán polgárpukkasztó, talán tévedés és elfogadhatatlan.

Szerintem nincs szerelem.

Őszinte, színtiszta szeretet van, bizalom van, vágy és kémia van. Ezek gyűjtőneve lehet talán a szerelem szó. Kapcsolat lehet szeretet nélkül, ezt hívjuk ágyasnak. Együtt élhetünk valakivel kémia nélkül is, összhangban, ez azonban csak barátság. Szerethetünk valakit, aki után vágyódunk, de egy apró félreérthető tette miatt is eltűnhet a sérülékeny bizalom. Nincs olyan, hogy egy életen át minden tökéletesen működik. Ez csak ámítás, amit a filmek és szerelmes regények ültetnek belénk, de a párok első csókja után lezárják a történetet.

Vajon miért?

Mert akkor az emberek nem lennének hajlandóak megvenni a filmeket, könyveket, ha a valóságot vágnák a képükbe. Jobban szeretik ámítani magukat, én azonban nem ilyen vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy az ember nem monogám, egy élet alatt több ember után vágyódhatsz, többeket szerethetsz és sok emberben megbízhatsz. Rengeteg barátod, ismerősöd, emberi kapcsolatod lehet.

Akkor a párkapcsolat miért más?

Talán az emberi önzőséggel tudnám ezt magyarázni, ami mindenkiben, még a legönzetlenebb emberben is megvan. Szívesen osztozkodunk az ételen, ruhán, lakáson, pénzen és még tudnám sorolni. Akkor a "szerelmünkön" miért nem vagyunk képesek?

Emberi gyarlóság.

Jeon Jungkook vagyok, huszonnégy éves fiatal férfi, aki egy hajón nyújt társaságot a magányos embereknek. Tisztességes nevén Host a szakmám és minden egyes percét élvezem. A La' Mour fedélzetén én vagyok az első számú host, amit egyetlen dologgal tudtam elérni.

Nem érdekelnek az érzelmek.

Képes vagyok 'beleszeretni' abban az egy-két órában, akár napban abba az emberbe, aki a pénzét adja értem. De csak arra az időre. Utána túllépek rajtuk és elfelejtem őket. Ennyi az egész titka. Kiöltem magamból az érzelmeket, amit senki sem tud már visszahozni. És ez így van rendjén. Hiszen szerelem nem létezett, most sincs és soha nem is lesz. De ezt nekik nem kell tudni.

Jeon Jungkook vagyok és szeretném elrabolni a szíved, hogy tudd, ezek a felületes érzelmek csak mérgek. Kérlek, engedd meg, hogy megmutassam neked, milyen igazán szeretve lenni, milyen érzés a szenvedély, a vágy. Szeretnélek elvinni egy kis kalandra, ami életed végéig elkísér majd, hogy mindig emlékezz rá.

Ez csak ámítás.
© Taeter Pompi,
книга «La' Mour».
Коментарі