A könyv először Wattpadon jelent meg!

Párosítás: Taekook/Vkook; kis mennyiségben Yoonseok

Besorolás: +18, akár több

Figyelmeztetés: szexuális tartalom; irdatlanul sok káromkodás, trágár beszéd; lelki- és fizikai bántalmazás

Megjegyzés: Csak akkor olvasd el, ha idegileg bírni is fogod! A tiéd a felelősség!

Ez volt az első és egyetlen pillanat, mikor is valaki megvédte őt...

Mégis Ő mindent megváltoztatott…

Születésétől fogva selejtes volt. Nem sokkal azután, hogy édesanyja a világra hozta, a falkáját a szomszédos falka megtámadta területszerzés céljából. A kölyköket életben hagyták, befogadták őket; közülük pedig voltak, akik rangban nagyon magasra jutottak. Ellenben Kim Taehyunggal, aki omega lett már kölyök létére is. Egészen tizenhárom éves koráig megtűrték, addig, míg ki nem derült, hogy képtelen az átváltozásra, ráadásul a hajának és szemének színe miatt is kilóg. Megvetik. A szürke haja és acél színű szeme kis fekete árnyalattal az elmúlást, gyengeséget és az idegent jelenti a falkatagok számára. Pedig Kim Taehyung emberi alakjában szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Az embereknek elég egy pillantás és máris hason csúsznak előtte, hiába, hogy szemének színe mindenkinek a hátán felállítja a szőrt. Idegen hidegséget árasztanak magukból azok az ékkövek.

A vérfarkasoknál az első átváltozást egy érzelem idézi elő. Harag, szerelem, irigység, féltékenység, öröm – bármi, ami abban az életkorban a legerősebb bennük. Az első alakváltás tizenöt éves korukig megtörténik, kellő gyakorlás és fájdalomtűrés után, könnyen irányíthatják mikor változnak át. Iszonyú fájdalommal jár, bár Taehyung erről is csak hallomásból tud egy-két dolgot. Most, huszonkét évesen is képtelen átváltozni, pedig mindennap próbálkozik, gyakorol, koncentrál és semmi! A nagy betűs semmi! Hiába, hogy az emberekhez képest erős izomzattal rendelkezik, a falkához képes olyan, mint egy vékony ág. A vérfarkas énjük felszabadulásával, mind a külsejük, mind a személyiségük megváltozik. Kiélesednek az érzékeik, gyorsabbak, erősebbek, izmosabbak lesznek és ennek köszönhetően jóképűbbek; markánsabb arc, férfias kinézet. Változik az én-központúságuk; a falka érdekei lesznek az elsők, feltétlen hűség az alfa és a bevésődött társ iránt.

A bevésődés addig nem jön létre, míg az első átváltozás meg nem történt. Kim Taehyung olyan akar lenni, mint a többi farkas a falkában. Átváltozni velük együtt, fitogtatni az erejét, megtalálni a párját, vadászni menni. Ehelyett mi történik vele? A saját társai, a családja megveti; ő a leggyengébb – az átváltozás nélkül csak egy gyenge ember, akin gyakorolnak, edzik magukat és a saját szexuális éhségük csillapítására is őt használják. Egyetlen egy szerencséje van, az alfa úgy, ahogy megvédi. Ha az alfa a közelben van, csak pillantásokkal tipornak a lelkébe, arra ösztönözve őt, hogy tűnjön el, adja fel, mert nem tartozik ide. Az alfa az egyetlen, aki a falka tagjának gondolja; habár ő sem repes érte; szánalmasnak, haszontalannak feltételezi, levegőnek nézi - de nem bántja. Taehyung szenvedéseinek még koránt sincs vége, utálóinak száma nőni fog, mert Yoongi a gyerekkori legjobb barátjának falkájával egyesíteni akarja a sajátját, hogy ezzel is egy nagyobb és erősebb egységet hozzon létre.

- Nocsak Taehyungie hát mi jót csinálsz? Próbálod magadat kifárasztani hátha előtör belőled az ijedt kis kutya? Vagy lehet nyuszi leszel, azért vagy ilyen szánalmas – a falka egyik legnagyobb termetű tagja mindennap, ha ideje engedi többszöri is keresi Taehyungot, hogy bele kössön. Minden egyes pillanatban a szürke hajú tudtára adja, hogy meg kellene halnia, eltűnnie innen, mivel semmi keresni valója sincs itt; megszületnie sem szabadott volna, csak gyengíti a falkát. Teljes szívéből gyűlöli a fiatalabb szenvedő farkast és nem feltétlen az átváltozás képtelensége és külseje miatt. Számára sokkal megalázóbb történés miatt, mely a becsületét és én-képét sértette vérig.

Nem sokkal azután, hogy Taehyung betöltötte a tizenötödik élet évét és mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy ő nem lesz teljes értékű farkas, Namjoon eldöntötte, hogy ha senki más nem hajlandó rá, majd ő eltakarítja innen Taehyungot. Namjoon már akkor vérfarkas alakjában hátsó lábaira állva majdnem három méter magas volt, ezért gondolta azt, hogy senki sem lesz, aki ellent akarna neki mondani, megvédeni azt az életképtelen csődtömeget. Mekkorát tévedett!

Yoongi akkor tájt lett alfa és apja keményen megtanította neki és elfogadtatta vele, hogy minden egyes farkas a falka teljes értékű tagja. Ezért amikor Namjoon mindenki szeme láttára farkas alakjában Taehyungnak akart rontani, ő ugrás közben átváltozva a szürke elé ugrott, ezzel megállítva a feléjük vicsorító barna szőrűt. Yoongi fele akkora volt, mint a másik mégis leleményesebb, okosabb és fürgébb volt; illetve az alfához való hűség is segítette őt abban, hogy a földre kényszerítse Namjoont; akinek büntetése szigorú és fájdalmas volt, mégsem a legrosszabb. Egy teljes hétre ezüstlánccal kikötötték és sem inni, sem enni nem kapott; Taehyungot pedig addig az ideig az otthonából ki sem engedték, nehogy a másik szeme elé kerüljön és az a vérét vegye.

Ez volt az első és egyetlen pillanat, mikor is valaki megvédte őt...

- Szánalmas vagy te korcs! Itt emberi alakban egy percig sem húznád, ha az alfa nem védene! Miattad lettem megalázva, egy korcs miatt! Nem is értem, miért nem ölted meg még magadat? Csak annyi hasznunk van belőled, hogy seggbe rakhatunk téged. Bár az tény, tényleg elég csinos vagy. Mit szólnál hozzá, ha megint a magamévá tennélek? Örülnél neki, igazam van? Ilyen nagy farok úgy sem járt még benned – az idősebb őrülten vigyorogva állt meg Taehyung fölött, aki a földön ült hiszen edzés közben kapta el Namjoon és három hűséges barátja. Egyiküknek sincs társa, így mindig Taehyungot használják; ő pedig bárhogy ellenkezik, hadakozik semmit sem ér el. Erősebbek nála és az esélyei mindig a nullával egyenlők, főleg. hogy állandóan túlerőben vannak. Taehyung ellenben megfogadta az első alkalma után, hogy soha többet nem fog könyörögni; nem fog rimánkodni; küzd! Foggal, körömmel fog harcolni, nem adja magát könnyen. Nem adja meg számukra azt az örömet, elégtételt, hogy megalázkodjon még ennél is jobban; a becsületét, szívét és lelkét nem hagyja elveszni.

- Namjoon hagyj békén! Ne merészelj hozzám érni! – Taehyung a hangjával is különbözött. Mély, robosztus dallamok törtek fel a torkából valahányszor csak megszólalt, mellyel bárkit elaltathatott volna, ha melegség is beleköltözik lényébe. Azonban ő hideg lett, mint az acél; elutasít mindenkit maga körül – de legbelül egész lényében égető vágy ég, hogy valaki szeresse, mellette legyen, elfogadja úgy ahogy van. Azonban tudja ezt sohasem fogja megkapni ettől a falkától. Elmenni megint csak nem tud, nem jutna messzire, más farkasok könnyűszerrel megölhetik. Ő viszont harcol és hisz abban, hogy a legnagyobb kívánsága, vágya valaha valósággá lesz. Teljes értékű vérfarkas lesz és lesz egy olyan társa, aki önmagáért fogja szeretni.

- Különben mi lesz? Megugatsz vagy megkarmolsz, mint a macskák. Bár azt nem bánnám, hiszen elég vad éjszaka elébe nézünk együtt, így ötösben – Taehyung másodpercek alatt fehéredett le; úgy érezte el fogja magát hányni. Egy ember után is alig bír járni napokig, nem még ha ma négy akarja... Taehyung hirtelen állt fel ültéből, elszánt tekintettel vizslatva az előtte állókat. Hiába próbálna menekülni, utolérnék és még rosszabbul járna, de akkor sem adja könnyen a bőrét. Ökölbe szorítva emelte fel mindkét kezét, hogy ezzel is kifejezze szándékát – harcolni fog!

- Birkózni akarsz cicám? Hát legyen! – a három fiú, akik Namjoon mögött álltak egy szempillantás alatt kerültek Taehyung mellé. Mindkét karját oldalra feszítette két fiú, míg a harmadik kigáncsolta hátulról, így ő térdre esett az idősebb előtt. Rángatta a karjait, de minden próbálkozása feleslegesnek bizonyult. A mögötte álló fiú a nyakánál ragadta meg és csak annyira szorított rá, amíg még tudott levegőt venni, de már nem mocorgott. Namjoon ezek után ragadozóként lépdelt oda a térdelő Taehyung elé, előre röhögve a markában. Azon járt az agya, hogy milyen módokon rakja seggbe, kellő nyomot hagyva a fiatalabbon ezzel is kifejezve azt, hogy ő másra nem jó. Ő csak egy selejt. Namjoon lassan és látványosan végig húzta nyelvét alsó és felső párnácskáján, ahogy szinte maga előtt látta a jeleneteket, amiket a szürke hajú fiúval fog művelni.

- Nos, Taehyung! Itt vagyunk az erdő szélén, senki sem jön erre; a falka megvet téged és én bármit tehetek most veled. Bármit. Hiába fogsz üvölteni, sikítozni a fájdalomtól, egy lélek sem lesz, aki megfog menteni és Yoongi sincs itt. Mit szólnál hozzá, ha jól megszoptatnálak, akár egy rühes ribancot, aztán a nyáladtól nedves farkamat belenyomnám a szűk és forró seggedbe? Na, mit szólsz, tetszik? – elmebeteg vigyor költözött szépen ívelt ajkaira, megmutatva hófehér fogait. Taehyung egész testében reszketni kezdett, egyáltalán nem törődve azzal, hogy ne mutassa ki gyengeségét. Történtek már vele iszonyú dolgok, elképzelhetetlenül mocskos és hátborzongató aktusok, amiket soha a büdös életben nem akart; de ez! Senki sem nézett rá így közben és tisztában volt vele, hogy Namjoon nem csak ennyit fog vele megtenni. Halálra rémítette már csak a tudat is, hogy hozzá fog érni; a szájában majd a…

- Nem! Soha! Ezt nem, nem teheted velem! Engedjetek el, hagyjatok már végre békén! Miért teszitek ezt velem? – Taehyung égtelen hangos üvöltésbe kezdett, szemei könnybe lábadtak és minden erejét bevetve próbált szabadulni az őt fogva tartók karjaiból. De teljesen felesleges volt, emberi alakjában olyan ő, mint egy vékony kis botocska az erős és vastag törzsű fák ellen.

- Ez nem kívánság műsor cicám – Namjoon gyengéden végigsimított a fiatalabb remegő állán. Taehyung úgy húzta el a fejét a másik kezétől, mintha tüzes vassal érintették volna meg és fintorogva nézett rá a felette állóra.

- Ha a számba kerül, az az undorító szar esküszöm, hogy leharapom! Nem fogod a számba tenni, te undorító elmebeteg fasz! – Namjoon torkából gunyoros nevetés tört ki, majd Taehyung szemeibe nézett vérig sértett tekintettel.

- Undorító szar? Kicsi, szerencsétlen, agyondugott Taehyung! Ez nem volt szép, ezért büntetés jár. És minden próbálkozásodra meg van a válaszom picinyem! – elmebeteg mosollyal az arcán a zsebéből kihúzott egy szájtágítót, kendőt és egy bilincset. Az egyik srácnak odadobta a bilincset, aki kérdés nélkül rakta rá a kétségbeesetten szabadulni próbáló Taehyung csuklóira. Most, hogy már nem kellett lefogni a reszkető fiút, Namjoon a vállainál fogva a hátára lökte Taehyungot, majd ráült a hasára, hogy a kendővel megfossza a látásától.

- Szállj le rólam! Hallottad?! Akadj le rólam te pszichopata! Te leszel az első, akit széttépek miután átváltoztam!

- És ugyan mivé? Egy kis nyulacskává, vagy egy mókussá? Te sohasem fogsz átalakulni, te vagy a vérfarkas lét félresikerült példánya. Te csak egy selejt vagy, aki jelen helyzetben is csak arra jó, hogy a testét használjuk edzésre és a szexuális feszültségünk levezetésére. De egy idő után erre sem leszel jó, akkor viszont Yoongi sem fog már megvédeni és én foglak megölni. Most pedig durván megduglak – Namjoon nem várva tovább semmire a kendőt rákötötte a fiatalabb fejére ezzel eltakarva szeme világát, majd a szájtágító karikáját az ajkai közé téve, a szíjat a tarkójánál összekötötte, így megadva maga és csatlósai számára, hogy mindenféle ellenállás nélkül szemérmetlenül használhassák saját, undorító vágyuk kielégítésére.

Most, hogy megfosztották látó szervétől Taehyung a hallására próbált meg támaszkodni. Az agyában a kétségbeesés ellenére gondolkozott, hogyan kerülhetne ki ebből a helyzetből, mikor is meghallotta amint elkeseredetten rángatta karjait, selymes puha bőrét kidörzsölte a durva bilincs, kis csíkban folyt ki bíbor színű vére, melynek illatát a szél vitte magával. Utolsó mentsvárként nehézkesen próbált hátrafelé kúszni, ami a hátán, jobban mondva karjain feküdve maga volt a fájdalom. A durva talaj ruháin keresztül is felsértette enyhén barnás bőrét, de nem volt már más lehetősége és ő minden egyes pillanatban ellenkezni akart – akár van esélye, akár nincs.

Namjoon durván belemarkolt a puha ezüst tincsekbe, térdelő helyzetbe húzva a fiút, kinek torkából elhaló kiáltások törtek fel. Szája kiszáradt, nyála alig volt már ezt látva pedig az idősebb egyik csatlósa egy üveg víz egészét beleborította a szenvedő fiú szájába, aki ijedten ugrott meg. Alig kapott levegőt, a víz nagyrésze a testére folyt le, erősen köhögött, mert a folyadék a legcsövébe is bejutott. Azt hitte belefullad, alig bírta felköhögni torkából, a mellkasa és torka égett az erőlködéstől. Amint sikerült levegőhöz jutnia Namjoon újra durván beletépett gyönyörű tincseibe, maga felé fordította Taehyung még mindig levegőhöz kapkodó arcát, melyen fájdalmas grimasz húzódott az őt ért atrocitások miatt.

- Most, hogy már elég nedves vagy ideje használni téged! – amint ajkait elhagyták a szavak másik kezével letolta nadrágját, mely halk puffanással érkezett a földre, és alsónadrágja rejtekéből elővette péniszét, markába véve vérrel telt kőkemény tagját az enyhén remegő fiú ajkaihoz érintette – Kezdődjön hát Taehyung!

Az idősebb farkas erőszakosan, kíméletet nem ismerve nyomta le Taehyung torkának kezdetéig tagját, a fiú manduláját ingerelve, melynek következtében öklendezni kezdett. Ezután kihúzta magát előző helyéről, majd egy eszelős vigyor kíséretében újra Taehyung forró ajkai közé lökte magát egészen le, makkja már a fiú torkában volt előváladékát oda törölve, a fiatalabb gyomra pedig felfordult. Namjoon nem törődött azzal, hogy az ezüst hajú könnyei végig szántották karamell színű kipirult arcát, csak egyre inkább folytatta tevékenységét, egyre mélyebbre jutva Taehyung nedves forróságába; kiélvezve minden egyes másodpercet.

- Ah! De forró… - mély nyögés hagyta el ívelt párnáit, vágytól csillogó szemekkel és az élvezettől eltorzult arccal nézett az előtte térdelő fiúra, intenzíven mozgatta csípőjét; majd egyszer csak megállt. Démoni vigyor költözött vonásaira; erősebben gyötörte a fényes szálakat, cincálva őket ezzel mozgásra késztetve Taehyung fejét, számára élvezetes tempóban, irdatlanul gyorsan. A fiatalabb fiú szédült a követhetetlen tempó miatt, melyben utálója rángatta testrészét. Kéjes sóhajok törték meg az erdő békés mivoltát, alapjáraton mély orgánuma néha egészen magas hangokat ütött meg. Nem érdekelte az idősebbet, hogy csatlósai nyál csorgatva várnak a sorukra, majd kifolyó szemekkel vizslatták a szenvedő Taehyungot, elképzelve milyen lehet mikor előttük térdepel őket szopogatva teljesen kiszolgáltatott állapotban. Kim Namjoon szemérmetlenül és bűntudattól mentesen használta saját vágyai kielégítésére a kisebb farkast.

– Imádom! Ah!

Az idősebb feje hátra csuklott, lehunyt szemekkel megállás nélkül mozgatta a fiatalabbat, aki próbált egyenletesen lélegezni, de a zaklatottság és a sírás miatt az orra bedugult és a száján sem tudott elegendő oxigénhez jutni. Namjoon idegen hangon hörgött, nyögött, főleg mikor Taehyung fejét nem mozgatta már, hanem farkának tövéhez szorította, így tagja a fiatalabb torkába is leért odatörölve előváladékát. Taehyungnak a szemei a kendő alatt kipattantak, fennakadtak, kétségbeesetten kezdett rángatózni, hogy az idősebb vegye észre végre, nem kap levegőt, meg fog fulladni és mikor már szédült, rosszulléte erősödött, rángása erőtlenebb lett, Namjoon kihúzta férfiasságát a forró, duzzadt párnák meleg takarója közül. A fiatal farkas szaporán lélegzett, köhögve folyt ki a száján a sós előváladék nyálával keveredve, mely állán végig folyva mellkasára és combjaira is érkezett. Szíve életveszélyes tempóban dobogott, attól félt dobogó szerve kiszakad a helyéről a zöld fűre és a négy srác megláthatja rajta mennyi seb cincálta szét az évek során. Mert bizony Kim Taehyungot megedzették a sérelmek, mégis bántották, felsértették érzékeny mivoltát, hiába takarta; fájtak, égették a durva, erőszakos szavak és tettek. Pedig ő próbálozott, igazán keményen, éjjeleken-nappalokon át edzett, koncentrált, de semmi. Még…

Namjoon szíve is hevesen dobogott, azonban az okok mások voltak. Kínzónak érezte a perceket, melyeket Taehyung édes szája nélkül töltött, merevedése fájdalmasan lüktetett, és ingerültebbé vált, ahogy eszébe jutott milyen messze lesz még a kielégülés, hacsak…

- Mit szólnál hozzá, hogy ha szádba verném, miközben a fiúk a seggedet előkészítik nekem? Aztán ott is megízlelheted ezt az általad undorító szarnak nevezett élvezetforrást? – Namjoon összekötött karjainál fogva elvonszolta a szenvedő fiút, aki alig bírta visszatartani, hogy hangosan felzokogjon – felsőtestét rádöntötte egy rönkre, hogy a fiú szája péniszével majdnem egy magasságban legyen, térdeljen és, így a mögöttük álló, már csak a látványtól felizgult fiúk legtürelmetlenebbje Taehyung fenekéhez lépett, letépte róla a nadrágját az alsójával együtt, a pólóját is szétszaggatta és rögtön két ujját szárazon a fiúba merítse. Az ezüsthajú torkából segélykiáltások foszlánya tört fel, a fájdalom futótűzként hasított végig testében és a fiú nem lassított ujjai mozgásán, könyörületet nem ismerve kínozta őt. Namjoon két ujjával a másik álla alá nyúlt, hogy felemelje fejét, kérdésének megfelelően cselekedve. Újfent figyelmen kívül hagyta Taehyung heves ellenkezését, fájdalmait, hangos, szívszaggató zokogását - fejét megfogva kíméletlenül húzta vágyára, mozgatva testrészét és saját csípőjét hevesen, erőteljesen hajtva magát a menet ezen végéhez.

Taehyung alig kapott levegőt, szédült, rosszul volt magától a helyzettől, farkastársaitól – gyűlölte őket, megvetette mindegyiket, azokat is, akik a faluban vannak most is, hallják az ő szenvedését és a fülük botját sem mozdítják, csak azért, mert nem tud átváltozni!

Mennyire meg fog változni minden!

Namjoon dacolva az élettel még mélyebbre próbált merülni, ennek hatására még jobban fulladozott a fiatal; vékony, sérülékeny nyelőcsövét feszítette Namjoon pénisze és valóban nem volt messze a vég, a Halál hideg keze simogatta hátát, hogy megmutassa neki, itt van, ő megmenti – soha többet nem kell szenvednie.

Mégsem a Halál mentette meg az életét, és annak tette hátralevő éveit gyönyörűvé, boldoggá, szeretetté. Olyan farkas, aki az életét adná érte... Kinek Taehyung több, mint farkas, falkatag, omega.

Min Yoongi a hegy másik oldalán letelepedett farkasokhoz ment, hogy átvezesse őket új helyükre a sajátjai közé. Jungkook, gyerekkori legjobb barátja az évek elteltével izmosabb, erősebb, robusztusabb lett, igazi alfa. Éjfekete hajszálai, sötét szemei, mindig sötétbe öltözött lénye tekintély parancsoló, soha senki sem ellenkezett egyetlen egy döntése ellen sem. A falkák egyesítését sem merték megkérdőjelezni, azok meg főleg nem, hogy Min Yoongi bevésődött társa omegájuk, Jung Hoseok, a mindig vidám, kedves és pörgő személy. Egyetlen egyszer sem bántották, egyenrangú társuknak gondolták, ezért döbbent meg mindenki, még Jungkook is mikor Yoongi elmesélte, kis omegáját milyen atrocitások érik a mai napig. Nem értették miért? Aztán Yoongi elmondta: „Mert képtelen átváltozni.” Ennyi? Ez az ok? Dühösek és csalódottak lettek mind, mert számukra ez nem lehet ok, így bánni egy társukkal.

A farkasok három kilométerre voltak új területüktől, mikor is Jungkook megállt. Ledermedt, izmai pattanásig feszültek, bőrén az erek kirajzolódtak és szemeit lecsukta, ahogy mélyeket lélegzett a hűvösödő levegőből. Tüdejét megtöltötte az erdő illatkavalkádja mégis kettő kitűnt minden közül – enyhe karamell és pézsma csiklandozta szaglójáratát, pihe szőrszálai égnek meredtek, áram vonult végig minden sejtjén és csak vonzotta, húzta az illat őt a forrásához. Mindene az illat forrásához kötődött, mintha már nem élet, a gravitáció tartotta volna a földön – nem azért ketyegett véradója, hogy az ő életét élje a falkáért és magáért. Nem, változott az ok. Szíve innentől kezdve azért dobogott, hogy Érte éljen. Fekete szőrű vérfarkasa tombolt bensőjében, szabadulni akart, hogy megszerezze magának, mert az övé és ő maga a másiké. Mikor szemeit felnyitotta a szokásos sötét kövek helyett, aranyló mező ékesítette, melyben látszódott az érzelmek csillapíthatatlan pörgése, csillogásuk a naptól is fényesebb, impozánsabb. Földöntúli... Mégis a vérnek vasas, fémes, szúrós szaga dühítette, agresszívvá tette. Gyilkolni akar…

Mindegyik farkas érezte a változást az alfában és tudták, Jungkooknak bevésődött a tulajdonos - Min Yoongi volt a legdöbbentebb, hiszen ő ismerte már az illatot, tudta, hogy most mi történik és Jungkooknak pont Ő lenne a társa. Ez mindent megváltoztat.

- Jungkook! Jungkook figyelj rám! Nem mehetsz oda! – Yoongi barátja elé lépett, vállainál erősen megragadva, hogy megpróbálja ott tartani, azonban tudta, hogy esélytelen ő oda fog menni.

- Miért? Miért Yoongi? Bántják! Érzem a vérének a szagát, tudom, hogy szenved és van egy elképzelésem, hogy az a négy szemétláda mit művel! Ő az enyém és nem tudsz visszatartani! – ideges, csalódott lett, hogy barátja hagyná, saját társát szenvedni miközben neki meg kellene védenie, aztán a felismerés, mintha fejbe kólintotta volna – Taehyung az, ugye?

Yoongi nem szólalt meg, csak alig láthatóan bólintott egyet, ami elég volt Jungkooknak. Ledobta a táskáit a kezeiből és a hátáról, majd Yoongi kezeit lerázva futás közben változott át. Gyorsan szedte a tappancsait, rohamosan csökkentve a távolságot kettejük között. Fél óra sem telt el mire megpillantotta kedvesét. A látvány miatt lábai megroggyantak, légzése és szíve legalább egy ütemet kihagyott. Taehyung szemei bekötve, egy farönkön térdel miközben a szájában egy idegen farka mozog, fenekénél három srác áll – egy mocskos ujjaival benne matat, a másik kettő a saját merevedésüket verik a szenvedő fiúra. Taehyung arca a szégyentől, megalázottságtól, kiszolgáltatottságtól és az oxigénhiánytól vörösödött, majd változott hófehérré. Jungkook érezte ezeket az illatán keresztül, látta a szemeivel a szenvedését és a fiú, ki számára az életet jelenti a halálán van. Nem várt tovább, minden egyes másodperc elteltével az ezüst hajú egyre rosszabbul lett. Hosszú, gyors lépésekkel ott termett Namjoon mögött és borotvaéles, nagy fogait a férfi combjába mélyesztette, ki fájdalmas ordítás követően esett össze, ösztönösen húzta sérült végtagját a mellkasához, de így sem volt jó, húzódott, ömlött belőle a vér. A társai a túlvilági üvöltés hangjára ijedten rezzentek össze és megláttak egy óriási szénfekete farkast, kinek szemei aranylottak, száját Namjoon karmazsin vére díszítette. Ahogy a farkas egyre közelebb lépett Taehyunghoz ők úgy távolodtak el a szinte tudattalan fiútól, ki irdatlanul gyorsan kapkodta a levegőt. Jungkook bal mancsával átlépett a most már füvön fekvő fiún, testével leereszkedett kedvesére, míg meg nem érezte hasánál a másik fel-le mozgó hátát. Gyilkos szemekkel vicsorított rájuk; hangosan mordulva fel, mire ruháikat összekapkodva ádámkosztümben a vergődő Namjoonhoz léptek, hogy elvonszolják őt, vissza a faluba, ahol szakszerűen elláthatják az erősen vérző sebét.

Jungkook aggódva ült le Taehyung mellé, aki a szemét szorosan összeszorítva lélegzet még mindig hangosan, de már egyáltalán nem gyorsan. Szíve már nem vert olyan vadul, mint 5 perce, de még mindig messze volt a normálistól. Jungkook lehajolt az arcához és nedves orrával megbökte bal almácskáját, hogy figyeljen rá, nyissa ki szemeit – ajándékozza meg a csodás látványukkal őt.

Taehyung hirtelen rezzent össze, szemeit ijedten nyitotta ki. Fejét enyhén oldalra billentve látott meg először egy nagy fekete orrot – halálra rémülve tápászkodott ültébe és remegő kezekkel próbált hátrálni az óriási éjfekete szőrű farkastól, ki aranyló borostyán köveivel értetlenül, riadtan vizslatta lényét. Taehyung háta egy fa törzséhez simult, megpróbált minél jobban belesüllyedni, hiszen egy farkas alakot öltött társa ellen már tényleg semmi esélye – nem mintha másképp lenne. De egy vérfarkas játszi könnyedséggel ölhetné meg, fogpiszkálónak használhatná. Meg fog halni, meg fogja ölni!

Jungkook zavarodottan figyelte a halál sápadt fiút, ki kétségbeesetten próbált egybeolvadni a növénnyel, riadt ezüstös szemeivel őt pásztázta – Jungkook szíve őrült tempóban dobogott, félő volt, hogy átszakítja bordaketrecét. Hihetetlenül gyönyörű látványt nyújtott a számára – izmos lábai, karjai; kockás hasa olyan csábítóak – és mind az övé!

Jungkooknak csak akkor jutott el a tudatába, hogy a fiú, kiért a szíve dobog; kiért az életét odaadná; kié az élete – ki a társa egész hátralevő életében, retteg tőle. Jungkook lassan állt fel újra a négy lábára, majd fejét lejjebb hajtotta, szemeivel még mindig a másikat figyelte és csigalassúsággal lépkedett a másikhoz. Taehyung látványosan remegni kezdett, de képtelen volt arra, hogy szemeit lehunyja – látni akarta, hiszen a farkas igaz ijesztően nézett ki, de mégis gyönyörű volt. Jungkook lassan odaért a reszketőhöz és nyelvét óvatosan kidugva lágyan érintette lehorzsolt térdéhez, óvatosan nyalva, hogy segítse annak gyógyulását.

Taehyung úgy megdöbbent, hogy remegése is elmúlt, értetlenül pislogott még levegőt sem vett. Az a farkas ellágyult szemekkel figyelte, óvón nyaldosta, füleit is lecsapta. Lefeküdt a fűre, majd felemelte fejét és úgy nézett rá. A fiatalabb értetlenül állt a másikhoz, hiszen a faluból soha senki sem segített rajta, most se tették volna meg. Ő nem tartozhat a falkába, de a környéken nincs más falka, a hegy túloldalát leszámítva, de ők Yoongi…

- Te... ki vagy? É-és miért mentettél meg? Miért nem ölsz meg? Yo-Yoongi barátjának a falkájába tartozol? – halkan ejtette ki a szavakat az ajkain, hiszen még mindig átharaphatja a torkát, ha olyat kérdez.

Jungkook válaszul halkan nyüszített egyet, enyhén bólintott, majd újra megnyalta sebesült térdét, fejét a másik meztelen combjára hajtotta, onnan figyelve kipirult arcát, mit az okozott, hogy meztelen nemiszerve közelébe került a feje. Édes, ahogy arca pirospozsgás. Mindig ilyen legyél a közelemben Taehyung. – gondolta az alfa.

- Nem szállnál le rólam? Elég kellemetlen ez így. – arca rákvörös árnyalatot öltött, bal kezét a farkas fejére tette, hogy gyengéden letolhassa magáról, ám az kezének lágy, meleg érintésébe bújt. Halványan elmosolyodva simogatta a fekete bundát, kiélvezve annak selymes tapintását, örömmel figyelve, hogy a hatalmas, erős farkas a farkát is csóválni kezdte a gyengéd kéz érintésére.

- Kérlek, szállj le rólam. Vissza kell mennem a faluba, de előtte szeretnék újra felöltözni. Na, gyerünk! – Taehyung édesen mosolygott a szelíd fenevadra, ki csillogó, elérzékenyült pillantásokkal illette lényét, majd felemelkedett végtagjáról. Hátsó lábaira ülve várta, hogy a másik feltápászkodjon és visszakísérhesse a faluba ezzel mindenki tudtára adva: Kim Taehyung az övé és halálos következményei lesznek, ha bárki bántani meri.

A fiatal farkas, amint megmozdult sziszegve kapott fenekéhez, hiszen égett neki, fájt, csípett és amint elvette onnan a kezét rájött honnan van a sok vér körülötte. Teste gyenge volt, a sírás és félelem teljesen leszívta az energiáját és még a ruháihoz is képtelen volt elmászni. Lábai és karjai akár a kocsonya, olyan erőtlenek lettek. Mire megkérte volna a farkast, hogy hozza ide neki a ruháit, ő már a teste mellé dobta és aggódva figyelte. Jungkook odahajolt a másik pirospozsgás arcához és finoman nyalogatni kezdte, kimutatva ezzel szeretetét és törődését felé. Taehyungnak nagyon fura volt a helyzet, senki sem ért hozzá még ilyen gyengéden és hiába esett jól a megtépázott lényének – félt bízni benne. Hogy ő is csak kihasználja, megkedvelteti magát vele, majd hátba szúrja, elárulja ezzel kivégezve picinyke, sebes ketyegőjét.

Taehyung nehéz és hosszú percek elteltével felöltözve térdelt a durva földön, hangosan lihegve, fájdalmaitól eltorzult arccal. Jungkook nem gondolkodott sokáig lefeküdt a másik felé, majd vinnyogásával próbálta magára irányítani a másik figyelmét. Amint a fiatalabb rápillantott, ő a fejével a hátára bökött, hogy másszon fel rá, ő elviszi a faluba. Taehyung vonakodva, de eleget tett a néma parancsnak, felmászott a másik hátára, karjaival szorosan átölelte a nyakát. Jungkook lassú léptekkel indult el társával a hátán, hogy visszavigye őt oda, ahol gyűlölik.

Jungkook egész útjuk során érezte, hogy Taehyung szíve milyen hevesen ver és jó jelnek tartotta, hogy a másik végig szorosan ölelte és arcát a bundájába temette. A faluba érve Yoongi házához vitte, ami pont annak kellős közepén állt. Mindenki őket nézte elhűlve, értetlenül álltak hozzá, hogy lehet az, hogy valakinek az átváltozni képtelen korcs vésődött be. Jungkook falkájának tagjai büszkének érezték magukat és mindannyian egyetértettek abban, hogy ők is kiállnak az ezüst hajúért, megvédik bárkivel szemben. Az idősebb a ház előtt lefeküdt a földre, így Taehyung lemászott róla és két lábra akart állni, de a farkas rámorgott, hogy maradjon csak fekve, hisz ülni képtelen, ne merészeljen innen egy tapodtat sem mozdulni. Taehyung óvatosan feküdt a hátára tekintetét a fekete csoda tartotta magánál. Egész úton rajta kattogott az agya – miért csinálja ezt?

Jungkook a házba szaladt, amint bezárult mögötte az ajtó visszaváltozott emberré. Direkt nem akart előtt visszaváltozni, hiszen a fiú már attól zavarban volt, hogy ő látta csupaszon a testét.

- Felgyulladt volna, ha meglát meztelenül. Majd legközelebb Édesem – halk kuncogást eresztett el, teli arcú mosoly fedte gyönyörű bőrét. Bőröndjéhez lépve felkapott magára egy farmert és egy fehér pólót, majd cipőbe bújtatta lábait és gyors léptekkel hagyta el a lakot. Taehyung ugyan úgy feküdt, mint ahogy otthagyta. Az emberek mind idesereglettek, látni akarták mi fog itt történni, ki az, akinek társa ez a korcs. Jungkook pedig ki akarta használni ezt a lehetőséget, hogy mindenki megtudja, Kim Taehyung hozzá tartozik. Jungkook a fiatalabb farkast a karjaiba kapta, ezzel az eredetileg itt lakókat nagyon megdöbbentve.

- Én voltam a fekete farkas, én mentettelek meg. A nevem Jungkook, örülök a találkozásnak Taehyung! – óvatos mosolyt engedett meg magának, figyelve szíve választottjának reakcióját. Tágra nyíltak különleges szemei, elhűlve nézte Yoongi barátját. Alfa tartja a karjaiban, védte meg. Miért?

- Én… Honnan tu-tudja a nevemet? – zavarban volt. Hogy kéne hozzáállnia ebben a helyzetben?

- Tegezz kérlek! Yoongi mesélt már rólad. Gondolom érdekel miért védtelek meg és tartalak most a karjaimban mindenki szemének kereszttüzében. Jól figyelj most TaeTae! – Jungkook a tömeg felé fordult, rideg tekintetét rájuk szegezte, szembogarai villámokat szórtak – Jeon Jungkook vagyok, Yoongi legjobb barátja, akinek a falkájával egyesíti a sajátját. Kim Taehyung pedig a bevésődött társam! Ha bárki kezet mer emelni rá úgy jártok, mint a társatok, akit nemrég megharaptam, vagy rosszabbul. Ő az enyém és én az övé vagyok!

- Az sem érdekel, hogy egy átváltozni képtelen korcs? – valaki a tömegből bekiabálta a kérdést. Taehyung megfeszült a másik erős, izmos karjaiban, fejét Jungkook mellkasába hajtotta, halkan szipogva. Jungkook agyát egyszerűen felbaszta ez az etikátlan kérdés, biztos benne, hogy olyan valaki tette fel, aki mindig bántotta kis farkasát. Yoongi látta barátján, hogy csak azért nem ugrott a tömegbe sok társát lemészárolni, mert Taehyung a karjaiban van. A szőke hajú alfa előlépett az emberi tenger sűrűjéből, egyenesen Jungkook mellé sétált és letekintett omegájára. Az ő szíve Hoseokért dobog, omegáért, semmi joga Jungkookot kritizálni, vagy nem kiállni érte.

- Az téged nem érdekel, hogy az én társam is omega? Ő át tud változni ez tény, de Taehyungnak is biztosan sikerülni fog. Most már lesz valaki mellette, akire minden egyes másodpercében számíthat és biztos vagyok benne, hogy amint átváltozik, engem is beleértve, mindannyian a földön fogunk csúszni sebzett kis tagunk elé a bocsánatáért könyörögve – a szőke, alacsony alfa ellágyultan nézett végig Taehyung félős, döbbent szemeibe; majd válla felett ránézett a díszes társaságra. Egy mosoly kíséretében újra a különleges farkas felé fordult, gyengéden megsimogatta feje búbját, majd Hoseok felé nyújtotta kezét, amibe a vörös társa örömmel belefonta sajátját, hogy kéz a kézben induljanak sétálni kettesben.

- Mutasd Édesem, hogy hol laksz! Merre induljak? – Jungkook egy puha csókot nyomott homlokára, ellágyultan figyelve egész lényét. Változott az illata, mely elárulta, hogy nem fél tőle, bízik benne; testének merevsége eltűnt, szorosan fonta karjait a nyaka köré, arcát a fürkésző tekintetek elől a nyakának hajlatába temette, onnan suttogta el neki, hogy a falu végén álló rozoga kis kunyhó az ő otthona. Jungkook amint meglátta a távolban a kis lakot, hátra arccal indult is megkeresni Yoongit. Azt a tákolmányt, melyet Taehyung az otthonának nevez csak a Szentlélek tartja egyben.

Yoongit társa társaságában találta meg az erdő szélén. Szóhoz sem hagyta jutni a másikat, egyből a tárgyra tért.

- Yoongi adj nekünk egy jó házat a faluban! Taehyungét csak a csoda tartja össze, bármikor összeomolhat, én pedig nem engedem, hogy bármi baja essen akár ott, akár máshol te is tudod jól. Kell nekünk egy saját hely, amit az otthonunknak hívhatunk!

Másnap már új otthonukat figyelték kívülről. Aranyos, kis hely kettőjüknek – két szobával, konyhával, melyet még Jungkooknak rendesen fel kell szerelnie az eszközökkel, de örömmel tölti el a tudat, hogy van kihez hazamennie. Persze Taehyung ellenkezett vele, furcsa számára a hirtelen kialakult helyzet. Jungkook jelenléte mindig összezavarja, pirulgat előtte, de nem érzi, hogy ez az egész, ami mostanában vele történik helytelen lenne. Görcsöl a hasa, jó értelemben izgul, nincs szorongása és mérhetetlenül boldog. Jungkook teljesen felborította az életét – a falka tagok azóta hozzá sem érnek, szólni sem, de még ránézni is nagyon nehezen mernek. Alfa társa kiskutya módjára követi mindenhova, ami biztonságot nyújtó házuk falain kívül van. Taehyung bizalma a másik felé egyre nőtt, kezdetben a bevésődés volt az oka. Mert hiába, hogy a fiatalabbnak ez nem történt még meg, a másiknál igen és tudta Jungkook életének ő lett a kezdő és vég pontja – sohasem fogja elárulni, cserbe hagyni. Aztán egyre inkább megismerték egymást.

Az idősebbet teljesen elvarázsolta a másik ártatlansága, mellyel vele szemben viselkedett. Folyton lesütötte a szemeit; akárhányszor meglátta növekvő dudorját a nadrágjában hebegve-habogva keresett valamilyen elfoglaltságot magának, hogy addig se hozhassa zavarba. Pedig első közös estéjükön, amit az új házunkban töltöttek együtt kellett fürödniük. Az ezüst hajú még életében nem volt ilyen zavart helyzetben. Tény, hogy Jungkook teste olyan, mint egy izomkolosszusé – Taehyungé hozzá képest egy jóval vékonyabb, kecsesebb és ez rendkívül zavarta, főleg, hogy legalább egy fejjel még kisebb is tőle. Jungkook pedig nem is leplezte mennyire örült a közös tusolásnak – mindig érintkeztek valahol, végig simította enyhén barnás bőrét, szorosan zárta ölelésébe izmos testét, pillekönnyű csókokat nyomott kecses nyakának ívére. De rohadtul bökte mindkettőjüket Jungkook felizgult állapotban levő férfiassága.

Jungkook egyszer szégyenkezett, vagy rejtette el mennyire is vágyik párjára és ugyan megszámlálhatatlanul sokszor érezte szükségét, hogy Taehyung kezdjen vele valamit, nem erőltette. Ilyen alkalmakkor pimasz mosollyal ajkain vonult a fürdőbe, hogy saját kezébe vegye az irányítást; egyáltalán nem rejtegetve kit is képzel társaságába.

Bízott magában és a fiúban, hogy meg fogja szeretni az elkövetkezendő közösen eltöltendő idejükben és a bevésődés nélkül is Taehyung valójában az övé lesz.

A türelem rózsát teremt.

Taehyung állandóan zavartnak érezte magát a másik társaságában. Olyan dolgokat tett meg neki, amiket eddig senki sem. Átölelte, főzött, mesélt neki, együtt edzettek, bókok hadával melengette szívét, szorosan egymáshoz bújva aludtak – minden olyan volt, mint egy álom; egy romantikus mesebeli álom, melyben Taehyung a hercegnő, alfa társa a herceg, ki a tenyerén hordozza és milyen igaz! Valóban mindent megadott neki, a világot tette le elé, csak azzal, hogy szereti és neki ennyi bőven elég volt. Értékelte a virágokat, kis cuki ajándékokat, de a leginkább azt, hogy Jungkook sohasem erőltetett semmit sem. Mindig volt választási lehetősége, eleinte azért nem élt vele, mert félt Kook bántani fogja. Aztán rájött ez nem fog megtörténni.

Imádott a másik erős, szálkás testének melegségében ébredni reggelente, mikor Kooktól homlokára csókot kapott; ész veszejtően dögös féloldalas mosolyait; kemény izmaitól duzzadó testének látványát és egyik pillanatról a másikra változó édes személyiségét – önmagát. Jungkook egyszer macsó, rendíthetetlen, perverz szerető módjára viselkedett; másik pillanatban édes, szeretetre éhes kisfiú énje előtérbe került és csak azt akarta Taehyung ölelje őt életük egész hátralevő részében és még azon is túl.

Jeon Jungkook pedig azzal, hogy szerelmes önmagát adta neki; szívét óvó kezei közé ajándékozta – Kim Taehyung emberi mivoltában is visszavonhatatlanul beleszeretett.

Viszonozni akarta szeretetét a másiknak; megmutatni neki, hogy az övé akar lenni.

Jungkook fáradtan sétál hazafelé egy kimerítő nap – a falka tagok közötti ellentét egyre inkább kiéleződik, már mindenben potenciális vita okot keresnek, hogy egymás torkának ugorhassanak. A legnagyobb téma pedig Taehyung, még mindig. Namjoon és társai gerjesztik a feszültséget, mert irritálja őket, hogy az áttelepült tagok miért viselik szívükön Taehyung múltját és jövőjét. Nekik nincs joguk pálcát törni felettük, amiért úgy bántak a kisebb farkassal ahogy, mégis minden adandó alkalommal a fejükre olvassák. Tény és való Jungkook farkasai sokkal összetartóbbak, védelmezőbbek és nekik nem számítanak ilyen apróságok, minthogy át tud-e változni. Őket nem érdeklik mások mit gondolnak, ellenben Yoongi farkasai a külsőségekre mennek.

Ma is, Namjoon hangosan megjegyezte a piacon, hogy Taehyung vajon, miért nem fekszik Jungkook alá, mint ahogy neki tette meg. Jimin erre csípőből odavágta, hogy Jungkook nem kényszeríti semmire sem vele ellentétben. Namjoon csípős válasza volt erre, „Lehet Jungkooknak nincs akkora farka, ami rendesen kielégítené Taehyungot.” Jimin gunyorosan vágta a másikhoz a rideg valóságot, miszerint legutóbb Jungkook nem csak a lábát, de azt a kis gilisztát is leharaphatta volna, amit ő a lábai között viselve nagy faroknak hív. „Inkább hasonlít egy bébi gilisztára, amivel a madarak sem laknának jól, nemhogy azzal bárki is el tudjon élvezni.”

Ezek után felbőszülten estek a másik torkának, és szerencse volt, hogy Hoseok a szájpárbaj kezdetekor a két alfáért rohant, így a két szájhős csak felületi sérüléseket szerzett. Mind a két fiút láncra verték egy teljes éjszakára, egymástól a legtávolabb és meg lett tiltva, hogy látogassa őket bárki is. Ez nem tartós megoldás, de sem Yoongi, sem Jungkook nem tudja, hogy lehetne ezt a helyzetet helyre tenni.

Jungkook mély sóhajtás közepette lépett be a bejárati ajtón, miközben a bőrdzsekijét a fogasra akasztotta bekiabált kedvesének, aki a konyhából visszaszólt neki, így Kook az irányt az említett helyiség felé vette. Párja éppen a hűtőből vett ki egy tál krémes süteményt, amivel a másiknak akart kedveskedni – Jungkook kedvencét csinálta; gesztenye alapon vanília krém csoki és eper darabokkal. Jungkook hátulról szoros ölelésébe zárta a másikat, fejét a vállára ejtette, melyet csak egy fekete póló fedett, történetesen Jungkooké. Az idősebb önelégülten mosolygott, ahogy saját és kedvese illatát szívta magába. Puha ajkait a másik selymes bőréhez nyomta, hogy üdvözlő pusziját odanyomja neki, míg a másik kedvenc édességét szedte ki egy tányérra.

- A kedvenc desszertem; te, az én ruhámban... Mi lehet ennél jobb dolog?

Ha a tiéd lehetnék teljes egészében – gondolta Taehyung. Legszívesebben a tudtára adta volna, de másképp akarja, hogy Jungkook tudomást szerezzen érzelmeiről. Szerelmes szemekkel fordult meg a másik ölelésében, karjait szorosan a nyaka köré fonta és hat hónap elteltével, mióta egy fedél alatt élnek ez az első alkalom, hogy bátran, erőszakosan csókolta meg az idősebbet. Jungkook döbbenten szorította testéhez a másikat, majd durván csókolt vissza, combjainál megfogva ültette fel a konyhapultra, hevesebben tapadva puha húsára, ízlelgetve őt. Taehyung alig bírta tartani a tempót, ujjai a fekete fürtök közé csúsztak, erősen markolta a tincseket jobban szájára húzva a fiút, kiért szíve repesett. Azonban vészesen fogyott az oxigén a szervezetükből, el kellett válniuk egymástól, de nem mentek messzire. Egymásnak döntötték homlokukat, hevesen szuszogtak, forró levegőjük megduzzadt vöröslő ajkaikat érte, amik nyáltól csillogtak.

- Mi van veled most Édesem? – az idősebb elvarázsolva figyelte szerelme kipirult mivoltát, ami csak úgy ragyogott akár a sötét égboltot betöltő millió csillag fényessége. Taehyung kezeit kihúzta a másik fürtjei közül, magához vette a tányérra kiszedett finomságot és egy darabot a villára tűzve farkasának szája elé tolta, ki vigyorogva vette ajkai közé, elismerően hümmögve közben. A következő darabot Taehyung saját magának adta és így fogyasztották el ketten a finom édességet, tartva a bensőséges szemkontaktust egymással. – Ügyes voltál Kicsim, nagyon finom lett! Köszönöm!

- Egészségedre! Mi történt ma? Nagyon feszültnek látlak.

- Jimin és Namjoon megint megakarták ölni egymást. Büntetésben vannak, de ez nem állapot; nem verhetjük mindig láncra őket, de Yoongi sem tudja, hogyan simíthatnánk el a dolgokat. Egyre kétségbe ejtőbb a helyzet – gondterhelt sóhaj hagyta el szépen ívelt kecses ajkait, fejét a másik vállára ejtette. Taehyung hosszúkás ujjait a hátára vezetve óvón simogatni kezdte, hátha ezzel sikerül ellazítania merev testét. Fojtogató érzés kerítette hatalmába mindig mikor Jungkook szomorú, elkeseredett volt.

- Azt hiszem tudom, mivel tudnálak jobb kedvre deríteni téged – huncut ajakgörbületre húzódtak párnácskái, szemei vadul fénylettek, Jungkook pedig kérdőn nézett a másikra – Van valami, amit neked szeretnék adni.

- Micsodát?

- A szívemet, a lelkemet, a testemet. Neked akarom adni mindenem, amim van. Beléd szerettem és veled akarom leélni a hátra levő éveimet boldogságban, szeretetben. Akár átváltozok, akár így maradok, de a tiéd akarok lenni! – vibráló feszültség ütötte fel a fejét kettejük között, Jungkook nehezebben vette a levegőt, szemeiben kiismerhetetlen fény csillant, pillái árnyékot vetetettek, ahogy félig lecsukva fúródtak bele a másik tekintetébe; kinek egész lénye ragyogott, mint a természet legnagyobb gyémántja. -Szeretlek, Jungkook!

- Taehyung… Én is szeretlek! Jó ég, el se tudod képzelni milyen boldog vagyok most! – hirtelen vágta száját a fél fejjel alacsonyabb fiúénak, szerelmesen csókolva őt, kiélvezve szájának nedves melegét, kezeivel testét simogatva eddig tiltott területeken is. Formás dombocskái, melyet már mások jogtalanul, erőszakosan a magukévá tettek. Taehyung sose tapasztalta meg, hogy lehet egy aktus kellemes, szenvedélyes, szeretettől túlcsorduló – csak erőszak, önzés, akarás; a másik teljes figyelmen kívül hagyása. Jungkook rengeteg pletykát hallott, ki és hogyan, milyen módokon, mikor erőszakolta meg az ő farkasát – undorodott tőlük, hányingere volt. De mégis amint megpillantotta a másikat, a szerelemtől repdesett szíve oly kegyetlenül.

- Szeretnék a tiéd lenni. Életemben először úgy akarok lefeküdni valakivel, hogy akarom őt; hogy vágyok rá; hogy szeretem. Ha elfogadsz, így ahogy vagyok mindenem a tiéd lesz még halálom után is – Taehyung hosszú ujjaival gyengéden simogatja a másik porcelán színű bőrét, szinte félve érintve őt, jobban az ölelésébe simulva, meggy piros ajkaira fújva forró leheletét.

- Istenem, persze, hogy elfogadlak! Szeretlek téged Tae! Azóta, hogy megláttalak én akarok lenni az első, akivel szeretkezel; aki vigyáz rád és óv mindentől; aki megad neked mindent!

- Akkor zárd be az ajtót és vigyél az ágyunkba!

Kapkodva bújt ki karjuk csomójából, gyors léptekkel az ajtó előtt termett és a kulcsot elfordította – ezzel pedig kizárt mindenkit. Most nem számít sem Yoongi, sem Namjoon, sem Jimin, sem a falka – csak és kizárólag Kim Taehyung. Sietve indult vissza Kedveséhez, aki még mindig a konyhapulton pihentette magát. A konyhaajtóban megállva csodálta végig Isten alkotta földi testét, mely Jungkook számára drog. Taehyung levetkőzve magáról a gátlásait, látványosan nedvesítette be alsó párnácskáját, kissé bele is harapott, ezzel elvágva Jungkook utolsó kis türelmének szálát, ami miatt nem tudott mozdulni. Kapkodva lépett nyitott lábai közé, nyelvét szeretetteljes erőszakkal áttolva édes melegségébe, táncra hívva ízlelőszervét; közben hatalmas kezeivel combjait simogatva aprókat mordult, ahogy eljutott agyának minden központjába a következő pár órás programjuk tartalma.

Taehyung erősen meghúzta a másik fényes fekete tincseit, miközben a lábát a csípője köré tekerte ezzel összedörzsölve anyagokon keresztül vágyaikat. Alfa társa mélyet morrant fel szájába; erősen a fenekébe markolva lehúzta a konyhapultról és elválva nyáltól csillogó párnácskáitól indult közös hálójuk rejtekébe. A fiatalabb kihasználta az alkalmat és nedves csókokat hintett szét a másik nyakának szép ívén, finoman simogatva mellkasát, textilekkel fedett mellbimbóit csipkedte és ezzel borzolta fel érzékeit.

Jungkook berúgta a szobaajtót, mely nagy robajjal csapódott a falnak, majd lábával erősen visszajuttatta tokjába – mégis Kedvesét a halvány kék lepedőre óvatosan fektette le, a paplant kidobva ágyukból, feje mellett támaszkodott két kezén. A hold erőteljes fénye világítja meg mindkettőjük valóját, titokzatos és romantikus hangulatot teremtve meg a kettejük között égetően parázsló levegőben, amiben még mindig nem léptek csak figyelték egymást, de ösztöneik, vágyaik a másik iránt – kapcsolatuk új szintre emelése iránt abban a pillanatban pattant el, hogy Taehyung a sötét tincsek sűrűjéből kihúzta kezét, majd lesimított háta egészén és az izmos halmokhoz érve nadrágon keresztül érintette Jungkook fenekét.

Az idősebbnek ennyi kellett. Hirtelen tapadt rá a másik vérvörös színre duzzadt ajkaira, nyelvét összefonva az alatta fekvő fiújéval, ki lábai szorításán erősített, így ágyékuk keményen dörzsölődött egymásnak. Taehyung hangosan nyögött bele a csókokban; fejét hátra döntötte, ahogy az idősebb a csípőjével körözni kezdett, kicsiket lökdösve. Jungkook forró csókjai ajkai helyett nyakának érzékeny bőrére érkeztek, lilás és vöröses szívásfoltokat hagytak maguk után. Saját pólójának nyakához érve türelmetlenül tépte ketté a pamut darabot, időt sem hagyott szerelmének a felocsúdásra – dús párnái égették a fiatalabb kidomborodó mellkasát. Tüzes nyelvével éppen, hogy csak megérintette málnaszerű bimbóit, Taehyung mély nyögést hallatott, kezei a másik hajába csúsztak, jobban magára húzta a fejét, hogy még több érintést kaphasson. Jungkook ujjai pillekönnyűn siklottak végig felsőteste lángoló bőrén, alsónadrágja korcánál megállva; ajkaival lejjebb haladva szórt csókokat. V-vonalára különös figyelmet szentelt, kínozva a lassúsággal felizgult párját, kinek szemei fennakadtak, ágyéka lüktetett – ez az első alkalom, hogy akarja a másik benne mozogjon, a lehető legemberibb módon kapcsolódjanak össze, szerelmük kiteljesedjen.

Jungkook felemelte fejét és éhesen tekintett végig a másik izgatott látványán, hevesen mozgó felsőtestén, kezeivel annak combjait masszírozva. Taehyung kecses ujjaival elkapta a másik arcát és felhúzta sajátjához, hogy szenvedélyes táncra hívja izmos szervét, mellyel elterelte Kook figyelmét, így a hátára tudta fordítani a férfit és csípőjére ülve csókolta meg szinte felfalva a másikat. Csípőjét néha-néha a másik vágyának lökdöste játszadozás gyanánt; az idősebb hangja a torkában halt el. Taehyung ajkaival elengedte a húsos finomságokat, nyakára rátapadt és szerelem foltokkal tarkította annak fedő szövetét kifejezve ezzel mindenkinek – Jeon Jungkook az övé! Taehyung csípőjét állandó tempóban mozgatta, ujjai a pamut anyag alá bújtak és egészen nyakig feltolták azt, hogy szájával kényelmesen elérhesse a másik égnek meredező kemény mellbimbóit. Forró ajkai közé zárta az egyiket és mélyet szívott rajta, mire Jungkook eddigi sóhajai kéjes nyögésekké váltak, fejét oldalra fordította, kezével az ezüst fürtöket markolgatta.

- Taehyung! – a megszólított a másik kockás hasára egy utolsó puszit hintett, majd szemeivel az alatta élvezkedő férfi buja tekintetét látta. Jungkook felült és gyengéden fektette újra a hátára a fiatalabb férfit, majd a közös ágyuk mellett megállva húzta le magáról a felsőjét és farmernadrágját. Érezte magán Kedvese éhes tekintetét, ki ajkait nyalogatva tekintetével falta fel alfáját. Jungkook sejtjei felforrtak, hőhullám csapta meg, folyt róla az izzadtság, orra az édes karamell és erős pézsmaillattal telt meg egészen elbódítva ezzel józan eszét – ragadozó módjára mászott vissza Taehyung felé, alsónadrágján kiütközött hatalmas férfiassága, ami csak és kizárólag Taehyungért lüktetett oly kegyetlenül. Az ezüst hajú vágyakozón simította végig a másik erőtől duzzadó kisportolt testét.

- Miért vagy ilyen tökéletes? – Jungkook ezer wattos mosolyt villantott a másiknak, könyökeire ereszkedve óvatosan feküdt rá szerelme tüzelő testére, annak lábai pedig derekára kulcsolódtak. Ajkai pár centire táncoltak csak rózsás puhaságoktól, perzselő leheletük fokozta a szenvedélyt.

- Miattad. Nem akarok tovább játszadozni Édesem! Kívánlak!

- Csináld Jungkookie, hadd legyek végre a tiéd!

- Tedd terpeszbe a lábaidat! – a kisebb engedelmeskedve lábait Jungkook dögös teste mellé ejtette, az idősebb pedig lemászott egészen a szabadidő nadrágja tetejéig. Ujjait beleakasztotta az anyagba és alsónadrágjával együtt húzta le Kedveséről, eddig számára nem látott területet szabadítva fel. Vágyakozó ködös tekintettel figyelte az új territóriumot, mely egyes egyedül érte áll, miatta gyöngyöz előváladéka és vöröslik makkja. Jungkook ajkaival puszit nyomott vágyának tövébe, majd lassú csókokkal haladt tetejére; forró nyelvének hegyét megpróbálta a hímvesszőnek kis lyukába fúrni, mire Taehyung alapból mély hangja oktávokat ugrott, térdei a kidomborított mellkasához nyomódtak és ujjai vasmarokkal szorították a szénfekete tincsek sűrűjét.

- Ahh… Jungkookie!

- Édes vagy Tae! – Jungkook mélyen engedte le torkába a merev tagot, erősen megszívva; így Taehyung testében, mint egy áramütés cikázott végig az élvezet. Az idősebb farkas ütemes tempóban járatja fejét, miközben hosszú ujjai a másik záróizmait masszírozza, hogy ezzel is az őrületbe kergesse és ellazítsa őket. Csak annyi pillanatra hagyta kicsusszanni forró szájából párja merevedését, míg benyálazta saját ujjait, amivel kellőképpen előfogja készíteni Taehyungot első szeretkezésükre.

Jungkook minden mozdulatát a gyengédség jellemezte – erősen koncentrálva, finoman tágította Kedvesét, néha a fájdalom és a kellemetlen érzés miatt nehezen tartotta életben ágaskodó hímtagját, de türelmes volt és egészen négy ujjig ment el. Pedig már az ő ágyéka is veszettül lüktet, majd szétszakítja a nedves anyagot, ami még fedi – az őrület környékezi. De megérte; megéri!

Taehyung egyre türelmetlenebbé vált, a fájdalom legkisebb jelét sem érezte már, sírni szeretne annyira kellemetlen már a merevedése és egyetlen dologra vágyik ebben a mámoros, túlfűtött pillanatban.

- Kérlek, Jungkookie! Kérlek, elég lesz! Téged akarlak! – Taehyung a fejét egyik oldalról a másikra dobálta, kezével a másik erektől duzzadó végtagjára fogott és kihúzta magából fürge ujjait, majd Jungkook boxerét lerugdosta szerelme testéről, ezzel nyomatékosítva, hogy meg fog őrülni, ha nem kaphatja meg amit akar – a Jungkook által okozott kielégülést; szerelmük kiteljesedését.

- Megkapod Édes, neked adom magam – Jungkook az éjjeli szekrény fiókját kihúzva kapkodva tépte le az óvszer csomagolását és görgette fel vágyára, majd egy kis sikosítót csorgatott rá és kent el Taehyung érzékeny részén is. Merevedésének hegyét a megfelelő helyre illesztette és nagyon lassan nyomult előre Szerelme testébe; kinek mellkasa élesen kidomborodott, szaggatottan vette a levegőt, ujjai marták Jungkook hátán húzódó érzékeny bőr felületét. Fájdalmas nyögést hallatott mikor Jungkook tövig elmerült benne – úgy érezte szét fog szakadni, de mégis az a mámoros teltségérzet, majd kikészítette.

- Jól vagy Tae? – Jungkook saját kezét szerelme kacsóival fűzte össze annak feje mellett és óvatosan feküdt rá izzadságtól és egyéb más testnedvektől borított csatakos testére, szájából a szájába fújva felhevült levegőjét. Meggyszín párnácskái édesded csókokat hintettek a szétharapott puhaságokra; nagyon aprókat mozdult a csípőjével, mert az a szűk forróság veszettül ingerelte lelohaszthatatlan farkát, valamint nem akart nagy fájdalmat okozni Kedvesének. – Kicsim?

- Jól vagyok Kookie! Jól vagyok... Ahh… Mozogj! – Taehyung kiszabadította kacsóit, majd azokat szorosan fonta párja tömény izomból álló felsőteste köré, jobban magára vonva; lábait is felhúzta, hogy besegítsen a mozgásba, ezzel magán és párján is könnyíthessen. Elsőre nem sikerült elkapniuk az ütemet, össze-vissza mozogtak, majd összecsiszolódtak és szerelmes aktusuk, első szeretkezésük romantikussága elveszni látszott. Vad ösztöneik, egymás iránt érzett vágyódásuk hevesebbé tette őket. Taehyung egyik keze az ében fekete tincsekben lelt kapaszkodóra, másik a hátát simogatják, ajkaival folyamatosan alfájának vörös húsain csüng.

Jungkook egyáltalán nem próbálkozott meg azzal, hogy a karjain támassza magát vagy felemelkedjen, mert Taehyung minden próbálkozását meghiúsította. Így alkarjain tartva magát feküdt Kedvesére. Testük akár az óceán, szinkronban hullámzik a halvány kék lepedővel fedett pehelykönnyű matracon. Mintha messze a felhők birodalmában együtt repülnének. A hófehér jóságos szárnyalás romantikus jelleme rég elveszett – a szenvedély tüze egyre nagyobb lángon égeti csatakos testüket, azt az illúziót keltve bennük, mintha az idők végeztéig összeragadtak volna.

Jungkook fejét szerelme nyakába temette, közel füléhez, így egyre hangosodó élvezetes nyögései akadálytalanul jutottak el hallószervéhez és ezzel csak fokozta a kisebb élvezkedését. Hallani azt a végtelenül kéjes hangos, hosszú nyögéséket és kapkodó lélegzeteket…

Taehyung szemeinek sarkaiban apró könnyek ülnek meg, miket Jungkook lehelet puhaságú csókokkal tüntet el; azonban nem tudja már tovább húzni az elkerülhetetlent. Az idősebb jobb kezével végig simított Taehyung oldalán, majd ujjait merevedésére fonta és csípőjével ellentétben gyors ütemben mozgatta kezét, hogy még több élvezetben részesítse párját. Mozgása lassú lett, ám mély, erős, pontos lökésekkel folyamatosan a fiatalabb érzékeny pontját érintette szűk melegségben – hatásukra pedig a Taehyung alhasában keletkezett görcsös csomó feloldódott. Artikulálatlanul kiáltott fel Jungkook nevét ismételgetve, fejét hátra vetve jobban magához ölelve őt, háta elemelkedett a matractól, ezzel még inkább Jungkookhoz préselve önmagát. Hosszasan nyögve élvez, izomgyűrűje szorosabban fogva öleli körbe párja merevedését, plusz örömet nyújtva neki.

Ez pedig elhozta Jungkook számára is a végét. A szorító forróság, szerelme élvezettel teli hangja, testének közelsége és végtelen szeretete miatt Jungkook a nyakába nyögve nevét, remegve adta át magát egy másik világnak, melyet Taehyunggal együtt fedezett fel.

Mindkét fiú percekig hevesen lihegett és remegett, egyedül lágy és pamut puhaságú simogatásokkal bombázták egymás fáradt testét. Mikor szíve már nem járt őrült táncot, Jungkook felemelte a fejét és szerelmes pillantásokkal figyelte Taehyung álmos, de mégis boldog arcát; laposakat pislogott a felette támaszkodó helyes férfira, aki ki akart húzódni belőle, de lábait a derekára kulcsolta, hogy megnyugodott férfiasságát még egy kicsit magában tarthassa; meg is kérte rá szavakkal is. Óvatosan simogatta gyönyörű bőrrel fedett arcát, szerelmesen elmélázva lényén, végül ledobta két lábát az ágyra, így Jungkook óvatosan húzódott ki. Az idősebb lefekve mellé szorosan bújt vékonyabb karjai közé, ezzel azt az illúziót keltve, hogy Taehyung volt az aktív. A fiatalabb farkas meztelen valójukra húzta a takarót, hogy így merülhessenek álomba egymás karjaiban pihenve ki ezt a kiadós szeretkezést.

Az éjszaka végig ölelték egymást és Taehyung a másik mellkasán feküdve ébredt békés álmából. Jungkook meztelen felsőtestét a hajnali napsugarak aranyló fénye világította meg – Taehyung ezüst szemeit az arcától indítva, mellkasán át végig vezette egészen a paplannal takart pucér ágyékára, mely a tegnap este életének egyik legszebb éjszakáját biztosította. Elpirulva vezette újra íriszeit az idősebb nyugodt orcájára, ahogy felrémlettek benne az események, az érzések – mennyire óvatos volt, gyengéd. Rózsaszín kiszáradt puha húsaihoz hajolt, hogy egy óvatos, de annál több jelentőséggel bíró reggeli pusziban részesítse. Szíve nagyot dobbant bordaketrecében, szinte átszakítva azt. Fájdalmas, halk nyögést fojtott el; lassan feküdt le újra párja mellé, megpróbálva kicsire összehúzni magát, de a hely hiány miatt képtelen volt rá. Óvatosan fordult meg a meleg ölelésben, hogy kimászhasson az ágyból, de amint megmozdult Jungkook ébredezni kezdett.

Jungkook álomtól homályos szemei elé, borzalmas látvány tárult, melyet először fel sem fogott és ködös állapotából Taehyung fájdalmas nyögése zökkentette ki. Vigyázva húzta ki karját párja alól és megcsapta szaglószervét a megváltozott illat. A kisebb árasztotta magából az égett karamell és bódítóan tömény pézsma elegyét és még egy behatárolhatatlan szagot, melyet már túlságosan is jól ismer. Ő és mindenki más is kibocsátotta már ezt.

- Kicsim hol fáj? Mit érzel? – a kérdezett azonban nem felelt csak felé fordulva húzódott közelebb hozzá biztonságot, gyógyszert keresve fájdalmára. Folyik róla a víz, kapar a torka, hányingere van, emellett lüktet minden porcikája – mintha apró tűkkel szurkálnák mindenét, nincs egyetlen egy pontja sem, ami ne fájna.

– Beszélj hozzám Kicsim anélkül nem tudok segíteni! – Jungkook egyre inkább kétségbe esett, mert van egy sejtése, hogy mi baja lehet a másiknak és szíve mélyén vágyik is rá, hogy megtörténjen vele. Viszont ott a másik oldal; hogy ez kibaszottul fájdalmas, idegőrlő lesz mindkettőjüknek és ő képtelen lesz arra, hogy csökkentse kínlódását, nem tud segíteni neki. Egyedül csak ölelni képes és suttogni neki, hogy minden rendben lesz, túl jut rajta és ezzel egy új világ fog kinyílni számára, amiben ő fogja egyengetni útját. Addig azonban ezen át kell szenvedniük magukat közösen.

- Fáj... fáj a szívem. Mindenem, mintha égetnének – csendes sírása hangos zokogássá alakult, bal kezét a szívére szorította, hátha ezzel megszüntetheti azt a kegyetlenül maró érzést, hiába. Jobb kacsóját Jungkook felé nyújtotta, ki gyengéden vette tenyerébe és Taehyung minden egyes fájdalom löketnél olyan erősen szorította meg, mintha el akarná törni. Elviselhetetlen kín; feszülnek a csontjai; ég a bőre; nehezen, kapkodva lélegez – szemei előtt fekete pontok ugrálnak az oxigén hiány miatt. – Mi történik velem Kookie?

- Átváltozol Édes, ez történik éppen.

- Mi? De hiszen én nem tudok.

- Dehogy nem tudsz. Csak most döbbentél rá arra az érzésre, ami kiváltotta.

- Ne hagyj magamra, kérlek K-Kookie! – kétségbeesetten kapaszkodott bele a kezébe, mert a szorítás enyhült, szemei riadtan csillogtak.

- Nem hagylak Édes, de fel kell, hogy üljek – Jungkook kidobálta a párnákat és a takarót az ágyból, majd a hátát a támlának vetve Taehyung hóna alá nyúlva húzta lábaira a felsőtestét, hogy így ölelje magához, megakadályozva ezzel, hogy saját magában kárt tegyen.

Az első két órát így töltötték. Taehyung egész teste lázban ég most már, ami azt jelenti nemsokára újra iszonyatos fájdalmak söpörnek végig testén, miközben csontjai el fognak törni, majd összeforrnak és ez a folyamat addig ismétlődik, míg át nem alakul teljesen.

- Mikor lesz már vége? Meggyulladok – a kis farkas láztól remegve csendesen pihegve hagyta, hogy Hoseok újra hideg borogatást tegyen homlokára. Jungkook ujjai eközben ott simogatják, ahol csak éri meggyötört testét. Miután Taehyung olyan ramaty állapotba került és Jungkook képtelen őt akár egy másodpercre is egyedül hagyni, így felhívta Yoongit (meg aztán tudatnia kell vele, hogy mi történik szerelmével), hogy azonnal ide kell jönnie és Hoseokot is hozzá magával, mert kell a segítségük. Yoongi azóta is Jiminnel az oldalán tartja a kíváncsi farkasokat a ház előtt, mert ők a zárt nyílászáróknak köszönhetően nem érzik a szagokat. Ha mégis eljutott volna hozzájuk már rég a hálószobában toporognának, mert ez az egyveleg, amit Taehyung áraszt magából bódító a farkasok számára. Jungkook és Hoseok is csak azért képes tiszta fejjel gondolkodni, mert bevésődtek már és Jungkook agyát a félelem uralja. Fél, mert, ha Taehyung nem elég erős, az átváltozás megölheti. Ritka az ilyen eset, de nem lehetetlen.

Taehyung teste hirtelen rándult össze és először el se jutott agyába a fájdalom, fel sem fogta mi történik vele. Aztán a gerince meghajlott és csigolyái elcsúsztak egymástól – onnantól fogva szép sorjában a csontjai törni kezdtek. A belső kíntól torkából égtelen üvöltés szakadt fel, nyála kis patakként a szája sarkából csordogált, szemeiből akár a vízesés, csak úgy hullottak a könnyek. A másodpercek perceknek, az órák napoknak tűntek számára és egy idő után a fájdalom annyira legyengítette, hogy Jungkook és Yoongi karjai között ájult el vergődései közepette.

Jungkook visszafojtott sírása egyszeriben kitört belőle, amikor élete szerelmének görcsösen szenvedő teste elernyedt a karjaiban. A feldúltságtól azt sem tudta mit csináljon, fülében zubogott a vére, könnyei az izzadságával keveredve folytak le arcáról, hogy aztán Taehyung ezüst színű bundájában találjanak nyughelyet. A frissen átváltozott falkatag emberi alakjában is szemkápráztatóan gyönyörű volt, de farkas énje, akár a Hold földi valója. Az ablakon besütő napsugarak fényében dús bundája szinte vakítóan fénylik. Bőre koromfekete és úgy világosodik ezüstté; fekete orrán egy icipici, alig látható arany pötty látható; hosszú lompos farka lelóg az ágyról; oldala lassan, de biztosan emelkedik és süllyed.

- Yoongi, nézd! Nézd milyen gyönyörű! Istenem, életben van! – a mindig erős, határozott és rettenthetetlen alfa, most szerelme szőrős testére borulva, mint egy ijedt kisfiú zokogott fel hangosan, görcsösen kapaszkodva a telihold fényes éjszakára emlékeztető bundába; hálát adva élő és élettelennek, hogy nem vették el tőle létezésének okát.

Mikor Taehyung tudatára ébredt az első dolog, ami eljutott agyába, hogy kellemes meleg öleli körbe az összes porcikáját. Hallja a ház előtt tobzódó tömeget, de nem érti mit kiabálnak; több ezer különféle szag csapta meg orrát és egy kéz finoman, lassan simogatja fejét, füle tövét vakargatva, mire halkan morgott egyet. Szemeit óvatosan nyitogatva vette tudomásul, hogy Jungkookkal közös ágyukban fekszik még mindig és minden szín sokkal élénkebb, tisztább.

- Taehyung – alig hallhatóan ejtették ki a nevét, ő mégis tökéletesen hallotta és érezte a mentol, a pézsma és kutyához hasonlító szagot. Tüdeje megtelt a furcsa, de kellemes kavalkáddal, felálltak szőrszálai az egész testén; egy áramütés cikázott végig sejtjein. Késztetést érzett, hogy fordítsa fejét enyhén jobbra és mikor ezüstszemei elé került Jungkook arca, szíve legalább két ütemet kihagyott és tudatába hasított a felismerés: Jeon Jungkook az, akiért ő született – hogy szeresse, védje, boldoggá tegye. Jobb kezét az arca felé emelte, hogy végig simítson rajta, de keze helyett egy ezüst szőrrel fedett mancsot látott. Úgy ugrott ki az ágyból a padlóra, hogy alig bírt megállni gyenge, ingatag lábain, ijedten forgolódott; hirtelen eszébe sem jutottak az események.

- Taehyung, nyugodj meg! Nincs semmi baj! – Jungkook gyorsan került újra a másik látómezőjébe, kezeivel erősen maga felé fordítva tartotta egyhelyeben a fejét, hogy ne nézzen másfele csak is rá. – Semmi baj Édes! Átváltoztál, farkas alakban vagy. Nyugodj meg, normális, hogy még nem tudod irányítani a testedet. Hozzá kell szoknod még. Nincs baj, bízz bennem! Túl vagyunk rajta; most már soha nem lesz ennyire fájdalmas. Megszeretnéd nézni magadat? – Taehyung aprót bólintott csak és Jungkook az ágyról leemelte a tükröt, melyet még Hoseok hagyott ott nekik. Taehyung ahogy belenézett egy csodaszép ezüstszőrű farkast látott meg, nagy fekete orral, amin arany pötty helyezkedik el; hegyes füleket, mik most érdeklődve egyenesen állnak.

- Gyönyörű vagy Édes! Egy igazi csoda vagy. Az én csodám – Jungkook a tükröt letéve maguk mellé, összeérintette orraikat, úgy nézett az ezüst és fekete színű íriszekbe; majd puha ajkaival puszit nyomott a fekete gombócra és nyakánál átölelte; Taehyung az édes megnyilvánulásra csak megnyalta arcát. – Most már minden rendben lesz és együtt maradunk örökre.

… és innentől kezdve egyetlen pillanatra sem érezte magát magányosnak, vagy feleslegesnek.

SF.xx