Elgondolkozva huppanok le a kanapéra. Megbeszéltem Jungkookkal, hogy kifizeti azt a csokrot, amit a nőjének vettem, de persze megint elfelejtette. És miért is ne, ismét valami randin vannak, engem meg itthon hagyott.
  Tudom, nem éppen egy leányálom velem egy lakásban lakni, de ő beszélt rá, mondván, így nem kell annyit fizetnünk albérletre. Meg szerinte így legalább tudunk segíteni egymásnak a tanulásban.
- Ch, na persze - horkanok fel. Felkapom magam mellől a távirányítót, és átkapcsolok egy másik adóra. Aztán egy másikra, meg megint egy másikra, és így szörfözgetek a csatornák között, de semmi érdekes nincs a tévében. Kezdek ideges lenni, és éppen azon gondolkozom, vajon ha most a földhöz vágnám a kapcsolót, azt is nekem kéne fizetnem?
  Hirtelen meghallom a bejárati ajtó csapódását, meg a szöszmötölést az előszobában, és elhatározom, hogy nem fogok hozzászólni. Duzzogva bámulok valami szappanoperát, amikor Jungkook ledobja magát mellém. Nem szólal meg, nem köszönt semmi.
  Elereszt egy sóhajt. Nem foglalkozom vele. Aztán megint, és megint, egészen addig, míg már felhúz vele. Füstölgő fejjel fordulok felé.
- Jungkook, befejezné-
  Bennakad a mondat vége, amint elém tárul meggyötört arca. Kook fiatalabb nálam pár hónappal, és én kisöcsémként tekintek rá, noha egyértelműen nem az. Lefelé görbülő száját látva minden dühöm semmivé lesz, és aggódva veszem a kezembe az arcát, kényszerítve, hogy rám nézzen.
- Mi a baj?
- Én...szakítottam YeNa-val - mondja halkan, lesütött szemekkel. Kikerekednek a szemeim a hírre. YeNa már majdnem egy éve a barátnője volt, aranyosnak és kedvesnek tűnt, és már kezdtem elfogadni az érzést, hogy én itt már csak második vagyok, erre tessék. Megint itt vagyunk. Reménykedni kezdek. 
- Hogy...hogy mit csináltál? - teszem fel a kérdést. Ez nem vall Jungkookra. Mi lehetett a gond?
- Tudod, nem így terveztem - sóhajt megint, és szemeit lehunyva simul bele a kezeimbe. - Ma akartam neki elmondani, hogy szeretném, ha összeköltöznénk. 
  Nyelnem kell, hiszen tisztában vagyok vele, Kook ezt már eltervezte. Csakhogy azt semmiképpen sem akarta hallani, hogy a szerelmével közös lakásban nélkülem kelljen élnie.
- Elmondtad neki? 
- Igen. Azt mondta, hogy fura vagyok. Nem értette, miért kéne neked is ott lenned, és aztán összevesztünk. Választás elé állított. Vagy ő vagy te.
- És te...engem választottál? - csuklik el a hangom, mire kinyitja a szemét. 
- Gondolkozás nélkül, Noona.
  Annyira jól esik ezt hallani, és bár nem akartam, de kigördül egy könnycsepp.
- De miért? Én csak egy barát vagyok.
- Nem - egyenesedik ki, és kezeimet lefejti az arcáról, majd saját markába zárja. - Te a legjobb barátom vagy, már majdnem az anyám. Nélküled már az első szemeszterben megbuktam volna. Te segítesz itt a házimunkában, főzöl és bevásárolsz. Az összes pénzed ide ölöd a közös helyünkbe. Még azt a buzi rózsát is te vetted meg, és én még mindig nem fizettem ki neked. 
- Ez elég érdekesen hangzott - mosolyodok el, mire nevetve megrázza a fejét.
- Csak azt akarom mondani, hogy te mindig itt vagy nekem, biztosabb pont vagy az életemben, mint én magam. Nem foglak eldobni egy olyan lányért, aki azt kéri, hogy válasszak. 
- Jaj, Gukie - hatódok meg, és kezeimet kihúzom az övéből, de máris átkarolom vele a nyakát. Karjai úgy fonódnak a derekam köré, mint az indák, és akaratlanul is eszembe jut, hányszor lestem meg izmos kezét, amikor nem figyelt. És most itt vagyok köztük. 
  Jóleső sóhajjal húz közelebb, már szinte az ölében ülök. Arcát a nyakamba fúrja, amitől bizsergés jár át, és libabőrös leszek. Valahogy érzem, hogy kellett neki ez az ölelés, így egyik kezemmel megsimítom a haját. 
- Csináltál vacsorát? - kérdezi hirtelen, minden szót a bőrömre lehelve.
- I-igen - motyogom. Szorításom lazul körülötte, majd az arcára simítva felkelek. - Megmelegítem, és mindjárt hozom.
  Sietve megyek a konyhába, ahol előszedem a maradék rament, és egy tálra kipakolva a mikróba. Az ujjaimmal kopogok a pulton, amíg kész nem lesz, aztán már fel is kapom és megfordulok, hogy kivigyem Kooknak.
  Ő azonban ott áll mögöttem, tekintetével minden mozdulatomat követve.
- Kivittem volna - mosolygok rá. Viszonozza a gesztust, és közelebb lépve elveszi a kezemből a tálat, majd leül vele az asztalhoz. A kis tartóból kiveszi a pálcikákat, aztán szó nélkül nekilát. Alig kapja be az első falatot, de máris csillogó szemekkel néz rám.
- Yah, Noona. Ez valami fantasztikus - tartja fel a hüvelykujját teli szájjal vigyorogva.
- Pfuj, elhiszem, csak csukd be a szád - fintorgok. Jungkook összes figyelmét a ramennek szenteli, így hát sóhajtva indulok el a fürdő felé.
- Hova mész?
- Csak lezuhanyzok - mondom. Elég későre jár már és fáradt is vagyok, úgyhogy nem szórakozok sokat. Magamhoz veszem a pizsimet meg egy bugyit, és már a fürdőben is vagyok. Gyorsan megfürdök, átöltözöm és a szobámba indulok.
  Útközben bekukkantok a szomszédos ajtón, ugyanis fény szűrődik ki a kis résen, de már megyek is tovább. Tágra nyílt szemekkel lépek be a saját ajtómon, és a falapnak dőlve nyelek egyet. Jungkook épp a pólóját vette le, amikor benéztem egy pillanatra. Igaz, csak hátulról láttam, de bakker azok az izmok.
  Megrázom a fejem, és inkább előszedem a laptopom. Ilyenkor este szeretek írni, talán mert így jobban jön az ihlet. Törökülésben leülök az ágyamra, megnyitom a legutolsó fejezetet és már pötyögöm is a szavakat. Annyira belemerülök a két főszereplő túlfűtött pillanatábak részletezésébe, hogy észre sem veszem az ajtóban ácsorgó Jungkookot. Csak arra figyelek fel, hogy halkan kuncogni kezd. Kíváncsian nézek föl a billentyűzetből és helyes pofijának látványa újabb ötleteket ad a történetemhez. Hát igen, többnyire Jungkook az inspirációm alapja.
- Mit szeretnél? - kérdezem. Kook vállával az ajtófélfának támaszkodik, kezeit lazán összefonva mellkasa előtt. Mostanában ráállt a hajnövesztésre, így vizes tincsei jócskán a szemébe lógnak. Gondolom nemrég zuhanyzott le ő is.
- Csak gondoltam, nézhetnénk valami filmet - vigyorog rám aranyosan. Imádom, amikor ezt csinálja, mert olyankor kivillannak a fogai, és összeráncolja az orrát, ettől pedig kicsit nyuszis lesz. Szemforgatva mentem el az utolsó sorokat, és miután bezárom a programot megpaskolom az ágyat magam mellett.
- Na gyere te hősszerelmes.
- Nem vagyok az - nyújtja ki a nyelvét, de azért lehuppan szürke mintás takarómra.
  Rutinosan írom a keresőbe a filmes oldal nevét, majd kérdőn Kookra nézek. Felveti az ötleteit, aztán én is az enyémeket, majd közösen kiválasztjuk azt, ami mindkettőnknek tetszik. Amíg én megnyitom a film linkjét, addig kis nyuszim hátracsúszik az ágytámlához, és nekidönti a hátát. Lábát kinyújtja a laptop mellett, bár az egyik így is lelóg kicsit. Na igen, hiába a kétszemélyes ágy, ha neki hosszú lábai vannak.
  Megnyomom a lejátszás gombot, és a bevezetőzene alatt csatlakozom Jungkookhoz. 
  A filmezés egyébként egy régi szokásunk, és megbeszéltük, hogy akármilyen rosszban is legyünk, mindig kell tartanunk egy ilyen napot. Hála a jó égnek, eddig még sosem voltunk fasírtban.
  Lassan a film felénél járunk, amikor Jungkook feje a vállamon koppan. Kicsit megijedek, hiszen nem számítottam rá, aztán elmosolyodom. Észre sem vettem, mikor aludt el. Helyezkedek egy kicsit, hogy kényelmesebb legyen, végül pedig fejemet az övére hajtom. Én azért még végignézem a filmet, ha már elkezdtem.
  Amikor már a stáblista is lement, óvatosan kimászok Kook alól, és elpakolom a laptopom, majd csípőre tett kézzel megállok az ágy mellett.
- Most mit kezdjek veled? - kérdezem, jobbára csak magamtól. Végül bármennyire nem akarom, muszáj felébresztenem, ezért lehajolok hozzá és a fejét simogatva kezdem szólongatni.
- Jungkook - mondom halkan, de semmi. - Kook. Kookie. Gukie. Ébredj fel, légyszi. Nem tudlak átvinni a szobádba, szóvak segíthetnél ennyivel.
- Noona - szólal meg hirtelen. Félig még alszik, vagy legalábbis a szemei csukva vannak. - Aludhatok ma veled?
  Esküszöm, hogy ilyet még sosem kért, de valamiért nem nagyon akaródzik nemet mondanom.
- Velem? - hüledezek.
- Miért van itt más is? - kérdezi. Ez a gyerek még álmosan is be tud szólni. 
- Nem, de...
- Akkor csak gyere. Fáradt vagyok - motyogja. Tágra nyílt szemekkel nyelek egyet, de megadom magam.
- Rendben.
  Jungkook elmosolyodik, de szerintem tökre nincs képben azzal, hogy mi is a helyzet. Kissé bizonytalanul mászok be a takaróm alá, ahova egyébként még valamikor a film eleje közben mindketten befészkeltük magunkat. Jungkook felém fordulva szuszog halkan, arca kicsit pufi a nekinyomódó párna miatt. Hamar visszaaludt. 
   Halkan sóhajtva fordulok én is az oldalamra, Jungkooknak háttal és próbálok elaludni, még őrülten zakatoló szívem ellenére is.
  Másnap reggel meglepően kipihenten ébredek, de alig nyitom ki a szemem, amikor szembetalálom magam Jungkook arcával. Az éjszaka folyamán valószínűleg megfordultam, így lehet az, hogy az orrunk majdnem összeér, és egy pillanatra belefeledkezem a szájának tanulmányozásába. Annyira lekötnek telt ajkai, hogy észre sem veszem a karját, amivel szorosan ölel magához. Csak akkor tűnik fel, amikor mocorogni kezd, és ujjai a felsőm és a nadrágom közötti fedetlen bőrömhöz érnek. Ujjbegyei olyan hatással vannak rám, mintha megrázott volna. Majdnem felugrok az érzésre.
  Óvatosan nyúlok a csuklójáért, hogy lefejtsem magamról és észrevétlenül kimászhassak mellőle, de dörmögő hangja megállít.
- Maradj még egy kicsit - kéri. 
- De Jungkook....
- Csak öt percet - könyörög álmos szemekkel, amiknek nem tudok ellenállni. Visszateszem a fejem a párnára, és elkezdem számolni az öt percet. Azonban Jungkook félbeszakít már megint.
- Noona.
- Hm?
- Fordulj meg.
- Hogy mi van? - kérdezem nem túl nőiesen. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, akkorára nyíltak a szemeim, hogy csodálom, hogy még nem estek ki a helyükről.
- Csak csináld - morogja álmosan, és inkább nem ellenkezem. Kicsit félek, hogy mit akarhat, de amint hátat fordítok neki, közelebb csúszik és magához ölel. - Így sokkal jobb.
  Hatalmas keze a hasamon nyugszik, arcát a vállamhoz nyomja és így szuszog.  Meg sem merek mozdulni, nehogy olyan testrészeink érjenek össze, amiknek nem kéne. Konkrétan úgy fekszem a karjában, mint egy darab farönk.
- Azért levegőt vehetnél, nem akarom, hogy megfulladj - mondja halkan. Megteszem, amit mond, és hallom, ahogy elneveti magát.
- Mi az?
- Te kajakra nem vettél levegőt? - röhög a vállamba. 
- Nem mindegy az neked? - sértődök meg, és arrébb lököm a kezét, ezzel pedig minden testi kontaktust megszűntetek.
- Ne már, Noona - nevet még mindig, de amikor nem reagálok rá, elhallgat. A következő pillanatban felül, majd egyik kezét átdobva rajtam megtámaszkodik és irtó közelről néz a szemembe. - Noona.
  Az utolsó szótagot nyafogva elnyújtja, és lebiggyesztett ajkakkal játssza a dedóst. Még látszik, hogy most kelt fel, szemei picit puffadtak, bőre kisimult.
- Jungkook. Szállj le rólam! - ragadom meg a kezét, hogy megmozdítsam, de hiába minden próbálkozásom. Nem is értem, mit vártam. Évezredekkel erősebb nálam.
- Noona. Kérdezhetek valamit? - komolyodik el egy pillanat alatt. Megszeppenve bámulok fel rá, miközben ő elnéz oldalra.
- Persze.
- Te milyennek láttad a kapcsolatom YeNa-val?
- Ezt hogy érted? - ráncolom a homlokom. Kit érdekel a volt csajod? 
- Úgy értem, mi jutott eszedbe, ha ránk néztél?
  Jungkook, azt nem mondom el, mert abban csak te voltál benne. De ha őszinte akarok lenni, és reális, akkor...
- Kiegyensúlyozott pár voltatok. Olyannak tűntetek, akik jól megértik egymást. Ti voltatok a tökéletes pár. YeNa, a modelltestű lány, és Jungkook, az izmos egyetemista - mondom. Kook elmosolyodik a válaszomon, aztán ellöki magát, és kimászik mellőlem. Értetlenül nézem, ahogy a formás fenekével kilép az ajtón, majd egy intés után lelép a saját szobájába.
  Miután sikerül összeszednem magam, én is otthagyom a puha ágyat, felöltözöm, és a konyha felé veszem az irányt. Jungkook még nincs készen, így nyugisan elkészítek magamnak egy kávét és azt szürcsölgetve állok neki a reggelinek. Általában én szoktam főzni, Jungkook csak néha ügyködik a konyhában, de ez állítása szerint azért van, mert fél a mikrótól.
  Már javában készítem a rántottát, és az utolsó csepp kávémat iszom ki, amikor két kar csúszik a derekamra és egy mellkas nyomódik a hátamhoz. Tudom, hogy Jungkook az, mégis megijedek, és majdnem kiejtem a kezemből a bögrét, de kis nyuszim még időben elkapja a fülét.
- Úristen, Jungkook - fordulok felé felháborodva, de ő csak rám vigyorog.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.
- Hát, sikerült - nézek rá megróvóan. Nyuszim csak ártatlanul megvonja a vállát, aztán bögrémet a mosogatóba rakja. Közben én ismét a tojásnak szentelem minden figyelmem.
- Noona - szólal meg Jungkook váratlanul, gyermeki kíváncsisággal.
- Igen? - kérdezek oda sem nézve. Elkészült a rántotta, így megragadom a serpenyő fogantyúját és az asztal felé fordulva indulok el.
   - Te féltékeny voltál YeNa-ra?
  A kérdés meglepő erővel üt sziven, és annyira megijedek attól, hogy most kiderült, mit érzek Kook iránt, hogy elejtem a serpenyőt, és mindkettőnk reggelije a padlón végzi.
  Jungkook azonnal ugrik, hogy segítsen, de rászólok.
  - Maradj ott!
  - De...
  - Csak...csak maradj ott, oké? - sóhajtok fáradtan.
  Jungkook tanácstalanul várja, amíg feltakarítom a maradványokat, és miután szinte tisztára nyalom a csempét is, felnézek rá. Annyira el van veszve, fogalma sincs, mi történt az előbb, de amikor tekintetünk találkozik elereszt egy félős mosolyt.
  - Gyere - túrok a hajamba, és a nappali felé veszem az irányt. Nem tudom, mit fogok neki mondani, de tegnap óta YeNa-val kapcsolatban kérdez, szóval muszáj beszélnem vele. Helyet foglalok a kanapén, és intek Kooknak, hogy üljön le mellém. Amint eleget tesz invitálásomnak, egyik lábamat magam alá húzva fordulok teljesen felé.
  - Tudom, te kérdeztél előbb - kezdek bele, Jungkook pedig halkan nevetve megrázza a fejét, gondolm már sejti, hogy itt nem ő fog kérdezni. -, de engem már furdal a kíváncsiság, miért hozod fel állandóan YeNa-t. Szereted még? Hülye kérdés, persze, hogy szereted, hiszen még csak tegnap szakítottatok.
  - Igazából - szólal meg, én pedig kicsit meglepődve nézek rá. Nem úgy hangzik, mint aki egyetért a szeretős résszel. -, nem tudom, szerettem-e valaha.
  - Mi?
  Teljesen magába roskadva ül, feje lehajtva, kezei az ölében összekulcsolva. Kérdésemre elhúzza a száját, és keserűen felnevet.
  - Tegnap este rájöttem valamire. Amikor elaludtál, néztelek egy darabig, és megfogalmazódott bennem valami. Azért jöttem össze YeNa-val, mert kellett valami új.
  Értetlenül rázom meg a fejem. Mit ért új alatt?
  - Eeezt most nem igazán-
  - Tudom - mosolyog rám. - Hogy is mondjam. Olyan valaki kellett nekem, akivel úgy bánhatok, ahogy akarok.
  - Daddy kinkes vagy? - vágok ijedt arcot, mire elneveti magát. Hátradönti fejét a támlára, amitől a tincsei kihullanak az arcából, és tökéletes rálátásom van a gyönyörű profiljára.
  - Ne zökkents ki.
  - Ez nem volt válasz - motyogom, de nem hallja.
  - YeNa ugrott minden szavamra, megtett mindent, amit kértem.
  - Mindent?
  - Mindent - néz rám jelentőségteljesen, mire eltátom a számat. Érdekes képek ugranak be erről.
  - Tényleg olyan volt, mint egy modell, de szó szerint. Csak a sarokba jó, ahol mutogatni lehet. Nem főz, nem tudja mi az a mosni, egyáltalán levegőt venni se tudna szerintem magától, csak ha nulla huszonnégyben smárol valakivel.
  - És te egy retkes évig voltál vele? - szalad fel a szemöldököm.
  - Reménykedtem, hogy meg tud változni - von vállat.
  - Össze akartál vele költözni - mondom inkább magamnak hitetlenkedve.
  - Már tudom, hogy hülye ötlet volt.
  - Hát, barátom - hajolok hozzá, és megveregetem a vállát. -, legalább rájöttél.
  - Ne mondd, hogy te végig tudtad, hogy elcseszett egy terv?
  - Nem fogok hazudni - dőlök hátra, miközben hátradobom a hajam. Tökre játszom az agyam, de tudom, hogy Kook díjazza, ha hülyéskedek, és ez most sincs másképp.
  - Olyan gyökér vagy - kezd el duzzogni. A mosolyomat visszatartva hajolok egészen az arcához, és ráfújok.
  - Tudom - nyújtom ki a nyelvem. Jungkook kiegyenesedik és már tudom, hogy itt ma háború lesz.
  - Na megállj csak - vigyorodik el, és már meg is talál a kezével, és olyan szinten kezd el csikizni, hogy egy pillanatra bennakad a levegőm a visítástól.
  Nem sűrűn tartunk csiki háborút, de ha mégis, akkor mindig Jungkook győz. Addig szokott kínozni, míg kegyelmet nem kérek. Gondolom most sem lesz másként.
  Kapálózok a lábammal, hátha valahogy sikerül lerúgnom magamról, de persze nem sikerül. Ide-oda forgolódok, miközben Jungkook ördögi kacajjal ostromozza tovább az oldalam. Észre sem veszem, de már félig alatta fekszem, és csak az van előttem, hogy valahogy nyernem kéne.
  Végül meg is találom a megfelelő módszert, bár az igaz, hogy véletlenül. Ugyanis addig kapálózok, míg eltalálom az időközben négykézláb felettem támaszkodó legnemesebb testrészét. Jungkook arca fájdalmas grimaszba torzul, kezeivel fájó testrészéhez kap, így viszont nem tartja magát semmivel, és egyenesen rám esik. Álla koppan a kulcscsontomon, amitől felszisszenek, de jobban aggódom most a Nyusziért, mint magamért.
  - Bakker, ne haragudj, nagyon fáj? - simítok a hátára. Jungkook felnyög, és arcát addig fordítja, míg teljesen a nyakhajlatomba fúrja a fejét.
  - Szerinted? - motyogja.
  - Tényleg bocs - nyelek egyet. - Ha leszállsz rólam, tudok hozni rá jeget.
  - Hülye vagy? - háborodok fel. - Le akarod fagyasztani a farkam?
  - Jó, bocs - forgatom meg a szemem idegesen. Tököm tudja, mit kell ilyenkor csinálni, nem vagyok fiú.
  - Inkább csak maradj így egy kicsit, amíg már meg bírok mozdulni - sóhajt. Lehelete melegen csapódik a bőrömre, és jóformán kiráz a hideg.
  Nagyjából két perc telik el, amikor Jungkook mocorogni kezd. Elereszti a bántalmazott haverját, és kezeivel a testem mellett megtámszkodva tolja fel magát egy kicsit.
  - Jobb már? - kérdezem őszintén mosolyogva. Ugyanolyan mosolyt kapok vissza, aztán Kook meg sem moccanva kezd el beszélni.
  - Aha. De nem fejeztem be a kis monológom.
  - És így akarod folytatni? - nézek végig magunkon. Nyuszim bólint, és máe folytatja is.
  - Szóval ott tartottam, hogy rájöttem, YeNa nem jó semmire. Minden amire vágyok, végig adva volt, de én gyökér féltem bárhogy is közeledni, mert nem akartam tönkretenni egy szép barátságot - sóhajt fel. Észre sem veszi, hogy közben visszafeküdt rám, és csak a könyökein támaszkodik. Alig pár centire az arcomtól.
  - Akkor most elmondod annak a barátnak, mit érzel? - kérdezem. Kook felnéz, és bár egy pillanatra meglepődik, a mosoly végig ott van az ajkain.
  - Nagyon nagyon szeretném, igen.
  Nagy nehezen kipréselek magamból egy őszintének induló mosolyt, hogy lássa, én támogatom. De igazából nem tetszik. Megint elhajít magától, és csak takarítani leszek itt neki, meg főzni.
  - Szerencsés a lány, nem sok ilyen rendes srác van, mint te - simítom meg a fejét bíztatóan. Jungkook hirtelen ujjait a csuklómra kulcsolja, és gyengéden lehúzza  kezemet az arcára. Nem sokszor érintem meg, ezért is akarom elvenni a mancsomat helyes pofijáról, de nem hagyja.
  - Szeretem, amikor megsimogatsz - mondja halkan. Annyira őszinte, hogy összeszorul a gyomrom, és kellemes melegséget érzek szétterjedni a testemben. Érzem, hogy el fogok pirulni.
  - Csináljam többet? - kérdezem gyanútlanul, kissé remegő hangon.
  - Csináld mindig - suttogja.
  - Mi-
  Még visszakérdezni sem tudok, mert Jungkook hirtelen feljebb nyomja magát, félig lehunyt szemekkel hajol közelebb, alig pár centire a számtól azonban megáll.
  - Ha most megcsókolnálak, megütnél?
  Elnyílt ajkakkal gondolom át a választ.
  - Derítsd ki - mondom végül, egész testemben reszketve. Kook halkan felnevet, majd puha ajkait az enyémekhez érinti. Az új, édes érzésre mindketten felsóhajtunk, Nyuszim pedig feltornázza magát négykézlábra. Lábaival a combomat fogja közre, egyik kezével pedig a derekam alá nyúl. A másikkal az arcomat fogja, miközben átvált egy erőteljesebb stílusba, és úgy falja az ajkaimat, mintha engem akarna megenni. Tetszik, hogy így vadul és igyekszem nem elolvadni a kezei között.
  Derekamon lévő kezével hirtelen felhúz, miközben ő konkrétan az ölemben ül. Elválik egy pillanatra, hogy fejét rázva nevessen, aztán lemászik rólam, és kisebb terpeszbe ülve húz a combjaira. Alig ér le a fenekem, ismét számra tapad, és mostmár én sem tétlenkedem. Ujjaimmal végigzongorázok a hasán, fel a mellkasán, majd a hajába túrok, amit jól láthatóan élvez, hiszen mocorogni kezd. Majdnem felsikkantok, amikor kezei hirtelen találnak rá a fenekemre.
  - Jungkook - tolom el kicsit magamtól, nehézkesen véve a levegőt.
  - Hm? - kérdezi, miközben a nyakamra hajol és habpuha szájával apró csókokat hint a bőrömre.
  - Meg kéne beszélnünk ezt a dolgot - sóhajtok fel, ahogy megszívja a fülem mögötti részt.
  - Milyen dolgot?
  - Amit most csinálunk - próbálom kizökkenteni, de úgy tűnik lehetetlen. Belemarkol a hátsómba, amitől megugrok és rossz helyre ülök vissza. Egy igen kemény valamire.
  - Basszus - nyög fel Jungkook, és egy pillanatra hátrébb húzódik. Megragadom az alkalmat és arcát a kezeim közé veszem, hogy megállítsam.
  - Komolyan mondom.
  - Mit akarsz ezen megbeszélni? - néz rám úgy, mintha hülye lennék. - Szeretlek. Ez nem elég?
  Beszívom a levegőt, ahogy eljut a tudatomig, mit is mondott az előbb ez az idióta. Az szívem őrülten kezd el verni, szinte kiszakad a mellkasom tőle.
  - Mi az? Baj? Nem akarod? - ijed meg. - Tudtam, hogy nem fogod viszonozni.
  Lehajtott fejjel dől hátra, megint kisfiúsan viselkedve. Annyira aranyos, hogy muszáj megsimogatnom az arcát.
  - Gukie - szólítom meg halkan, mire felnéz. - Én is szeretlek.
  Alig mondom ki, felcsillan a szeme és már rám is veti magát. Ha lehet, még mohóbban falja ajkaimat, mint először, és már azzal sem foglalkozik, hogy kedvesen engedélyt kérjen, nyelve azonnal átcsússzan az enyémhez.
  Mielőtt még áttérne ismételten a nyakamhoz, rekedten megszólal.
  - Hívj még Gukie-nak, és ma egész nap szeretkezni fogunk - morogja a bőrömre, mire felkuncogok.
  - Mondj még egy ilyet, és ma egész nap takarítunk.
  - Ne már, Noona - leheli a kulcscsontomra. Oké, már értem, miért ilyen beindító, ha Gukienak hívom.
  - Mondd csak, dongsaeng, mennyire vagy erős?
  - Miért?
  - Ha el tudsz vinni a szobámba, ma a tiéd vagyok - suttogom a fülébe. Egy pillanat alatt kap fel és könnyedén siet velem a kis zugomba. Közben persze elmormol egy imát, hogy ne gondoljam meg magam, amin jót nevetek. Kis drága.
  Szó szerint berúgja az ajtót, majd mindketten az ágyamon végezzük. Amennyire sietett idehozni, most hirtelen annyira bizonytalanodik el.
  - Biztos szeretnéd?
  - Gukie, ha nem szeretném, már kikaratéztam volna az összes fogad - nyújtom ki felé a kezem, mintegy kérésként, hogy ne torpanjon meg.
  - Igaz - bólint rá, és máris felettem van. Fürge ujjai becsúsznak a felsőm alá, és sietve leveszi rólam az anyagot.Időm sincs takargatni magam, elnyílt ajkakkal néz végig rajtam, tekintetével szinte felfal.
  - Nem értem, hogy tudtam YeNa-val lenni, amikor itt vagy te - mondja, miközben ámulva simítja tenyerét a mellkasomra, majd ujjbegyeivel haladva vonalat húz a egyenesen a hasamig.
  - Látod, ezt én sem értem - sóhajtok fel.
  Jungkook visszahajol fölém, és amíg a számmal van elfoglalva, egyik kezével lehúzza a a melltartóm pántjait.
  - Ülj fel, így nem tudom levenni - mondja, mindezt úgy, hogy ujjaival folyamatosan simogatja a felsőtestem. Eleresztek egy mosolyt, és úgy döntök, kicsit bevetem magam. Kezeimmel lökök rajta egyet, amitől hátradől, aztán felülök és lábamat átvetve foglalok helyet a csípőjén.
  - Nem pont így gondoltam - nevet fel. Megvonom a vállam, aztán lehajolok egy csókért.
  - Még le kell vennem a pólód, mert nem fer, hogy rólam már lekerült, de rólad még nem - motyogom a szájába. Kezeim már meg is találják a szürke felső alját, és gondolkozás nélkül tolom feljebb. Azonnal előbukkannak tökéletesen kidolgozott kockái, és muszáj megérintenem őket. Ujjaimmal végigkövetem a köztük lévő mélyedéseket, amit Jungkook sok sóhajjal díjaz.
  - Ne szórakozz, Noona - kéri hátravetett fejjel. És még csak a hasát tapizom. Mi lesz ha továbbmegyünk.
  - Gukie, még nem csináltam semmit, te meg mindjárt elélvezel - csusszanok hátrébb, egyenesen a dudorodó nadrágjára. Olyan hirtelen nyög fel, és olyan érzékien, hogy majdnem én is utánzom.
  - Noona - nyújtja el a szó végét.
  - Bocsi - ragadom meg a pólóját, és addig tolom felfelé, míg a segítségével sikerül levennem, és elhajítom a szoba sarkába. Szájtátva mérem fel felsőteste minden centijét. - Hűha, Gukie. Mi vagy te, görög isten?
  - Lehet, de csak ha te vagy az istennőm - hunyorít huncutul.
  - Yah, el fogok pirulni - szidom le, de kinevet.
  - Nem mindegy? Melltartóban ülsz a kis Kookie-n. Ezek után nem pirulhatsz el.
  - Igaz - gondolkozom el, aztán lehajolok hozzá, és szája helyett a nyakát kezdem el kínozni. Egy idő után elindulok lefelé, apró csókokat és puszikat hintek szanaszét az izmos mellkasán és hasán.
  - Na jó, gyere ide! - tolja fel magát, így megint úgy ülünk, mint a kanapén, csak kevesebb ruhában. Folyamatosan csókol, míg kezeivel megkeresi a melltartóm csatját, és pillanatok alatt ki is csatolja, hogy aztán lassan lefejtse rólam és eldobja valamerre a pólója után. Megint megcsodál, de máris kezeibe veszi az egyiket, míg a másikra ajkaival tapad rá. Annyira jól csinálja, hogy nem bírom visszatartani a sóhajokat.
  - Noona - távolodik el egy picit, hogy a szemembe nézhessen. - Te mióta...szeretsz?
  - Nagyon régóta, Gukie - nézek rá gyengéden, majd kisöprök egy tincset a szeméből.
  - Akkor tartozom neked annyival, hogy ma tényleg úgy érezd magad, mintha a fellegekben járnál - jelenti ki, mire megmagyarázhatatlan okból, de felnyögök.
  - Mi az? Mire gondoltál? - vigyorodik el. Rávágok csupasz vállára, aztán hátradöntöm, és inkább megcsókolom, csak fogja be.
  Úgy döntök, nem fogok itt teketóriázni, így máris a nadrágjánál matatok. Szerencsére mackó van rajta, így nem kell szarakodnom övekkel, meg farmerrel. Alig kerül le róla az anyag, elkapja a derekam, és fordít a helyzetünkön, és számra tapadva rángatja le rólam is a nadrágot. Annyira heves és türelmetlen, hogy muszáj felnevetnem.
  - Hova sietsz? Előttünk az egész nap - karolom át a nyakát. Jungkook vigyorogva simít végig az oldalamon, egészen a bugyim széléig.
  - Mit gondolsz, ha most leveszem rólad, meddig bírnád, hogy ne érintselek meg? - suttogja a számra.
  - Ha rajtam múlik, kikötözlek és megoldom magam - válaszolok, és bár nem mondtam semmi konkrétat, nyuszim kikerekedett szemekkel bámul rám, és jól láthatóan nyel egyet.
  A következő pillanatban azonban máris lehajol a mellkasomra és lágy puszikkal halad egyre lejjebb. Amikor megáll, gyengéden a hajába markolok, jelezve, hogy folytassa. Kook fürge ujjainak köszönhetően az utolsó textil is lekerül rólam, és teljesen meztelenül fekszem előtte. Tudom, hogy sokan ilyenkor takargatják magukat, de én ezzel most annyira nem tudok foglalkozni, hiszen évekig vártam a pillanatra.
  - Noona, még leállíthatsz - mondja hirtelen Jungkook, mire értetlenül ráncolom a szemöldököm. Felettem támaszkodik, arcán a bizonytalanság egyértelműen ott van, csak nem értem, miért. Kezeimet mellkasára simítva tolom fel, és már sokadjára helyezkedünk el egymással szemben. Rajta még ott van az alsónadrág, amin tökéletesen látszik, hogy nyuszim már készen áll. Szó szerint.
  - Gukie - veszem az arcát a tenyerembe. - Ha állandóan megtorpansz, és elbizonytalanodsz, azt fogom feltételezni, hogy még sosem feküdtél le senkivel. És ez fura lenne, tekintve, hogy YeNa-val egy évig boldogítottátok egymást, és gondolom, hogy nem csak tapi volt - nézek szemeibe jelentőségteljesen, mire halványan elpirul. Gyanakodva húzom közelebb és résnyire nyitott szemekkel mustrálom az arcát.
  - Mi az? - kérdezi halkan.
  - Szerintem te még szűz vagy - mondom. Tudom, hogy nem így van, de meg kell adnom a löketet neki. - Akármilyen lehetetlenül is hangzik.
  - Nem is - háborodik fel. Hirtelen nyúl a fenekem alá és az ölébe vesz. Egyenesen a merevedésére ültet, ami miatt mindketten egyszerre nyögünk fel. - Francba, ezt most azonnal le kell vennem.
Röhögni tudnék rajta, amnyira kis szerencsétlen, de nem akarom lerombolni férfiúi büszkeségét, így csak csendben megvárom, míg kimászik alólam, lerángatja magárol a zavaró anyagot, majd visszahelyezkedik elém. Miután lekerült róla a boxer, hallottam zacskózörgést, szóval a védekezést is letudta.
   - Mondd, te...
   - Nem, Gukie - sóhajtok.
   - Nem én leszek az első? - lepődik meg.
   - Hát, azzal elkéstél, de ha ez megnyugtat, remélem, hogy ha az első nem is, de mostantól az összes veled legyen.
   - Efelől ne legyen kétséged - tér vissza a kanos énje, aztán lassan hátradönt, végig a számra tapadva, egyik kezével máris előkészítve a terepet.
   Hangosan belenyögök a szájába, miközben lent ügyködik, és türelmetlenül mozgatom a csípőmet. Jungkook eléggé belelendült a dologba és félek, hogy elmegyek, mielőtt még bevethetné magát.
   - Jungkook - szakadok el tőle sóhajtozva. - Téged akarlak, nem az ujjaidat. Óh, jézusom - nyögök fel, amikor kérésemnek eleget téve az ujjainál sokkal nagyobb tagját helyezi be.
   - Aztarohadt - nyögi ő is. - Esküszöm neked, hogy ennél tökéletesebb nem is lehetnél - mondja halkan, lihegve. Pedig még csak meg se mozdult.
   - Csak...csak csináld - mondom mosolyogva, aztán lehúzom fejét magamhoz és miközben összeérintem ajkainkat, mozogni kezdek. Jungkook a számba nyög, aztán átveszi az irányítást, és olyan mozgásokat nyom le, hogy szinte az eszemet vesztem. Egyre gyorsabb tempót diktál, és néhány lökésnél nem csak egy nyögés, hanem kisebb sikolyok is kiszöknek. Ujjaimmal görcsösen markolom a párnát, amíg Jungkook össze nem kulcsolja ujjainkat.
   Teljesen egybeforrva mozgunk, és rájövök, hogy Jungkooknak hála olyan érzéseket tapasztalok meg, amiket az első pasimmal egyszer sem. Lábaimat a dereka köré kulcsolom, és érzem a csomót alakulni az alhasamban. Egyre hangosabban nyögök, együtt Kookkal, majd hirtelen elönt egy bódító érzés. A hátam ívbe feszül, így teljesen Jungkook mellkasához simulok, a levegő bennreked a tüdőmben, aztán remegve ernyed el a testem. Jungkook még lök egyet, megfeszül a teste, aztán erőtlenül fekszik rám.
   - Ez valami eszméletlen volt - lihegi. Fáradtan beletúrok izzadt hajába, és elégedetten elmosolyodok. Laposakat pislogok, de alig lassul le a légzésem, amikor Jungkook felnéz és elvigyorodik.
   - Második menet?
   Hát így történik, hogy tényleg végigszeretkezük az egész napot, és végre mindketten megkapjuk amire szükségünk volt. Egymást.