Jungkook szemszöge

Fáj hogy Jimin nem engem választott, pedig reménykedtem benne hogy meg változtak az érzései. De sajnos csalódnom kellett.
Pontosan ezért nem kell nekem kapcsolat, de Jimin más, ő vele minden olyan jó volt. Persze tiszteletben tartom a döntését, de rohadtul fáj.

Menthetetlenül bele szerettem.

- Miért lógatod itt az orrod bátyus?- ül le mellém az ebédlőben Yune.

- Hát...semmiség. - mosolygok rá halványan.

- És miért vagy itthon? - jelenik meg mama is.

- Miért kérded? - nézek rá kérdőn.

- Hát nem a bálban kéne lenned? - húzza fel egyik őszülő szemöldökét.

- De jók a bálok!! Olyan mint a filmekben? - lelkesül be testvérem.

- Olyasmi igen. - rántom meg a vállam. Valahogy még ők sem tudnak most feldobni.

- Talán "valaki" van a háttérben? - kérdez rá nagyi. Hogy ő mindig képes a fején találni a szöget.

- Talán. - adom a rövid választ. Még beszélni is nehéz most erről. Pont ilyen helyzetbe nem akartam kerülni. De persze csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Vicces, ilyen az élet.

- Oh drágám ne lógasd az orrod. Van még sok ember ezen a bolygón, nem fogsz egyedül maradni. Megfogod találni a társadat.- teszi a vállamra kezét nagyi. Talán igaza van. Nem kéne Jimin miatt lógatnom az orrom, de ő még is más. Azt éreztem mellette hogy képes lennék életem végéig mellette lenni. Ez csak jelent valamit...

- Az baj hogy menthetetlenül bele szerettem. És még életem végéig is tudnám szeretni. Ezt érzem. - vallom be őszintén.

- Akkor meg miért nem harcolsz érte? Hmm? - kérdezte de a választ nem tudtam. Harcolnom kéne, de Jimin nem engem szeret akkor meg hogyan harcoljak? De Jiminért megérné nem?
Persze hogy meg!

- Igazad van harcolnom kell érte. - állok fel hirtelen a székről és a nagyi felé fordulok. - köszönöm. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Elmegyek a bálba. - hadartam el és egy puszit nyomtam a homlokára majd egyet tesóm kis fejére is.

- Hajrá Jungkook! - kiabáltak utánnam mind a ketten. Imádom őket. Ők a családom és mindig mellettem voltak.

Én csak magamra kaptam a bőrkabátom és a cipőm és már szaladtam is ki az ajtón. Egészen az úticélomig futottam ahol is két nagy levegővételre meg kellett állnom. Kijöttem a formából.

Kint is hallodtam a bentről kiszűrődő zenét. A bejáratnál is sok diák beszélgetett egymással igy még reménykedtem hogy Jimin bent lesz valahol. Befelé indultam és egészen a csarnokig meg sem álltam. Rengeteg ember táncolt közepén a zene pedig rohadt hangos volt. A fejem ide oda cikázzott és tekintettemel a fiút kerestem akibe beleszerettem.

Körbejártam az egész helyet meg a ki jelölt mosdókat is megnéztem ahol is véletlen rányitottam egy gerle párra akik éppen turbékoltak. Bocsantkérés után távoztam is és a folyosókon szedtem lábaim amik egyenesen kivezettek a suliból. Hát nincs itt Jimin.

Már nincs itt. Taehyungal elmentek gondolom. Vége van, már végleg elvesztettem. Én pedig itt maradtam egyedül, magányosan.

Felismerve a helyzetem elindultam hazafelé bár tudtam hogy még órák múlva sem érek haza, mert nagy kerülőket fogok tenni a már sötét utcákon egyedül a Jiminről kreált gondolataimmal együtt.



Jimin szemszöge

Végre megtörténik az amire már nagyon régóta vártam. Erről álmodoztam néhány hónapja és most végre valóra válik.

- Imádom az ajkaidat Jimin. - suttogja számra Tae amikor is egy rövid időre megszakította a csatánkat. Jól csókol de még is azt érzem hogy hiányzik valami. Valami plusz amitől pillangók röpködnek a gyomromban. De nincsenek pillangók.

Kezeink felfedező útra tévedtek és egymás testét simogattuk. Egy kis részletet sem hagytunk ki. Tae merész kezei az ágyékom is megtalálták és a nemesebb részem kezdte el simogatni.
Egy nagy sóhaj szökött ki ajkaim közül  az érzés miatt.

Majd közben a nyakam vette célba nedves ajkaival amit nyelvével is kényeztetett. Tetszett az érzés, az egész. Közben az én kezem is megtalálta az előttem álló fiú nemességét és azt kezdtem el masszírozni. Már javában állt neki ami jó érzéssel töltött el.

- Levehetem a felsődet? - kérdezte mire én csak elmosolyodtam.

- Nem kell ezt megkérdezned, azt csinálsz velem amit akarsz. - mondtam neki majd egy apró csókot leheltem szájra.

Láttam hogy elpirul tettem miatt ami aranyos volt, de nekem kissé kellemetlen, mivel inkább fordítva kellene lenni a felállásunknak.
Hosszú ujjaival ingem kezdte el kigombolni ami kissé remegett, így hát segítettem neki kicsit hogy gyorsabban menjen a folyamat.

A ruhadarabot az egyik sarokba dobtuk majd újra egymásnak estünk és egy nyelves csókot kezdeményeztünk. Minden részét feltérképeztük egymás szájának. Felforrosodott a hangulat nagyon. Aztán levegőhiány miatt elváltunk majd én Tae sejmesnek kinéző nyakát vettem célba.

Derekánál szorosan tartottam mivel egy pillanatra éreztem hogy meg remeg karajaim között a hirtelen ingertől. Néhány helyen megszívtam a bőrét amit nem tudott csendben tűrni és apróbb nyögéseket hallatott.

- Azt akarom hogy végre magadévá tegyél Jimin-ah.- suttogta fülembe mire én abba hagytam minden tevékenységet amit eddig csináltam.

- Mi!? Hogy én? - kérdeztem tőle. Azthiszem itt valami tévedés lesz...

- Igen te. - kuncog bele a mondatba.

- Hát eddig én is alul voltam mindig szóval nem tudom hogy menni fog-e...- hajtom le a fejem bizonytalanul. Csak nem lehet olyan nehéz. Csak berakom és kész.

- Nyugi biztosan nagyon jó leszel. Tiéd a testem azt csinálsz velem amit akarsz. - mondja és állam alá nyúl hogy egy csókot kezdeményezzen. Óvatosan becézgetjük egymást majd az ágy felé terel amire ő fekszik le először engem pedig magára húz.

- Kényeztess engem Jimin-ah. - sóhajtja el nevem véget. Én jobb kezemmel lenyulok farkához amit simogatni kezdek újra ruhán keresztül. Ez nekem is jól esett amikor Jungkook csinálta nekem. Jungkook.  Basszus miért jut eszembe pont most? Nem kéne.

De még is miért érzem azt hogy Jungkookkal sokkal jobb volt.? Jobban tetszett nekem az amikor én vagyok alul. Azthiszem nekem nem való az irányító szerep. Élveztem amikor Jungkook uralta a testem. Nekem nem megy ha más testét kell uralnom. Tetszett amikor Jungkook gyengéd volt, olykor pedig kemény. Tetszett hogy vele mindenről tudtam beszélni. Tetszett a gyengéd oldala az amit nem sokan ismernek, de nekem megmutatta. Tetszett a csókja, az amikor megölelt. És szerelmet vallott nekem. Én pedig elcsesztem.

- Miért hagytad abba? Mi a baj? - ébreszt fel Tae. Észre sem vettem hogy közben mindent abba hagytam.

- Én... Én sajnálom. - motyogom. Mi a fenét műveltem. Egyértelmű hogy már Jungkookot szeretem, Taehyungba pedig csak kapaszkodtam. Elrontottam.
Gyorsan leszálltam a meghökkent fiúról és az ingem kezdtem keresni, majd miután meglett gyorsan magamra kaptam és már gomboltam is be.

- Hé! Várj! Most meg hova mész? - kérdezte kissé aggódva.

- Sajnálom, de nekem nem megy ez így. Rájöttem valamire és én nem szeretnélek hamis ábrándokba kergetni. - mondom el őszintén.

- Egy másik fiú van a dologba? - kérdezi meg. Ennyire nyilvánvaló lenne?

- Igen, sajnálom. Tényleg kedvellek, de őt azthiszem szeretem. Neharagudj rám. - megyek oda hozzá az ágyhoz és egy lágy  homlok puszit adok neki amire ő csak halványan elmosolyodik.

- Köszönöm hogy nem vertél át. Sok sikert Jimin. - mondja én pedig már szaladok is ki a házból.

Meg kell keresnem Jungkookot még mielőtt nem késő. Így hát elindultam a házuk felé. Biztosan otthon lesz, vagyis hát nagyon remélem. Szerencsére nem laknak annyira messze egymástól Tae és Jungkook. Így hamar odaértem hozzájuk. Be is csengettem és vártam hogy minnél előbb valaki ajtót nyisson nekem.

- Jó estét! - köszöntem az idős hölgynek aki csak mosolyogva vissza köszönt.

- Jungkook itthon van? - kérdeztem meg tőle.

- Sajnos még nem ért vissza, elment a bálba aztán azóta nem jött haza. - mondja én pedig meglepődőm. Valakivel elment bálba? Lehet már én nem is kellek neki...mert elbasztam mindent.

- Köszönöm szépen, arra még megkérhetném hogy ne szóljon neki hogy itt voltam..?- jobb ha nem tudja hogy itt jártam.

- Persze... Nem mondok akkor semmit. - mosolyodik el biztatóan ami most jól esik a lelkemnek.

- Köszönöm. Akkor további szép estét. Viszlát. - köszönök el és már le is lépek onnan és hazafelé kezdek el bandukolni. Biztosan már talált valaki mást magának Jungkook. Ő nagyon helyes fiú csak úgy hevernek a lábai előtt az emberek. Biztosan minden ujjára tudna találni valakit.

Szomorúan megyek az utcákon ahol már nem sokan járkálnak így merem könnyeimet is kiereszteni. Miért vagyok ennyire szerencsétlen a szerelem terén? Könny áztatott arcal gondolkodom a nyomorult életemen ennek szánalmasabb már nem is lehetek.

Lábaim nézem ahogy maguktól mennek előre, az otthonnak nevezett helyre, de ott nem vár más csak a magány. Jungkook lehetett volna az otthonom, de elrontottad a marhaságommal. Utálom magam.

Nagy elmelkedésem közben pedig neki is mentem valakinek. Egymásnak csapodtudnuk és már bocsánatot akartam kérni de nem tudtam megszólalni a meglepődöttség miatt.
Egymás szemébe néztünk és azt éreztem végre újra van egy kis remény.

- Jimin... - suttogta nevem azokon a gyönyörű ajkain.

-Jungkook.. - Motyogtam én is nevét de ennél többre nem futotta jelen pillanatban. Csak néztünk egymás szemeiben és elvesztünk a törékeny pillantban.





Itt is van az új rész.
Tudom rengeteget kellett várni rá, de nem nagyon volt időm és fáradt is voltam. De végre itt van.
Remélem tetszett.
Már csak 2 rész van hátra amit megpróbálok azért gyorsan hozni, de nem ígérek semmit.
Bocsánat megint a kesésért.
Puszi. ❤️❤️