Bónusz fejezet: Az esküvő
- Damien - ült le Ashley a hintára, majd közelebb bújt a férfihoz, amikor átölelte. - Melyik legyen?
- Nekem a bal oldali jobban tetszik. Egyszerű, mégis elegáns.
- Hmm... igaz, a másikon azok a szívecskék kicsit túlzás - értett egyet a lány némi gondolkodás után. - Hány főt hívjunk meg?
- Amennyit szeretnél. Tudod, a pénz nem akadály - hisz jelentős vagyont tudott átmenteni, mielőtt teljesen kivonta magát abból az életből, amit Ashley előtt élt.
- Igen, tudom, nem is azért. Csak... hát nem tudom, hogy te hány főt hívnál meg? - nézett rá, mert gyanította, hogy barátai nem nagyon lehettek a férfinak, főleg hogy időről-időre tovább kellett állnia.
Damien elgondolkodott, ez valóban fogós kérdés volt. Meghívni sokat tudott volna, ha nagyon akar, de hogy mennyien jöttek volna el, és örült volna neki, ha eljönnek már más kérdés volt. Nem akarta amúgy sem Ashleyt a barátai és a családtagjai előtt zavarba hozni azzal, hogy pornó színészeket, meg bártulajdonosokat hív meg.
- Egyet - adta meg aztán a választ a távolba meredve.
- Azért ennél nagyobb számra számítottam - vallotta be némi csend után Ashley. - Ki lenne az? Aphrodité?
Black megvakarta a borostáját, és emlékeztette magát, hogy meg kell borotválkoznia. Ugyan a lány bevallása szerint jól állt neki, de ő kifejezetten utálta. Elgondolkodott és arra jutott, hogy kedvesének igaza van. Miért is ne hívhatná meg a szerelem istennőjét egy esküvőre? Ami ráadásul a sajátja.
- Akkor kettőt. Bár nem tudom Aphroditét, hogy érhetném el. Mégis milyen címre küldjem ki a meghívót? Olimposz? - morfondírozott.
- Mivel egy istennőről van szó, lehet egy ima hatásosabb lenne, amit neki címeznél - aztán mikor a férfi felhorkant csak egy lapos pillantást küldött felé, mert tudta mit jelent. - Jó, majd akkor én. De csak azért, mert szeretlek.
Damien ajka féloldalas mosolyra húzódott, majd gyengéden pillantott rá, amitől az ő morcossága is elmúlt. Mint kiderült a férfi annyira nem is mogorva természet ténylegesen, igen művelt, és jó humora van. Bár néha még elővette a playboy viselkedését, de Ashley igyekezett róla leszoktatni, mert jobb szerette mikor önmaga, és nem viselkedik fellengzősen és lekezelően másokkal. Egész jól haladtak,mert néhányan azért már kezdték megkedvelni Damient, bár azért nem mondta volna, hogy bárkivel összehaverkodott. Azt viszont nagyon becsülte benne, hogy annak ellenére, hogy még mindig volt nő, aki próbálkozott nála, egy magabiztos mosollyal képes volt őket lerázni, és még csak meg sem sértődtek a visszautasítás miat.
- De, ha nem őrá gondoltál, akkor kire? - tette fel hirtelen a kérdést.
- D. E. Vile.
- Most viccelsz ugye? - küldött felé megint egy lapos pillantást.
- Nem. Komolyan ezt a nevet vette fel - abból a sóhajból, amit Ashley megeresztett, már tudta, hogy mit gondol. - De nyugi, Dravennek szokta magát hívatni.
- Micsoda megkönnyebbülés. Félek megkérdezni, hogy honnan is ismered őt - de választ várva a férfira nézett.
- Hmm... - gondolkodott el Damien. - Úgy rémlik, hogy először az 1700-as években találkoztunk. Talán Franciaországban. Tudod, Casanova akkor hódított és mind a ketten kíváncsiak voltunk rá, hogy tényleg akkora nőcsábász, mint mondják. Igaznak bizonyult a hír, és mind a kettőnket meglepett a dolog, mert nem volt egy szép férfi, mégis megkapta, akit akart. Mi van?
- Ez a Draven, egy isten? - találta meg a hangját Ashley.
- Nem.
- Netán egy félisten? - találgatott tovább és mikor Damien elvette a tekintetét rossz érzése támadt. - Black!
- Nos, ő igazából egy féldémon - vallotta be a férfi.
- Hogy mi? - akadt ki a lány, aztán vett egy mély levegőt és lassan fújta ki. - Végül is, ha vannak istennek, akkor miért ne lehetnének démonok. És szerencsére ő csak féldémon, annyira nem lehet rossz. De legalább már értem a nevét.
Damien épphogy elmosolyodott a lány szavain, és örült annak, hogy annyira nem is akadt ki, mint amire számított ezzel kapcsolatban. Draven ugyan féldémon volt, de nem a rosszabb fajtából. Először őt is a fajtársának nézte, de aztán elmesélte a történetét, amit a másik viszonzott és a barátságuk itt kezdődött el. De mivel két dudás nem fér meg egy csárdában, általában csak rövid időre találkoztak.
- És ez a Draven... mivel is foglalkozik? - tette fel félve a kérdést.
- Csábítással.
- Oh... ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondod embereket öl - és meglepetten nézett fel, mikor Damien felkacagott a dolgon, mert ő egyáltalán nem találta viccesnek.
- Nyugi, majd beszélek vele, hogy ne csináljon botrányt az esküvőn - simogatta meg Ashley arcát, hisz nem akarta, hogy bármi elrontsa azt a napot.
- Köszi - mosolygott rá a lány.
- Talán meg is fogja tudni állni - ettől le is hervadt Ashley arcáról a mosoly.
Nem akarta azt mondani Damiennek, hogy ne hívja meg, hisz jó volt tudni, hogy van egy barátja. Bár jobban belegondolva egyben riválisa is volt. De ki tudja, talán ha Aphrodité eljön, akkor ő lesz az egyetlen, akire ez a Draven szemet vet.
- Akkor mást nem? - a férfi pedig megrázta a fejét. - Utána pedig elmegyünk nászútra?
- És kire bízod a farmot addig? - ráncolta a homlokát Damien.
- Az unokatesómra, úgyis csak ő fog eljönni, mert a bácsikám tuti nem hagyja ott a saját farmját, még egy napra sem.
- Egy ilyen napra sem? - húzta fel a szemöldökét.
- Még egy ilyen napra sem. Hozzá van nőve - és a lány olyan arcot vágott, hogy elnevette magát. - Talán jobb is, mert csak azt látná meg, hogy mit nem csinálunk jól.
- Fura egy fazon lehet, de azért egyszer majd mutass be neki.
- Rendben - ígérte meg mosolyogva, majd újra hozzásimult Damienhez és élvezték a csendet.
Másnap kiküldték a meghívókat, és nekiálltak megszervezni az egészet. Az biztos volt, hogy a farmon tartják. A ruháját pedig már kinézte, csak el kell utaznia felpróbálni és elhozni. Damien pedig addig beszerzi a sátrat és beszél a pappal is. A menüt már korábban megbeszélték és Ashley biztos volt benne, hogy Mrs. Baker el fogja vállalni a készítését, és az alapanyagot is helyben meg tudják venni.
Három héttel később, az esküvő előtti napon egy tűzpiros sportautó fordult be az útra és Ashley azt figyelte, hogy lassan és óvatosan közeledik, aztán befordult az udvarra, majd megállt. Damien közben előkerült az istállóból és a kesztyűét húzta le. Nemrég jött vissza, kilovagolt megnézni a juhokat.
- Ez Draven lesz, hacsak nincs Aphroditénak is ugyan ilyen autója.
Kinyílt az ajtó és méregdrága fehér öltöny nadrágot, és fekete inget viselő sportos férfi szállt ki belőle. Éjfekete haja a legújabb divatnak megfelelően volt vágva, és meglepő módon tengerkék szeme volt. Felhúzott orral nézett körbe, majd megindult feléjük.
- Tudod Damien, már az is meglepett, hogy esküvőre hívtál meg, de mikor rákerestem a címre, azt gondoltam, hogy elírtad. Utána kérdeztem néhány ismerősödnél és megerősítették, hogy valami farmra költöztél ki.
- Én is örülök, hogy újra látlak Draven - húzta félmosolyra Damien a száját, majd kezet nyújtott neki, amit a másik elfogadott. - Hadd mutassam be neked Ashleyt.
- Örvendek - nyújtott ő is kezet és kissé meglepte mikor a férfi megfogta majd úgy fordította, hogy csókot leheljen rá, bár ténylegesen nem is ért hozzá, ettől függetlenül zavarba jött.
- Nana - szegezte Damien az ujját a barátjára, mikor az felegyenesedett, és éreztette, hogy ő az övé.
- Persze-persze, csak udvarias akartam lenni - emelte fel védekezőn a kezét.
- Hozd a cuccod! Megmutatom a szobád - majd végigmérte a barátját. - Remélem valami kevésbé kényes ruhát is hoztál magaddal.
- Igen, készültem erre az esetre - húzta el a száját, majd visszament és kivett egy méretes bőröndöt.
Damien elindult, hogy mutassa az utat, Ashley pedig a konyhába indult, hogy készítsen a vendégnek és maguknak valami ebédet. Remélte, hogy ez a féldémon csak az öltözködésre kényes és a kajára nem, mert hogy nem fog neki külön főzni az is biztos, akkor éhen marad.
- Te komolyan, ezért a lányért feladtad a halhatatlanságod? - szegezte neki a kérdést Draven, amint úgy gondolta, hogy Ashley nem hallhatja.
- Ne merd becsmérelni! - és Damien hangja élt kapott.
- Dehogy is, elképesztő hosszú lába van, és azok a szemek, csakhát... nem ilyennek ismertem meg az ízlésed - adott magyarázatot a barátja és örült, hogy nincs több lépcső, mert azért nehéz volt a bőrönd.
- Igen, a szemei elképesztőek - mosolyodott el Damien, hisz pont ez volt az, ami rabul ejtette, meg persze az erős személyisége, és hogy akkor sem esett pánikba, amikor meglátta őt valódi alakjában, és el is fogadta, mert meglátta benne azt, amit előtte senki más. - Ez a szobád, nem nagy, de kényelmes és minden megvan benne.
- Kivéve a saját fürdőt - húzta el a száját Draven.
- Haver, ez egy farm, nem luxus szálloda, és régen még nagyon fürdő se volt - emlékeztette.
- Jah, nem is sírom vissza azt az időt. Na mindegy, majd valahogy túlélem a dolgot - törődött bele.
- Pakolj ki, pihend ki az utat! Nagyjából egy jó másfél óra múlva eszünk. Nem halsz addig éhen, ugye?
- Talán nem, de ha nem megyek le, akkor igen - villantott fel egy vigyort, mire Damien megcsóválta a fejét.
Indult volna ki, mikor kocsi hangja ütötte meg a fülüket és Draven oda is lépett az ablakhoz.
- Vártok még valakit? - tette fel a kérdést.
- Ashley unokatesóját, bár későbbre vártuk - válaszolt Damien az ajtóból.
- Hmm... csinos csaj - jegyezte meg a barátja.
- Csaj? - merevedett meg, mert Ashley ezt egyáltalán nem említette, és mikor azt mondta, hogy antropológus elkönyvelte magában pasinak.
- Jah, mivel a pasi egyáltalán nem hasonlít a mennyasszonyodra, így ő nem lehet. De komolyan egy ilyen csajnak, hogy lehet ilyen pasija? Tiszta nyomi. Tuti valami okostojás.
És a két ilyen nyomatékosítása elárulta, hogy a lányról nagyon jó véleménye van, de a pasiról nem. Ennek pedig Damien nem örült, mert Dravennél ez annyit jelentett, hogy ki akar kezdeni Ashley unokatesójával.
- Tegyél meg nekem valamit. Ne kezd ki senkivel az esküvő alatt, nem szeretném, ha egy csábító kísérleted elrontaná a holnapi napot. Jó? - kérte a barátját.
- Jól van - fordult meg és egyezett bele Draven, mire Damien hálásan bólintott, majd magára hagyta.
Tudta, hogy nem lesz könnyű, de végül is csak másfél napot kell kibírnia, az pedig menni fog. Képes lesz uralkodni magán, de csak Damien miatt. Nagyon sokáig tengődött egyedül, és benne végre barátra talált. Kicsit bánta, hogy ez már csupán néhány évtizedig fog tartani, aztán újra egyedül marad. Majd valahogy megszokja a dolgot.
Ugyan pihenni akart, de bunkóság lett volna, ha nem megy le bemutatkozni az utána érkezőknek, így átöltözött, és pár perccel később edzőben, farmerben és pólóban jelent meg. A konyha felé vette az irányt, ahol Ashley már nagy lelkesen társalgott az unokatestvérével, viszont Damien és a másik pasi némileg kényelmetlenül álltak egymás mellett. A barátja a felmentő sereget látta meg benne, ez a tekintetéből egyértelmű volt.
- Hello - köszönt jól hallhatóan, amint közelebb ért.
Az idegen pasi lenézően mérte végig, a beszélgetés pedig bent elhalt és két női szempár nézett rá, az egyik meglepetten a másik kíváncsian.
- Gondoltam lejövök bemutatkozni. Draven E. Vile vagyok - nyújtott lefegyverző mosoly kíséretében kezet a férfinak, aki elfogadta, de látszott rajta, hogy vonakodva.
- Peter Thompson - viszonozta a bemutatkozást.
- Ő pedig az unokatesóm, Elena Catcher - mutatta be vörös hajú szépséget.
- Örvendek - intett neki oda és visszafogottan rámosolygott.
Draven pedig, amit lehetősége nyílt rá, alaposabban megnézte. Ashley sem volt alacsony, de Elena valamivel magasabb volt nála. Ugyan olyan hosszú lábai voltak, de mind csípőben, mint mellben teltebb volt. És ugyan olyan igéző tekintete volt, mint az unokatesójának, csak tengerzöld kivitelben.
A két lányt magukra hagyták, hadd beszélgessenek. Damien felajánlotta, hogy körbevezeti őket a farmon, de Peter elutasította, mondván, hogy ő vezetett és fáradt, Draven viszont vele tartott. Szótlanul haladtak egymás mellett és feltűnt neki, hogy a barátja nagyon komor arcot vág.
- Mi nyomaszt?
- Ashley el akar menni nászútra, és azt mondta, hogy az unokatesójára hagyjuk addig a farmot, hogy felügyelje. De kételkedek benne, hogy elboldogulna.
- Ugyan miért? Karakán csajszinak tűnik, még ha palija egy nyomi is.
- Igen, az lehet, de antropológus. Évek óta nem volt dolga egy farmmal.
- Régész? Na ez meglepett, de legalább értem a pasi miért néz ki így - hümmögött mellette Draven. - Kétlem, hogy elfelejtette volna, mit kell csinálni.
- Igen, de egy farm fárasztóbb, mint egy lelet felett térdelni, vagy ülni és lassan kiásni. Félek, hogy nem fogja bírni.
- Jól van, ha az megnyugtat én is itt maradok. Most miért nézel így rám? Nem csak te csináltál az évszázadok alatt sok mindent, hanem én is.
- Nem az miatt nézek így rád.
- Ugyan már - legyintett Draven. - Láttad milyen visszafogottan mosolygott, egyértelmű, hogy tudja milyen pasi vagyok, és nem kezd a hozzám hasonlókkal.
- Csakhogy te nem vagy az a típus, aki könnyen feladja.
- Ez igaz, de ő okos nő, nem fog nekem szerintem alkalmat adni rá.
- Lehet - morfondírozott Damien. - Rendben, de csak azért, mert tényleg nyomi a pasija, és szerintem amúgy sem segítene neki. Elég önzőnek néz ki, nem igazán van ötletem miért van együtt vele.
- Talán az intellektusát szereti - találgatott Draven.
- Vagy, hogy ugyan az a foglalkozásuk.
- Pff... - és Damien egyet tudok érteni a kommentálással.
Eljött a másnap és míg Ashley bent készült, addig Damien lent fogadta a vendégeket, Draven pedig el sem mozdult mellőle. Jó néhány női vendég mosolyát viszonozta szélesen, de mivel mindenki párral érkezett így legalább attól nem kell tartania, hogy valaki megkörnyékezik. Azért így egy fokkal könnyebb volt ellenállni.
- Mindenki megjött? - tette fel a kérdést.
- Szerintem igen, bár nem számoltam hány fő érkezett.
- Akkor az egy potyavendég? - mutatott az autóra, ami most fordult be az útra.
- Kiderül - morogta oda Damien.
A fekete autó megállt az út közepén, majd kiszállt a sofőr, és kinyitotta az ajtót. Először csak egy láb jelent meg, majd kiszállt a tulajdonosa, egy gyönyörű nő. Damien meglepetten, Draven pedig földbe gyökerezett lábbal vette tudomásul, hogy ki érkezett.
- Te meghívtál egy istent? - morogta oda és alig mozdult a szája.
- Aphrodité tett halhatatlanná, de amúgy Ashley ötlete volt. Talán nem vagy jóban velük? - ez eddig ugyanis eszébe sem jutott.
- Pokolian nem vagyok jóba velük - utalt finoman a dologra és Damien remélte, hogy nem lesz belőle gáz.
- Hello Damien - köszönt oda búgó hangon a gyönyörű nő.
- Aphrodité - biccentett oda, megadva a tiszteletet.
- Kicsit sok időbe telt, de megtanultad a leckét, aminek én nagyon örülök - Damien nem igazán tudta mit kéne erre mondania, pedig számított rá, hogy ha eljön az istennő, akkor biztos az orra alá dörgöli. - Ő a barátod?
- Igen - vallotta be, kár lett volna tagadni, és felkészült egy újabb megjegyzésre.
- Egyedül érkeztem, van kísérője? - nézett Aphrodité mosolyogva Dravenre, aki döbbenten állt, és Damien sem jutott szóhoz.
- Nincs - nyögte ki végül a barátja, hisz miért is mert volna bármi mást mondani, főleg hazudni, hisz hamar kiderült volna.
- Remek, lesz az én kísérőm? - és már nyújtotta is a karját, hogy kísérje oda.
Draven pedig nem tehetett mást, mert sosem haragított volna magára egy istent, vagy istennőt sem, nem akart meghalni. Kissé merev tartással, kísérte Aphroditét az asztalok felé, amik kétoldalt voltak elhelyezve. Sátrak adtak árnyékot az alatta ülőknek, ők pedig majd Ashley-vel közöttük fognak végigvonulni a felállított kis szentélyig, ahol a pap összeadja őket.
Mikor a barátja egyszer segítségkérőn hátranézett rá, majdnem elnevette magát, de tényleg csak majdnem. Nem tudhatta mit érezhet Draven, de azért sejtette. Aphroditéről tudta, hogy nem fog tönkre tenni egy ilyen napot, és talán mellette a barátja sem fog ugrálni és valamelyik nővel kikezdeni. De ahogy nézte, egész szépen mutattak egymás mellett, majd ugratja a dologgal később, ha lesz rá alkalma.
Nem sokkal később pedig megjelent Ashley, neki pedig elállt a szava, annyira gyönyörű volt a ruhájában, hogy azt leírni nem tudta volna. A haja remekműként tornyosult a fején, a fátylát abba tűzték bele, és onnan simult a hátára. nem választott agyonfodrozott, túlcsicsázott ruhát, mégis elegáns volt és lélegzetelállító. És az övé, csak az övé. Egy életre.
Nyelt egyet és hosszú idő óta először érezte úgy, hogy izgul, de esze ágában sem volt megfutamodni. Mély levegőt vett, kihúzta magát, majd elindult felé és a karját nyújtotta, majd végigvonultak a vendégek között. Elena, Ashley mögé állt, mögötte pedig Draven foglalt helyet, mint tanú.
A pap szép, de rövid beszédet tartott, majd feltette a szokásos kérdéseket, amikre mind a ketten igenekkel válaszoltak, és végül jött, a mindent megpecsételő csók. Bizsergés futott végig rajta, ahogy az ajkuk összeért és csak remélte, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Aphrodité itt van.
A tömeg megéljenezte őket, kezdődhetett az eszem-iszom és a mulattság. Tálcán hozták ki a sok finomságot, amikről mindenki kedvére csemegézhetett, és annyit mert, amennyit akart. Még mielőtt leülhettek volna Ashley-vel, Draven lépett oda hozzá.
- Ments meg - nézett rá könyörgőn, mire rámosolygott.
- Nyugi, nem fog megenni.
- Te ezt nem értheted - nyögte és kezdte kicsit sajnálni, de nem volt semmi ötlete.
- Próbáld meg pozitívan felfogni. Jó pontot szerezhetsz egy istennőnél, és még el is mondhatod, hogy túlélted a találkozást is vele.
- Köszi - vágott savanyú arcot, aztán elgondolkodott. - Végül is, akár igazad is lehetne, ha nem róla lenne szó. Nálad sem nézte jó szemmel a hódításokat, én sem csinálok mást.
- Csakhogy neked nem róhatja fel. És messze nem vagy olyan, mint a társaid, ezt ő is tudja.
- Gondolod? - még mindig kétkedve nézett rá.
- Tudom. Légy vele kedves és nem lesz baj.
- Na jó, de nem vagyok tőle túl boldog.
- Khmm... - köszörülte meg mellettük Ashley a torkát, aki eddig csendben figyelte Damien oldalán a beszélgetést.
Még megpaskolta biztatóan a barátja vállát, majd otthagyták, hogy leüljenek a helyükre. Damien azért fél szemmel figyelte, hogy megy vissza a barátja, és ahelyett, hogy leült volna láthatóan megkérdezte, hogy mit hozhat Aphroditénak, aki továbbra is elbűvölő volt és kedves.
- Ő Aphrodité? - tette fel mellette halkan a kérdést Ashley.
- Igen.
- Tényleg gyönyörű nő, bár nem egészen olyan, mint a festményeken.
- Nekem te vagy a leggyönyörűbb - mosolygott rá Damien, majd csókot nyomott az ajkára.
Az esküvő nagyon jól sikerült és az éjszakába nyúlt, de aztán lassan hazaszállingóztak a vendégek, amit Ashley már nagyon várt, mert kora reggel óta talpon volt, és lassan már nem tudta elnyomni a folyamatos ásításait. Aztán arra lett figyelmes, hogy valaki odalép hozzá. Meglepetten pislogott és nem tudta mit is kéne mondania és hogyan.
- Mikor keresztezte az utatok egymást, akkor nagyon bíztam benned, és nem okoztál csalódást, amiért nagyon hálás vagyok. Talán feltűnt, hogy az a csók nem megszokott volt. - bólintott, mert így volt, de nem tudta hova tenni. - Mondjuk azt, hogy egy kis áldást adtam rátok.
- Ez... én... köszönöm - nyögte ki végül, mire Aphrodité elmosolyodott.
- Vigyázz erre a makacs férfira. Nincs még egy ilyen - és Ashley csak bólintani tudott.
Aphrodité búcsút intett neki, majd távozott ő pedig csak állt és nézte. Talán a fáradtságtól, talán az elfogyasztott néhány pohár italtól nem esett pánikba, de még így is mellbevágó volt tudni, hogy beszélhetett egy igazi istennel. Az volt, ha valaki ő, tudta.
- Mit mondott? - lépett oda kíváncsian Damien.
- Hogy vigyázzak rád - mosolygott rá Ashley. - És így is lesz.
- Én pedig rád! - ígérte meg és lehajolt, hogy megcsókolja.
- Én örülök, hogy elment - törte meg Draven megjegyzése a pillanatot mire mind a ketten csúnyán néztek rá. - Elmentem aludni.
- Az jó lesz - morogta Damien, majd miután a barátja távozott befejezte, amit az előbb elkezdett.
Ashley halkan felsikkantott mikor utána ölbe kapta, és a nyakába kapaszkodott. Nem akarta kérni, de úgy tűnik nem is kellett, mert Damien e nélkül is ölbe vitte be, és lépte át vele a küszöböt és a szobájukig meg se állt. Segített neki kibújni a ruhából és maga is levetkőzött. Végigsimított az arcán, majd le a nyakán, végül az oldalán, és rámosolygott.
- Ha nem lennél fáradt... meg én se, akkor... de így a következő éjszakára hagyjuk - és ez ígéret volt, amit Ashley tudta, hogy be is fog tartani.
Három nappal később, miután kipihenték az esküvőt és megmutattak mindent Elenanak és Dravennek, hogy mit kell csinálni, elindultak a tíz napos nászútra. Nem volt úti cél, úgy voltak vele, hogy amerre a sors viszi őket, arra mennek.
- Szerinted el fognak boldogulni? - kérdezte Ashley, amint elindultak.
- Igen, de ha nem, akkor majd Draven telefonál. Kinézem belőle - vigyorodott el, mire az ő feleségecskéje megrázta a fejét, és megforgatta a szemét. - De nem fogom felvenni neki a telefont.
Erre Ashley csak nevetni tudott, és biztos volt benne, ha panasz lesz Dravenre, akkor azt hallgathatja Elenatól, mert ő nem az a típus, aki ilyen dolgokat magában tart.
- Nekem a bal oldali jobban tetszik. Egyszerű, mégis elegáns.
- Hmm... igaz, a másikon azok a szívecskék kicsit túlzás - értett egyet a lány némi gondolkodás után. - Hány főt hívjunk meg?
- Amennyit szeretnél. Tudod, a pénz nem akadály - hisz jelentős vagyont tudott átmenteni, mielőtt teljesen kivonta magát abból az életből, amit Ashley előtt élt.
- Igen, tudom, nem is azért. Csak... hát nem tudom, hogy te hány főt hívnál meg? - nézett rá, mert gyanította, hogy barátai nem nagyon lehettek a férfinak, főleg hogy időről-időre tovább kellett állnia.
Damien elgondolkodott, ez valóban fogós kérdés volt. Meghívni sokat tudott volna, ha nagyon akar, de hogy mennyien jöttek volna el, és örült volna neki, ha eljönnek már más kérdés volt. Nem akarta amúgy sem Ashleyt a barátai és a családtagjai előtt zavarba hozni azzal, hogy pornó színészeket, meg bártulajdonosokat hív meg.
- Egyet - adta meg aztán a választ a távolba meredve.
- Azért ennél nagyobb számra számítottam - vallotta be némi csend után Ashley. - Ki lenne az? Aphrodité?
Black megvakarta a borostáját, és emlékeztette magát, hogy meg kell borotválkoznia. Ugyan a lány bevallása szerint jól állt neki, de ő kifejezetten utálta. Elgondolkodott és arra jutott, hogy kedvesének igaza van. Miért is ne hívhatná meg a szerelem istennőjét egy esküvőre? Ami ráadásul a sajátja.
- Akkor kettőt. Bár nem tudom Aphroditét, hogy érhetném el. Mégis milyen címre küldjem ki a meghívót? Olimposz? - morfondírozott.
- Mivel egy istennőről van szó, lehet egy ima hatásosabb lenne, amit neki címeznél - aztán mikor a férfi felhorkant csak egy lapos pillantást küldött felé, mert tudta mit jelent. - Jó, majd akkor én. De csak azért, mert szeretlek.
Damien ajka féloldalas mosolyra húzódott, majd gyengéden pillantott rá, amitől az ő morcossága is elmúlt. Mint kiderült a férfi annyira nem is mogorva természet ténylegesen, igen művelt, és jó humora van. Bár néha még elővette a playboy viselkedését, de Ashley igyekezett róla leszoktatni, mert jobb szerette mikor önmaga, és nem viselkedik fellengzősen és lekezelően másokkal. Egész jól haladtak,mert néhányan azért már kezdték megkedvelni Damient, bár azért nem mondta volna, hogy bárkivel összehaverkodott. Azt viszont nagyon becsülte benne, hogy annak ellenére, hogy még mindig volt nő, aki próbálkozott nála, egy magabiztos mosollyal képes volt őket lerázni, és még csak meg sem sértődtek a visszautasítás miat.
- De, ha nem őrá gondoltál, akkor kire? - tette fel hirtelen a kérdést.
- D. E. Vile.
- Most viccelsz ugye? - küldött felé megint egy lapos pillantást.
- Nem. Komolyan ezt a nevet vette fel - abból a sóhajból, amit Ashley megeresztett, már tudta, hogy mit gondol. - De nyugi, Dravennek szokta magát hívatni.
- Micsoda megkönnyebbülés. Félek megkérdezni, hogy honnan is ismered őt - de választ várva a férfira nézett.
- Hmm... - gondolkodott el Damien. - Úgy rémlik, hogy először az 1700-as években találkoztunk. Talán Franciaországban. Tudod, Casanova akkor hódított és mind a ketten kíváncsiak voltunk rá, hogy tényleg akkora nőcsábász, mint mondják. Igaznak bizonyult a hír, és mind a kettőnket meglepett a dolog, mert nem volt egy szép férfi, mégis megkapta, akit akart. Mi van?
- Ez a Draven, egy isten? - találta meg a hangját Ashley.
- Nem.
- Netán egy félisten? - találgatott tovább és mikor Damien elvette a tekintetét rossz érzése támadt. - Black!
- Nos, ő igazából egy féldémon - vallotta be a férfi.
- Hogy mi? - akadt ki a lány, aztán vett egy mély levegőt és lassan fújta ki. - Végül is, ha vannak istennek, akkor miért ne lehetnének démonok. És szerencsére ő csak féldémon, annyira nem lehet rossz. De legalább már értem a nevét.
Damien épphogy elmosolyodott a lány szavain, és örült annak, hogy annyira nem is akadt ki, mint amire számított ezzel kapcsolatban. Draven ugyan féldémon volt, de nem a rosszabb fajtából. Először őt is a fajtársának nézte, de aztán elmesélte a történetét, amit a másik viszonzott és a barátságuk itt kezdődött el. De mivel két dudás nem fér meg egy csárdában, általában csak rövid időre találkoztak.
- És ez a Draven... mivel is foglalkozik? - tette fel félve a kérdést.
- Csábítással.
- Oh... ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondod embereket öl - és meglepetten nézett fel, mikor Damien felkacagott a dolgon, mert ő egyáltalán nem találta viccesnek.
- Nyugi, majd beszélek vele, hogy ne csináljon botrányt az esküvőn - simogatta meg Ashley arcát, hisz nem akarta, hogy bármi elrontsa azt a napot.
- Köszi - mosolygott rá a lány.
- Talán meg is fogja tudni állni - ettől le is hervadt Ashley arcáról a mosoly.
Nem akarta azt mondani Damiennek, hogy ne hívja meg, hisz jó volt tudni, hogy van egy barátja. Bár jobban belegondolva egyben riválisa is volt. De ki tudja, talán ha Aphrodité eljön, akkor ő lesz az egyetlen, akire ez a Draven szemet vet.
- Akkor mást nem? - a férfi pedig megrázta a fejét. - Utána pedig elmegyünk nászútra?
- És kire bízod a farmot addig? - ráncolta a homlokát Damien.
- Az unokatesómra, úgyis csak ő fog eljönni, mert a bácsikám tuti nem hagyja ott a saját farmját, még egy napra sem.
- Egy ilyen napra sem? - húzta fel a szemöldökét.
- Még egy ilyen napra sem. Hozzá van nőve - és a lány olyan arcot vágott, hogy elnevette magát. - Talán jobb is, mert csak azt látná meg, hogy mit nem csinálunk jól.
- Fura egy fazon lehet, de azért egyszer majd mutass be neki.
- Rendben - ígérte meg mosolyogva, majd újra hozzásimult Damienhez és élvezték a csendet.
Másnap kiküldték a meghívókat, és nekiálltak megszervezni az egészet. Az biztos volt, hogy a farmon tartják. A ruháját pedig már kinézte, csak el kell utaznia felpróbálni és elhozni. Damien pedig addig beszerzi a sátrat és beszél a pappal is. A menüt már korábban megbeszélték és Ashley biztos volt benne, hogy Mrs. Baker el fogja vállalni a készítését, és az alapanyagot is helyben meg tudják venni.
Három héttel később, az esküvő előtti napon egy tűzpiros sportautó fordult be az útra és Ashley azt figyelte, hogy lassan és óvatosan közeledik, aztán befordult az udvarra, majd megállt. Damien közben előkerült az istállóból és a kesztyűét húzta le. Nemrég jött vissza, kilovagolt megnézni a juhokat.
- Ez Draven lesz, hacsak nincs Aphroditénak is ugyan ilyen autója.
Kinyílt az ajtó és méregdrága fehér öltöny nadrágot, és fekete inget viselő sportos férfi szállt ki belőle. Éjfekete haja a legújabb divatnak megfelelően volt vágva, és meglepő módon tengerkék szeme volt. Felhúzott orral nézett körbe, majd megindult feléjük.
- Tudod Damien, már az is meglepett, hogy esküvőre hívtál meg, de mikor rákerestem a címre, azt gondoltam, hogy elírtad. Utána kérdeztem néhány ismerősödnél és megerősítették, hogy valami farmra költöztél ki.
- Én is örülök, hogy újra látlak Draven - húzta félmosolyra Damien a száját, majd kezet nyújtott neki, amit a másik elfogadott. - Hadd mutassam be neked Ashleyt.
- Örvendek - nyújtott ő is kezet és kissé meglepte mikor a férfi megfogta majd úgy fordította, hogy csókot leheljen rá, bár ténylegesen nem is ért hozzá, ettől függetlenül zavarba jött.
- Nana - szegezte Damien az ujját a barátjára, mikor az felegyenesedett, és éreztette, hogy ő az övé.
- Persze-persze, csak udvarias akartam lenni - emelte fel védekezőn a kezét.
- Hozd a cuccod! Megmutatom a szobád - majd végigmérte a barátját. - Remélem valami kevésbé kényes ruhát is hoztál magaddal.
- Igen, készültem erre az esetre - húzta el a száját, majd visszament és kivett egy méretes bőröndöt.
Damien elindult, hogy mutassa az utat, Ashley pedig a konyhába indult, hogy készítsen a vendégnek és maguknak valami ebédet. Remélte, hogy ez a féldémon csak az öltözködésre kényes és a kajára nem, mert hogy nem fog neki külön főzni az is biztos, akkor éhen marad.
- Te komolyan, ezért a lányért feladtad a halhatatlanságod? - szegezte neki a kérdést Draven, amint úgy gondolta, hogy Ashley nem hallhatja.
- Ne merd becsmérelni! - és Damien hangja élt kapott.
- Dehogy is, elképesztő hosszú lába van, és azok a szemek, csakhát... nem ilyennek ismertem meg az ízlésed - adott magyarázatot a barátja és örült, hogy nincs több lépcső, mert azért nehéz volt a bőrönd.
- Igen, a szemei elképesztőek - mosolyodott el Damien, hisz pont ez volt az, ami rabul ejtette, meg persze az erős személyisége, és hogy akkor sem esett pánikba, amikor meglátta őt valódi alakjában, és el is fogadta, mert meglátta benne azt, amit előtte senki más. - Ez a szobád, nem nagy, de kényelmes és minden megvan benne.
- Kivéve a saját fürdőt - húzta el a száját Draven.
- Haver, ez egy farm, nem luxus szálloda, és régen még nagyon fürdő se volt - emlékeztette.
- Jah, nem is sírom vissza azt az időt. Na mindegy, majd valahogy túlélem a dolgot - törődött bele.
- Pakolj ki, pihend ki az utat! Nagyjából egy jó másfél óra múlva eszünk. Nem halsz addig éhen, ugye?
- Talán nem, de ha nem megyek le, akkor igen - villantott fel egy vigyort, mire Damien megcsóválta a fejét.
Indult volna ki, mikor kocsi hangja ütötte meg a fülüket és Draven oda is lépett az ablakhoz.
- Vártok még valakit? - tette fel a kérdést.
- Ashley unokatesóját, bár későbbre vártuk - válaszolt Damien az ajtóból.
- Hmm... csinos csaj - jegyezte meg a barátja.
- Csaj? - merevedett meg, mert Ashley ezt egyáltalán nem említette, és mikor azt mondta, hogy antropológus elkönyvelte magában pasinak.
- Jah, mivel a pasi egyáltalán nem hasonlít a mennyasszonyodra, így ő nem lehet. De komolyan egy ilyen csajnak, hogy lehet ilyen pasija? Tiszta nyomi. Tuti valami okostojás.
És a két ilyen nyomatékosítása elárulta, hogy a lányról nagyon jó véleménye van, de a pasiról nem. Ennek pedig Damien nem örült, mert Dravennél ez annyit jelentett, hogy ki akar kezdeni Ashley unokatesójával.
- Tegyél meg nekem valamit. Ne kezd ki senkivel az esküvő alatt, nem szeretném, ha egy csábító kísérleted elrontaná a holnapi napot. Jó? - kérte a barátját.
- Jól van - fordult meg és egyezett bele Draven, mire Damien hálásan bólintott, majd magára hagyta.
Tudta, hogy nem lesz könnyű, de végül is csak másfél napot kell kibírnia, az pedig menni fog. Képes lesz uralkodni magán, de csak Damien miatt. Nagyon sokáig tengődött egyedül, és benne végre barátra talált. Kicsit bánta, hogy ez már csupán néhány évtizedig fog tartani, aztán újra egyedül marad. Majd valahogy megszokja a dolgot.
Ugyan pihenni akart, de bunkóság lett volna, ha nem megy le bemutatkozni az utána érkezőknek, így átöltözött, és pár perccel később edzőben, farmerben és pólóban jelent meg. A konyha felé vette az irányt, ahol Ashley már nagy lelkesen társalgott az unokatestvérével, viszont Damien és a másik pasi némileg kényelmetlenül álltak egymás mellett. A barátja a felmentő sereget látta meg benne, ez a tekintetéből egyértelmű volt.
- Hello - köszönt jól hallhatóan, amint közelebb ért.
Az idegen pasi lenézően mérte végig, a beszélgetés pedig bent elhalt és két női szempár nézett rá, az egyik meglepetten a másik kíváncsian.
- Gondoltam lejövök bemutatkozni. Draven E. Vile vagyok - nyújtott lefegyverző mosoly kíséretében kezet a férfinak, aki elfogadta, de látszott rajta, hogy vonakodva.
- Peter Thompson - viszonozta a bemutatkozást.
- Ő pedig az unokatesóm, Elena Catcher - mutatta be vörös hajú szépséget.
- Örvendek - intett neki oda és visszafogottan rámosolygott.
Draven pedig, amit lehetősége nyílt rá, alaposabban megnézte. Ashley sem volt alacsony, de Elena valamivel magasabb volt nála. Ugyan olyan hosszú lábai voltak, de mind csípőben, mint mellben teltebb volt. És ugyan olyan igéző tekintete volt, mint az unokatesójának, csak tengerzöld kivitelben.
A két lányt magukra hagyták, hadd beszélgessenek. Damien felajánlotta, hogy körbevezeti őket a farmon, de Peter elutasította, mondván, hogy ő vezetett és fáradt, Draven viszont vele tartott. Szótlanul haladtak egymás mellett és feltűnt neki, hogy a barátja nagyon komor arcot vág.
- Mi nyomaszt?
- Ashley el akar menni nászútra, és azt mondta, hogy az unokatesójára hagyjuk addig a farmot, hogy felügyelje. De kételkedek benne, hogy elboldogulna.
- Ugyan miért? Karakán csajszinak tűnik, még ha palija egy nyomi is.
- Igen, az lehet, de antropológus. Évek óta nem volt dolga egy farmmal.
- Régész? Na ez meglepett, de legalább értem a pasi miért néz ki így - hümmögött mellette Draven. - Kétlem, hogy elfelejtette volna, mit kell csinálni.
- Igen, de egy farm fárasztóbb, mint egy lelet felett térdelni, vagy ülni és lassan kiásni. Félek, hogy nem fogja bírni.
- Jól van, ha az megnyugtat én is itt maradok. Most miért nézel így rám? Nem csak te csináltál az évszázadok alatt sok mindent, hanem én is.
- Nem az miatt nézek így rád.
- Ugyan már - legyintett Draven. - Láttad milyen visszafogottan mosolygott, egyértelmű, hogy tudja milyen pasi vagyok, és nem kezd a hozzám hasonlókkal.
- Csakhogy te nem vagy az a típus, aki könnyen feladja.
- Ez igaz, de ő okos nő, nem fog nekem szerintem alkalmat adni rá.
- Lehet - morfondírozott Damien. - Rendben, de csak azért, mert tényleg nyomi a pasija, és szerintem amúgy sem segítene neki. Elég önzőnek néz ki, nem igazán van ötletem miért van együtt vele.
- Talán az intellektusát szereti - találgatott Draven.
- Vagy, hogy ugyan az a foglalkozásuk.
- Pff... - és Damien egyet tudok érteni a kommentálással.
Eljött a másnap és míg Ashley bent készült, addig Damien lent fogadta a vendégeket, Draven pedig el sem mozdult mellőle. Jó néhány női vendég mosolyát viszonozta szélesen, de mivel mindenki párral érkezett így legalább attól nem kell tartania, hogy valaki megkörnyékezik. Azért így egy fokkal könnyebb volt ellenállni.
- Mindenki megjött? - tette fel a kérdést.
- Szerintem igen, bár nem számoltam hány fő érkezett.
- Akkor az egy potyavendég? - mutatott az autóra, ami most fordult be az útra.
- Kiderül - morogta oda Damien.
A fekete autó megállt az út közepén, majd kiszállt a sofőr, és kinyitotta az ajtót. Először csak egy láb jelent meg, majd kiszállt a tulajdonosa, egy gyönyörű nő. Damien meglepetten, Draven pedig földbe gyökerezett lábbal vette tudomásul, hogy ki érkezett.
- Te meghívtál egy istent? - morogta oda és alig mozdult a szája.
- Aphrodité tett halhatatlanná, de amúgy Ashley ötlete volt. Talán nem vagy jóban velük? - ez eddig ugyanis eszébe sem jutott.
- Pokolian nem vagyok jóba velük - utalt finoman a dologra és Damien remélte, hogy nem lesz belőle gáz.
- Hello Damien - köszönt oda búgó hangon a gyönyörű nő.
- Aphrodité - biccentett oda, megadva a tiszteletet.
- Kicsit sok időbe telt, de megtanultad a leckét, aminek én nagyon örülök - Damien nem igazán tudta mit kéne erre mondania, pedig számított rá, hogy ha eljön az istennő, akkor biztos az orra alá dörgöli. - Ő a barátod?
- Igen - vallotta be, kár lett volna tagadni, és felkészült egy újabb megjegyzésre.
- Egyedül érkeztem, van kísérője? - nézett Aphrodité mosolyogva Dravenre, aki döbbenten állt, és Damien sem jutott szóhoz.
- Nincs - nyögte ki végül a barátja, hisz miért is mert volna bármi mást mondani, főleg hazudni, hisz hamar kiderült volna.
- Remek, lesz az én kísérőm? - és már nyújtotta is a karját, hogy kísérje oda.
Draven pedig nem tehetett mást, mert sosem haragított volna magára egy istent, vagy istennőt sem, nem akart meghalni. Kissé merev tartással, kísérte Aphroditét az asztalok felé, amik kétoldalt voltak elhelyezve. Sátrak adtak árnyékot az alatta ülőknek, ők pedig majd Ashley-vel közöttük fognak végigvonulni a felállított kis szentélyig, ahol a pap összeadja őket.
Mikor a barátja egyszer segítségkérőn hátranézett rá, majdnem elnevette magát, de tényleg csak majdnem. Nem tudhatta mit érezhet Draven, de azért sejtette. Aphroditéről tudta, hogy nem fog tönkre tenni egy ilyen napot, és talán mellette a barátja sem fog ugrálni és valamelyik nővel kikezdeni. De ahogy nézte, egész szépen mutattak egymás mellett, majd ugratja a dologgal később, ha lesz rá alkalma.
Nem sokkal később pedig megjelent Ashley, neki pedig elállt a szava, annyira gyönyörű volt a ruhájában, hogy azt leírni nem tudta volna. A haja remekműként tornyosult a fején, a fátylát abba tűzték bele, és onnan simult a hátára. nem választott agyonfodrozott, túlcsicsázott ruhát, mégis elegáns volt és lélegzetelállító. És az övé, csak az övé. Egy életre.
Nyelt egyet és hosszú idő óta először érezte úgy, hogy izgul, de esze ágában sem volt megfutamodni. Mély levegőt vett, kihúzta magát, majd elindult felé és a karját nyújtotta, majd végigvonultak a vendégek között. Elena, Ashley mögé állt, mögötte pedig Draven foglalt helyet, mint tanú.
A pap szép, de rövid beszédet tartott, majd feltette a szokásos kérdéseket, amikre mind a ketten igenekkel válaszoltak, és végül jött, a mindent megpecsételő csók. Bizsergés futott végig rajta, ahogy az ajkuk összeért és csak remélte, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Aphrodité itt van.
A tömeg megéljenezte őket, kezdődhetett az eszem-iszom és a mulattság. Tálcán hozták ki a sok finomságot, amikről mindenki kedvére csemegézhetett, és annyit mert, amennyit akart. Még mielőtt leülhettek volna Ashley-vel, Draven lépett oda hozzá.
- Ments meg - nézett rá könyörgőn, mire rámosolygott.
- Nyugi, nem fog megenni.
- Te ezt nem értheted - nyögte és kezdte kicsit sajnálni, de nem volt semmi ötlete.
- Próbáld meg pozitívan felfogni. Jó pontot szerezhetsz egy istennőnél, és még el is mondhatod, hogy túlélted a találkozást is vele.
- Köszi - vágott savanyú arcot, aztán elgondolkodott. - Végül is, akár igazad is lehetne, ha nem róla lenne szó. Nálad sem nézte jó szemmel a hódításokat, én sem csinálok mást.
- Csakhogy neked nem róhatja fel. És messze nem vagy olyan, mint a társaid, ezt ő is tudja.
- Gondolod? - még mindig kétkedve nézett rá.
- Tudom. Légy vele kedves és nem lesz baj.
- Na jó, de nem vagyok tőle túl boldog.
- Khmm... - köszörülte meg mellettük Ashley a torkát, aki eddig csendben figyelte Damien oldalán a beszélgetést.
Még megpaskolta biztatóan a barátja vállát, majd otthagyták, hogy leüljenek a helyükre. Damien azért fél szemmel figyelte, hogy megy vissza a barátja, és ahelyett, hogy leült volna láthatóan megkérdezte, hogy mit hozhat Aphroditénak, aki továbbra is elbűvölő volt és kedves.
- Ő Aphrodité? - tette fel mellette halkan a kérdést Ashley.
- Igen.
- Tényleg gyönyörű nő, bár nem egészen olyan, mint a festményeken.
- Nekem te vagy a leggyönyörűbb - mosolygott rá Damien, majd csókot nyomott az ajkára.
Az esküvő nagyon jól sikerült és az éjszakába nyúlt, de aztán lassan hazaszállingóztak a vendégek, amit Ashley már nagyon várt, mert kora reggel óta talpon volt, és lassan már nem tudta elnyomni a folyamatos ásításait. Aztán arra lett figyelmes, hogy valaki odalép hozzá. Meglepetten pislogott és nem tudta mit is kéne mondania és hogyan.
- Mikor keresztezte az utatok egymást, akkor nagyon bíztam benned, és nem okoztál csalódást, amiért nagyon hálás vagyok. Talán feltűnt, hogy az a csók nem megszokott volt. - bólintott, mert így volt, de nem tudta hova tenni. - Mondjuk azt, hogy egy kis áldást adtam rátok.
- Ez... én... köszönöm - nyögte ki végül, mire Aphrodité elmosolyodott.
- Vigyázz erre a makacs férfira. Nincs még egy ilyen - és Ashley csak bólintani tudott.
Aphrodité búcsút intett neki, majd távozott ő pedig csak állt és nézte. Talán a fáradtságtól, talán az elfogyasztott néhány pohár italtól nem esett pánikba, de még így is mellbevágó volt tudni, hogy beszélhetett egy igazi istennel. Az volt, ha valaki ő, tudta.
- Mit mondott? - lépett oda kíváncsian Damien.
- Hogy vigyázzak rád - mosolygott rá Ashley. - És így is lesz.
- Én pedig rád! - ígérte meg és lehajolt, hogy megcsókolja.
- Én örülök, hogy elment - törte meg Draven megjegyzése a pillanatot mire mind a ketten csúnyán néztek rá. - Elmentem aludni.
- Az jó lesz - morogta Damien, majd miután a barátja távozott befejezte, amit az előbb elkezdett.
Ashley halkan felsikkantott mikor utána ölbe kapta, és a nyakába kapaszkodott. Nem akarta kérni, de úgy tűnik nem is kellett, mert Damien e nélkül is ölbe vitte be, és lépte át vele a küszöböt és a szobájukig meg se állt. Segített neki kibújni a ruhából és maga is levetkőzött. Végigsimított az arcán, majd le a nyakán, végül az oldalán, és rámosolygott.
- Ha nem lennél fáradt... meg én se, akkor... de így a következő éjszakára hagyjuk - és ez ígéret volt, amit Ashley tudta, hogy be is fog tartani.
Három nappal később, miután kipihenték az esküvőt és megmutattak mindent Elenanak és Dravennek, hogy mit kell csinálni, elindultak a tíz napos nászútra. Nem volt úti cél, úgy voltak vele, hogy amerre a sors viszi őket, arra mennek.
- Szerinted el fognak boldogulni? - kérdezte Ashley, amint elindultak.
- Igen, de ha nem, akkor majd Draven telefonál. Kinézem belőle - vigyorodott el, mire az ő feleségecskéje megrázta a fejét, és megforgatta a szemét. - De nem fogom felvenni neki a telefont.
Erre Ashley csak nevetni tudott, és biztos volt benne, ha panasz lesz Dravenre, akkor azt hallgathatja Elenatól, mert ő nem az a típus, aki ilyen dolgokat magában tart.
Коментарі