|Prológus|
|Prológus|
Kikerekedett szemekkel,nézett le a terhességi tesztre.
-Tőlem?-nézett fel.
-Igen,Attila...igen...-kulcsoltam össze karjaimat.
-Ez lehetetlen.-fújta ki magából a levegőt.
-Sajnos lehetséges.-néztem rá.
-De biztos,hogy az enyém?-tette kezeit szájára.
-Attila,te voltál az első,még szép,hogy a tiéd.-fogtam fejemet.
-De figyeld.-nézett fel a mennyezetre.
-Igen?-hajoltam hozzá.
-Ez...ez nem..lehet...el kell vetessed.-nézett rám.-Nem lehetek ilyen fiatalon apa!
-Attila,te tizenkilenc éves vagy.Én csak tizenhat.-rogytam le a pultra.
-De akkor is Emma,ez így nem jó.Így nem lesz jó.-emelte fel hangját.
-Ati,figyeld.Ha te nem akarod,hogy legyen egy gyereked akkor az már a te bajod.De ez a baba,at enyém.És felnevelem egyedül,renben?Meg amúgy is ott az ajtó.Ha szerinted az nem jó így akkor elmehetsz.
-Ahogy akarod.-állt fel,majd csak kisétált az ajtón.
Attila,te képes vagy csak így itt hagyni egy gyerekkel ami a tiéd?
Várható volt...
© Napsugar_Official,
книга «Hercegem-Ff.Azahriah».
Коментарі