Kezdetnek
-... valahogy a művészek máshogy látják a világot.-szavait nem nekem intézte, én mégis felkaptam fejemet a mondatára.
A művészek máshogy látják a világot. Ismételtem magamban. Nem tudom miért, de elgondolkoztatott.
Művészek ... művészet .... Ki számít művésznek, és mi számít művészetnek?
Vajon én művész vagyok?
Hisz nem csinálok mást csak írok. Írok és olyan dolgokon gondolkozok amiken szerintem egy iskolai környezetembe lévő társam se gondolkozna. Olyan dolgok futnak át az agyamon ami másokat nem érdekel. Hisz a múltkor is azt történt, hogy éppen azt akartam kifejezni menyire oda vagyok egy emberért, menyire tisztelem és büszke vagyok arra, hogy akármilyen nehézség elé állt ő akkor is erősen mosolygott és megbirkózott a problémával....Olyan sok mindent elszeretem volna mondani róla, annak a személynek ki mellettem ült a színházból haza fele tartó buszon, kit a barátaim közé sorolhatok. De ő csak azt mondta, hogy " Jaj, kérlek ne kezd el."
Pedig ha tudta volna, hogy milyen csodálatos emberöl akartam volna beszélni. Egy emberöl ki egyik álmodozós pillanatomban született. Kinek nevét már azóta beírtam a műszaki fűzetem utolsó lapjára, a többi közé, hogy ha egyszer el felejteném akkor neve alapján fel éledjen bennem az élete és vele együtt minden boldog és szomorú pillanata.
De nem. Őt, akit barátomnak tartok, nem érdekelte egy másik ember élete kit én hoztam létre....
Vajon ha újra meg próbál.....Áh, mindegy is. Minek erőltetném. Egyszerűen nem érdekli és kész. Kiket is érdekelné, azok a dolgok miket én alkotók és tintával vagy grafittal papira vetek....
Későre jár és holnap még szembe kell néznem a végzet újabb kis játékával....
🔵 🔵 🔵
Stank: Ez mi?!
Rox: Csak próbáltam művészien elkezdeni a könyvet és nem úgy, hogy "Ja ebben a könyvben kisebb nagyobb beszélgetéseket tartok a karaktereimmel mert egy introvertált kis 16 éves lány vagyok aki sorozatfüggő és minden szabad percében csak írna és bla bla bla bla."
Stank: És ennél művészibb kezdést nem tudtál volna írni?
Rox: Nem, mivel fáradt vagyok és holnap "szembe kell néznem a végzet újabb kis játékával." Mint azt már fentebb említettem.
Stank: Jól van. Gondolom holnap én is megyek...
Rox: Oh, nem, nem, nem! Te nem jössz holnap velem, helyette mész szépen a Sun & Night-ba és anyagot gyűjtesz a könyvemhez.
Stank: Megint?!
Rox: Megint!
A művészek máshogy látják a világot. Ismételtem magamban. Nem tudom miért, de elgondolkoztatott.
Művészek ... művészet .... Ki számít művésznek, és mi számít művészetnek?
Vajon én művész vagyok?
Hisz nem csinálok mást csak írok. Írok és olyan dolgokon gondolkozok amiken szerintem egy iskolai környezetembe lévő társam se gondolkozna. Olyan dolgok futnak át az agyamon ami másokat nem érdekel. Hisz a múltkor is azt történt, hogy éppen azt akartam kifejezni menyire oda vagyok egy emberért, menyire tisztelem és büszke vagyok arra, hogy akármilyen nehézség elé állt ő akkor is erősen mosolygott és megbirkózott a problémával....Olyan sok mindent elszeretem volna mondani róla, annak a személynek ki mellettem ült a színházból haza fele tartó buszon, kit a barátaim közé sorolhatok. De ő csak azt mondta, hogy " Jaj, kérlek ne kezd el."
Pedig ha tudta volna, hogy milyen csodálatos emberöl akartam volna beszélni. Egy emberöl ki egyik álmodozós pillanatomban született. Kinek nevét már azóta beírtam a műszaki fűzetem utolsó lapjára, a többi közé, hogy ha egyszer el felejteném akkor neve alapján fel éledjen bennem az élete és vele együtt minden boldog és szomorú pillanata.
De nem. Őt, akit barátomnak tartok, nem érdekelte egy másik ember élete kit én hoztam létre....
Vajon ha újra meg próbál.....Áh, mindegy is. Minek erőltetném. Egyszerűen nem érdekli és kész. Kiket is érdekelné, azok a dolgok miket én alkotók és tintával vagy grafittal papira vetek....
Későre jár és holnap még szembe kell néznem a végzet újabb kis játékával....
🔵 🔵 🔵
Stank: Ez mi?!
Rox: Csak próbáltam művészien elkezdeni a könyvet és nem úgy, hogy "Ja ebben a könyvben kisebb nagyobb beszélgetéseket tartok a karaktereimmel mert egy introvertált kis 16 éves lány vagyok aki sorozatfüggő és minden szabad percében csak írna és bla bla bla bla."
Stank: És ennél művészibb kezdést nem tudtál volna írni?
Rox: Nem, mivel fáradt vagyok és holnap "szembe kell néznem a végzet újabb kis játékával." Mint azt már fentebb említettem.
Stank: Jól van. Gondolom holnap én is megyek...
Rox: Oh, nem, nem, nem! Te nem jössz holnap velem, helyette mész szépen a Sun & Night-ba és anyagot gyűjtesz a könyvemhez.
Stank: Megint?!
Rox: Megint!
Коментарі
Упорядкувати
- За популярністю
- Спочатку нові
- По порядку
Показати всі коментарі
(1)
Kezdetnek
Tetszik ez a könyv kár hogy nem fojtattad
Відповісти
2021-08-24 21:47:57
Подобається