Jungkook hirtelen ült fel az ágyában felébredve a rémálomnak nevezhető valamiből.

Hirtelen fel se fogta a dolgokat körülötte, csak arra az álomra tudott gondolni.

Annyi minden a fejére zúdult olyan hirtelen, hogy nem tudta mit kéne most tennie, hisz csak nem mehetett volna úgy oda Taehyunghoz, hogy " Hé, tudom, hogy meghalt a húgod "

- Mit keres nálad a nyakláncom? - Taehyung állt előtte, Jungkook nagyon megijedt, amikor megszólalt. Próbált valamit kitalálni, hogy ne legyen rá mérges.

- Hát, ő.. a földön volt, és nem akartam, hogy baja legyen. - mondta tettetett magabiztossággal, hátha elhiszi.

- De minek kellett felvenned ahhoz? - erre nem nagyon számított Jeongguk, de próbált valamit kihozni belőle.

- Tudod, hogy biztos ne vesszen el. - vakarta meg a tarkóját, Taehyung erre csak megrázta a fejét, és keresztbe tette a kezeit.

- Enyje Kookie, tudom jól, hogyha a fejedet vakarászod, akkor hazudsz - sóhajtott. Jungkook nem tudta, hogy mégis honnan tudja ezt a szokását, de aztán rájött, hogy a párja konkrétan ugyan olyan volt, mint ő, szóval ezért tudhatja ezt a szokását. - Mindegy akkor - sóhajtott, majd felnézett a plafonra, és tekintetét visszavezette a fiú arcára. - De kérlek, add vissza, és többet ne vedd el, mert fontos nekem.

- Rendben, bocsánat nem akartam kellemetlenséget okozni - hajolt meg óvatosan, amennyire ülő helyzete engedte őt. Zavarban volt, mert már megint érezte azt az érzést, ami csak akkor volt benne, amikor Taehyung a közelében volt. De amikor a csapattársa volt ugyanúgy mellette semmit sem érzett, vagy ha akárki is állt mellette olyat még sosem érzett, mint a fiúnál.

Arra vágyott, hogy megérintse, hogy csak rá figyeljen, hogy ott legyen mellette, de még nem tudott rájönni miért érzi mindezt. Eldöntötte, hogy megkérdezi az egyik Hyung-ját, hátha tudnak neki segíteni.

Taehyung visszafeküdt az ágyába, mert még nagyon fáradtnak érezte magát, a nyaklánca meg mostmár biztonságban volt, legalább is, ezt hitte. Azt hitte, hogy a titkát még nem tudja senki, pedig csak idő kérdése volt, amíg valaki megtudta. Pedig Taehyungnak nem csak ez a titka volt. Volt még pár, amik csak Jungkookra vártak, és arra, hogy kiderítse a fiú múltját, amit ő nem látott. Jeongguk csak arra várt, hogy a fiú elaludjon újra, hogy ne ébressze fel, amikor kimegy. Úgy gondolta, Jimint fogja megkérdezni, mivel csak a hülye nem látta, hogy kedveli azt a lányt, aki a múltkor beléjuk futott szó szerint. Óvatosan bekopogott, és egy halk "szabad" után benyitott. Szerencsére a szobatársa Hoseok nem volt bent, így megnyugodott.

- Szia Hyung, tudnánk beszélni? - beszélt az ágyában fetrengő fiúhoz, aki éppen a telefonját tette le, és mutatta a fiatalnak, hogy üljön le mellé.

- Mit szeretnél? Csak nem lány van az ügyben? - kérdezte vidáman, de persze nem tudhatta, hogy igazából majdnem betalált, csak éppen a nem az ami eltér, de persze ezt nem merte elmondani neki. 

- Igazából.. valami olyasmi - pirult el óvatosan, Jimin pedig mosolyogva barátja vállára tette a kezét.

- Nem vagy biztos az érzéseidben? - kérdezte, Jungkook pedig bólintott egy aprót, és így elekezdőtött Jimin monológja. - Akkor, először is lenne pár kérdésem. Sokat gondolsz rá, hogy milyen jó lenne, ha mindig ott lenne veled? - bólintott. - Gondoltál már arra, hogy milyen jó lenne, ha megérintene valahol?  - erre Jungkook csak lehajtotta a fejét, és úgy bólintott. Jimin már tudta a diagnózisát, de még kérdezett tőle valamit. - És, elképzelted már, hogy milyenek lennétek ketten együtt? - Jungkook amikor teljesen egyedül volt, és belegondolt abba, hogy milyen lenne, ha együtt lennének, ha megcsókolná őt, és hogyha.. ebbe nagyon bele se akart gondolni, de mégis megette, pedig ő mindig is az ártatlanabb fajtából volt. De végül erre is csak bólintott, mire Jimin megveregette az a vállát. 

- Hát Kookie, te szerelmes vagy. Nem akarod elmondani, ki a szerencsés leányzó? - erre gyorsan megrázta a fejét, mert még ő sem akarta elhinni. Valóban szerelmes lenne Taehyungba? De akkor a csapattársába miért nem szerelmes? Lehet a személyiségük miatt.. hiszen abban teljesen különböznek egymástól. Persze, az sem maradhatott ki, hogy Jimin hogy áll azzal a lánnyal, így Jungkook őt is megemlegette, hamár Jimin  ennyire zavarba hozta őt. 

- És, hogyan állsz azzal a múltkori lánnyal, aki belénkjött? Tudod, az aki majdhogynem rádesett. - mosolygott ártatlanul, viszont most Jimin került kínos helyzetbe. Annyira látni akarta azt a lányt! De nem látta sehol se a cégnél, mintha csak felszívódott volna. Pedig Jimin már készült, hogy hogyan fogja őt elcsábítani, hogy hogyan vegye rá őt, hogy randizzon vele. 

- Ez nem fair! Te tudod, hogy nekem ki tetszik, én meg semmit sem tudok róla! Mondd el, kérlek! - kezdte kérlelni őt. Ajjaj, nem akarta el mondani meki, hogy kibe szerelmes. Most mit csináljon?