TaeHyung:

Miután elvittük a kis párost Alex házába, megbizonyosodtunk róla, hogy biztonságban lesznek és senki nem fogja megtalálni őket. Majd Alex lelkére kötöttük, hogy sűrűbben látogasson meg minket vagy legalább engedje, hogy mi menjünk el hozzá. Évekig neveltük és olyannyira hozzánk nőtt, hogy azt is nehezen éltük meg, mikor úgy döntött, külön költözik. Yoongi haragudott Alexre, mégis ő volt az, aki meg találta a tóparti házat és meg akarta venni neki. Amit persze nem hagytunk és négyen vettük meg. Büszkén adtuk át a lánynak a kulcsokat a születésnapja után, persze Yoongi akkor is a sarokban duzzogott. Mégis megenyhült, mikor Alex egy ölelésbe vonta és nagy puszival köszönte meg az ajándékot. Esküszöm még egy könnycseppet is elmorzsolt a nagy ordas farkas.
- Hé, vámpírkám! - figyeltem fel Yoongi hangjára.
- Mondjad, blöki. - sóhajtottam és már tudtam, hogy megkezdődik a szokásos szekálásunk egymás között, amin Alex mindig jókat virult, mikor szívóztunk a másikkal.
- Nagyon el vagy mélázva, mi fene van veled?
- Te ittál vagy mi a tosz? - förmedtem vissza, mert mégis csak vezetett. Persze nem haltunk volna meg, ha balesetet szenvedünk, de azért nem tett volna jót a nevünknek.
- Most pont nem. - tette hozzá. - Alex mondta, hogy írd meg a jelentést helyette?
- Igen, megkért rá. Eléggé megviselte ez az egész. - néztem ki újra az ablakon.
- Kellett volna hozni neki egy nyalókát. - ötletelt Hoseok.
- Mi van? Hobi, te hülye vagy? Alex már nem az a kislány, aki hozzánk került. - csattant fel Yoongi.
- Nekem mindig ugyanaz a félénk kislány marad, akit büszkén nevezek majd a lányomnak, történjék bármi. - húzta ki mellkasát.
- Ezt a buzis szöveget. - rázta a fejét.
- Hagyjál már Yoongs, ne az én véremet szívjad! Jah bocs, az Tae.
- Engem hagyjál ki, Halacska! - fenyegettem meg ujjammal.
- Halacskaaaa, halacska, kelj fel! - zendített rá Yoongi.
- Muszáj volt pont azt a filmet felhoznod. - vágott oda Namjoon, aki addig csendben tűrt mindent.
- Ajj, ne haragudj! Tudom ám, hogy a „kegyetlen” démon lelked is megríkatta. - vigyorgott.
- Te csak hallgass el kutyuli, különben áshatod elő az egyik csontod, mert nem kapsz kaját!
- Most komolyan engem szívatsz, mikor csak az igazat mondtam? Nem tehetek róla, hogy minden hal közelében sírni támad kedved! - hadonászott kezeivel a farkas.
- Hoseok közelében nem is sírok!
- Mert én nem hal vagyok, hanem Szirén!
- Mi lenne, ha mind befognátok? Még meg kell írnunk a jelentést és meg kellene beszélnünk, hogy mit írjunk bele. Nem térhet el, ti is tudjátok, különben nekünk annyi! - szóltam közbe. - Komolyan mondom, csak nekem van itt eszem az ezer évemmel.
- Na na! - emelte fel az ujját Yoongi. - Csak kilencszázkilencven nyolc.
- Tökmindegy. - legyintettem.
- Ne vagánykodj már itt az éveiddel. - lesett hátra Namjoon.
- Jah. Ennyi évesen már biztos szottyatt a csomag is odalent. - nevetett közben megérkeztünk a Szövetség főhadiszállására, ahol a Tanács is volt. Mikor megláttam egy ágat nem tudtam ellen állni a kísértésnek, így lehajoltam és felkaptam azt.
- Na ki a jó kutyus? - kezdtem dünnyögni neki.
- Nem fogsz megint megszopatni. Vérfarkas vagyok, nem öleb. - fintorgott Yoongi.
- Ügyes kutyus, jó fiú. - húztam tovább az agyát és mozgattam a botot. Láttam, hogy szemei ráfókuszálnak a kezemre és követni kezdi a tekintetével. - Hozd vissza! - dobtam el hirtelen Yoongi meg mint a szél kezdett futni utána. A többiekkel alig tudtuk vissza tartani a nevetésünket és mikor Yoongi kapcsolt, hirtelen megállt.
- Ezért most megöllek! - fordult felém, de addigra Namjoon előszedett egy kis stresszlabdát. - Most te is kezded? - csattant fel, mikor visszaért hozzánk.
- Dehogy, én folytatom. - vigyorgott Joonie és eldobta a labdát. Yoongi persze megint szaladt, ám nem állt meg. Hangosan nevettünk társunkon, akivel jó volt szórakozni, de testvérünkként szerettünk, annak ellenére, hogy nem egy fajból származtunk.



Alexandra:

Édes csókok ébresztettek, melyekkel behitették az arcomat, nyakamat és a takaró alól kivillanó vállamat. Jimin orrán kiszökő forró levegő csiklandozta bőröm, amin álmosan is kuncogtam. Eszembe jutottak az éjszaka forró emlékei és egy röpke másodpercre elszégyelltem magam, végül rájöttem, hogy minden pillanatát élveztem és ez teljesen természetes a párok között.
- Kihűl a reggelid Kicsim – cirógatta meg arcomat.
A kaja gondolatától nagyot kordult a gyomrom, amin Jimin nevetett. Tenyere bekúszott a paplan alá, megtalálva fenekemet, megmarkolva az idomot, mitől megugrottam. Jimin röhögött ijedelmemen, mire haragosan néztem rá. Megadóan caflattam ki az étkezőbe, ahol terített asztal várt, ínycsiklandó ételekkel. Igazán kitett magáért. Volt ott palacsinta, pirítós, tükörtojás, gyümölcsök, narancslé és kávé. Elégedett mosollyal dőlt csípőjével a konyhapultnak, míg belekortyoltam a narancslevembe. Mindössze egy farmert viselt, így tökéletes rálátásom nyílt szépen kidolgozott felsőtestére és kockáira.
- Honnan tudtad? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal.
- Jó megfigyelő vagyok – vont vállat hanyagul, majd hozzám sétált.
Farzsebéből előhúzott két kisebb dobozkát, nekem pedig egy pillanatra elakadt a levegőm. Érzékelte zavaromat, jót derülve rajta. A kisebb dobozt felnyitva megmutatta a kicsiny karika fülbevalót. Egyszerű, arany darab volt, az emberek számára egy sima piercinget jelentett, a mi világunkban viszont, annál többet. A fülünk felső részében viselt ékszer szimbolizálta azt, hogy párunk van. Ez mindegyik fajtánál egyezett és fontos jelentőséggel bírt. Hasonló volt, akár a halandóknál elterjedt jegygyűrű. Jimin félreseperte hajamat, lágy csókot nyomott fülem mögé, aztán minden további nélkül átszúrta azt a csecsebecsével. Fájt, nem is kicsit, de hősiesen tűrtem. Fájó pontomhoz nyúltam, ujjaimmal megsimítva a díszt és páromra mosolyogtam. - Most már mindenki tudni fogja, hogy az enyém vagy. - jegyezte meg büszke vigyorral.
A második dobozt is felnyitotta. Abban egy pár gyűrű lapult, aminek okát nem értettem.
- Szeretném, ha az emberek is tisztában lennének azzal, hogy foglalt vagy. - magyarázta. A gyűrűk úgy néztek, mint egy göcsörtös arany réteg a földben, nem voltak lekerekítve a szélei, viszont így lett igazán egyedi és teljesen odavoltam érte. A kisebbik gyűrűn még egy lila kő is díszelgett, ami visszafogott pompát nyújtott az ékszernek. Jimin kivette mindkét darabot, a nagyobbat a tenyerembe nyomta, a másikat meg felhúzta az ujjamra. - Tudom, hogy még nem vagy a feleségem, de az én párom vagy. A társam és az már olyan, mintha az lennél. De megígérem neked, hogy olyan esküvőt szervezek neked, amilyet nem látott még Salem.
- De a törvények...
- Nem érdekelnek! - vágott a szavamba, mégsem emelte fel a hangját. - Ha kell elintézem, hogy ne tudjanak róla, vagy kinyírom mindet, leszarom. - legyintett, majd közelebb hajolt. - Az én királynőm megérdemli a legjobbat. - nyomott egy csókot a számra, aztán felemelte azt a kezem, amiben a másik gyűrűt tartottam. Némán figyelt, amiből tudtam, hogy nekem is fel kell húznom a gyűrűjét, amit késlekedés nélkül meg is tettem. Mint két bolond úgy vigyorogtunk egymásra, Jimin szemeiben azonban ismeretlen fény csillogott.
- Mikor vettél te gyűrűt meg fülbevalót?
- Életem. Hét éve teperek érted. Volt időm rá.
- Mi lett volna, hogyha nemet mondok? - tettem fel a kérdést félve. Jimin szemei elsötétedtek és láthatóan elkomorult. Szőke haja szinte fehérré vált, ami megijesztett.
- Nem tudom mi lett volna akkor. - hajtotta le a fejét, így megláttam a fülbevalóját, mely a füle felső részében volt, pont úgy, mint nekem. Óvatosan értem hozzá, Jimin pedig rám nézett. Kezeim a nyakába akasztottam és lehúztam magamhoz egy csókra. Meglepődött ugyan, de rögtön vissza csókolt és a haja is újra szőke lett. Csókunk közepette felhúzott a székről, majd leült és az ölébe ültetett, de végig falta az ajkaimat. Talán tovább is mentünk volna, ha a hasam nem jelez újra, hogy ennem kellene valamit. Párom kuncogva vált el tőlem, fogott meg agy szelet almát és tartotta a számhoz. - Egyél Picim. Majd utána huncutkodhatsz. - vigyorgott. Fülig pirulva haraptam bele az alma szeletbe, hogy aztán a srác végig etessen velem mindent, amit készített. Jól éreztem magam vele és már bántam, hogy nem adtam esélyt neki jóval korábban.