4.rész
De amikor már minden láthatóvá vált azt kívántam bár ne láttam volna.
Amikor rendőrnek mentem annak reményében, talán a világból jobbat is ki lehet hozni a mostani helyzetnél. Lehet ez egy jobb világ is, de ha senki sem tesz érte nem fog változni semmi.
Ezért gondoltam majd én teszek ez ügyben.
De rá kelett jönnöm, hogy én egydül kevésnek bizonyulok.
...
Jacksonnal szinte egyszerre kaptunk szánk elé és rogytunk térdre. A látvány kényszerített erre. A látvány mi miatt a jobb világhoz fűződő reményeim mind szertefoszlottak, és megláttam az emberi szörnyűséget. A lélektelen igazságot.
- Wilson... ez... - tátogott. Hiába nyomozó így is kiakasztja az elénk tárult látvány.
- Igen, ezek holttestek. - lehelem.
...
- A halál oka, legtöbbször elvérzés, kiszáradás. De van amelyiknél szúrt seb. - számol be Kyla a holttestekről.
- Hányan vannak? - minden válaszra fel voltam készülve.
- Körübelül 20. Mind 18-évnél fiatalabb. - elszörnyülködve nézek a vissza a pince irányába. Vajon mióta kínozhat gyerekeket? Hogy úszta meg ezidáig? Mi okból vetemedhet valaki ilyesmire? Volt eggyátalán ok?
- Zack, jól vagy? - néz fel az iratokból. - Szerintem menj haza. Holnap pedig elmondom a fejleményeket.
- Nem, jól vagyok! - hazudtam.
- Na jól van Zack Wilson! Most azonnal húzz haza és bújj az ágyba vagy elfelejtheted hogy bármikor is mondok bármit az ügyeiddel kapcsolatba! - ilyesztő amikor ''aggódik''.
- De.....
- Semmi de! Most azonnal hazamész! - most nem tehetek mást mint engedelmeskedek. Eléggé ismerem Kyla-t ahoz hogy most szó nélkül fülem farkam behúzva menjek haza.
...
- Puifai! Megjöttem! Itt vagy? - ordibálok be.
- Igen itt vagyok a nappaliban! - becsukom az ajtót és egyből a nappaliba megyek.
- Szia. - köszöntöm puszival.
- Szia. Tudod Zack... - kezdi el.
- Igen? - érdeklődök be nem fejezett mondata után.
- Ma viassza kell mennem külföldre. - mondja ki nagy nehezen. És szomorúan bólint már bepakolt bőrömdjei felé.
- De hogyhogy? Nem úgy volt hogy mostmár hazajössz?
- De.. de úgy volt, csak..
- Mi ''csak''? -nézek vissza rá.
- Nem azért megyek vissza külföldre hogy tanuljak.... tudod Zack én.... én.. megismertem valakit. - mi az hogy megismert valakit?
- Te megcsalsz?!
- Nem Zack én csak.. vele akarok lenni és nem veled. - magyarázkodása hiábavaló.
- Te most szakítasz velem? - kérdezek rá a nyilvánvalóra. Nem akartam elhinni hogy megcsalt. Boldogok voltunk együtt.
- Igen. Szakítok veled Zack.
Amikor rendőrnek mentem annak reményében, talán a világból jobbat is ki lehet hozni a mostani helyzetnél. Lehet ez egy jobb világ is, de ha senki sem tesz érte nem fog változni semmi.
Ezért gondoltam majd én teszek ez ügyben.
De rá kelett jönnöm, hogy én egydül kevésnek bizonyulok.
...
Jacksonnal szinte egyszerre kaptunk szánk elé és rogytunk térdre. A látvány kényszerített erre. A látvány mi miatt a jobb világhoz fűződő reményeim mind szertefoszlottak, és megláttam az emberi szörnyűséget. A lélektelen igazságot.
- Wilson... ez... - tátogott. Hiába nyomozó így is kiakasztja az elénk tárult látvány.
- Igen, ezek holttestek. - lehelem.
...
- A halál oka, legtöbbször elvérzés, kiszáradás. De van amelyiknél szúrt seb. - számol be Kyla a holttestekről.
- Hányan vannak? - minden válaszra fel voltam készülve.
- Körübelül 20. Mind 18-évnél fiatalabb. - elszörnyülködve nézek a vissza a pince irányába. Vajon mióta kínozhat gyerekeket? Hogy úszta meg ezidáig? Mi okból vetemedhet valaki ilyesmire? Volt eggyátalán ok?
- Zack, jól vagy? - néz fel az iratokból. - Szerintem menj haza. Holnap pedig elmondom a fejleményeket.
- Nem, jól vagyok! - hazudtam.
- Na jól van Zack Wilson! Most azonnal húzz haza és bújj az ágyba vagy elfelejtheted hogy bármikor is mondok bármit az ügyeiddel kapcsolatba! - ilyesztő amikor ''aggódik''.
- De.....
- Semmi de! Most azonnal hazamész! - most nem tehetek mást mint engedelmeskedek. Eléggé ismerem Kyla-t ahoz hogy most szó nélkül fülem farkam behúzva menjek haza.
...
- Puifai! Megjöttem! Itt vagy? - ordibálok be.
- Igen itt vagyok a nappaliban! - becsukom az ajtót és egyből a nappaliba megyek.
- Szia. - köszöntöm puszival.
- Szia. Tudod Zack... - kezdi el.
- Igen? - érdeklődök be nem fejezett mondata után.
- Ma viassza kell mennem külföldre. - mondja ki nagy nehezen. És szomorúan bólint már bepakolt bőrömdjei felé.
- De hogyhogy? Nem úgy volt hogy mostmár hazajössz?
- De.. de úgy volt, csak..
- Mi ''csak''? -nézek vissza rá.
- Nem azért megyek vissza külföldre hogy tanuljak.... tudod Zack én.... én.. megismertem valakit. - mi az hogy megismert valakit?
- Te megcsalsz?!
- Nem Zack én csak.. vele akarok lenni és nem veled. - magyarázkodása hiábavaló.
- Te most szakítasz velem? - kérdezek rá a nyilvánvalóra. Nem akartam elhinni hogy megcsalt. Boldogok voltunk együtt.
- Igen. Szakítok veled Zack.
Коментарі