* Taehyung szemszög *

Kiszálltunk a kocsiból és igen, sajnos az alvó nyuszit is fel kellett ébreszteni. Bementünk a házba, mire Jungkook egyből a szobája felé vette az irányt. Én még maradtam kölcsönözve bármilyen beszélgetést és segíteni, hogy készítsen.

-Na és hogy tudtál haza jönni Amerikából? -Kérdeztem.

-Mert rólatok volt szó. Az életetekről. Nem érdekelt onnantól kezdve semmi, csak jöttem haza, hogy láthassalak benneteket. Majd visszamegyek pár nap múlva.-Gondolom apa ott maradt Amerikában.

-Rendben vagyunk, nem kell aggódni.

-Taehyung, most ezt komolyan mondod?! Lelőttek titeket és meg is halhattatok volna. Elmeséled, hogy mit tett veletek Jackson? Mert még ezt nem tudom pontosan.

-Hát .... Szexuálisan bántalmazott. Jungkookot meg kikötötte lánccal a falhoz és végig kell néznie. Jungkook egy idő után kiszabadult, de a keze nem volt valami jó állapotban, mert nem kis erő kell, hogy kiszabaduljon. Borzasztó volt látni, ahogy Jungkook kezeiből folyik a vér.-Anya szemeibe ismét könnyek gyűltek és elsírta magát, majd átölelt.

-Kisfiam .... Annyira sajnálom! -Zokogott anya a vállamon.

-Semmi baj nincs, anya. Vége van! Nem érdekel többé ez az ügy. Kérlek, te se sírj emiatt. Élünk és nincs semmi bajunk. Amíg Jungkook mellett van, addig semmi baj.

-Hát rendben van fiam. Kérlek, most menj fel a szobádba és pihenj.-Mosolygott, de még mindig folytak a könnyei. Odamentem hozzá és adtam egy puszit a homlokára.

-Rendben. Szeretlek anya! -Mondtam és már csoszogtam is fel a szobámba. Hát akkor tv-t nézek és telefonozok. Már mentem volna szobámba, de megálltam és megfordultam.

Jungkook mellett akarok lenni, úgyhogy inkább bemegyek hozzá.

Amikor benyitottam láttam, hogy Jungkook már nagyban alszik, úgyhogy óvatosan besettenkedtem mellé az ágyra. Befeküdtem mellé és szembe fordultam vele. Tökéletes az arca. Nem is értem, hogy miért pont én vagyok az, akibe bele szeretett. Átkaroltam és hozzábújtam, majd elnyomott az álom.

Valaki simogat. Nyitogatni kezdtem a szememet.

-Jó reggelt Taehyung!

-Neked Jungkook. Mennyi az idő? -Nyújtózkodtam.

-Délután 4 óra.

-Te mióta simogatsz? -Néztem le kezére, ami mellkasomon pihent.

-Ja, bocsi! -Nevetett.-Nem rég óta ezért.

-Jungkook, te képes leszel elfelejteni a történteket?

-Nem. Borzasztó volt végig nézni, ahogy az a mocsok hozzád ér. De ugye jól vagy Taehyung? Nagyon fáj?

-Nem, nem fáj semmi. Sajnálom, hogy "behódoltam" Jacksonnak, de azt akartam, hogy megbízzon bennem és utána majd el tudjunk szökni. De ez egyáltalán nem így sikerült. Engem egyáltalán nem érdekel Jackson, mivel láttalak már félholtan és nekem csak te számítasz Jungkook és az a célom, hogy boldogok legyünk örökre úgy, hogy senki se.

-Nagyon erős vagy Taehyung. De tudom, hogy nagyon megviselt ez téged. Erős vagy képes vagy túl lépni rajta. Én itt leszek mellett Taehyung. Te is legyél itt mellett örökre.-Húzott az ölébe.

-Én itt leszek neked. Tudod Jungkook, amikor azt hittem meghaltál, először nem is akartam felkelni .... Szóval ne merj nekem meghalni !!! Ha itt hagysz, megverlek! -Néztem rá tettetett durcával. Ő csak nevetett, majd átölelt.

-Egyébként Jungkook, hogy lőtt meg téged Jackson? -Néztem rá a sebére.

-Hát neki mentem, mivel lelőtt téged, viszont volt még egy tölténye. Rám esett, így felettem támaszkodott, majd vállamhoz rakta a fegyvert és meg húzta a ravaszt.

-Érdekes. Direkt nem ölt meg téged? Ez nagyon fura. Ugyan úgy vállba lőtt téged, mint engem. Igaz, engem véletlenül talált el, mert eléd áltam, de ez akkor is elgondolkodtató.-Akár fejbe, vagy szíven is lőhette volna Jungkookot Jackson. Nem értem ...

-Igen, ezen gondolkoztam én is. Viszont Jackson tény meghalt. A szülei nagyon ki vannak akadva. Nem sokára tartják meg a temetését.-Mondta Jungkook. Belenéztem szemeibe, majd tenyereim közé fogtam arcát.

-Biztos, hogy nem megyünk el rá! -Csókoltam meg Kookot, ami eléggé meglepte őt.

-Szeretlek Taehyung! -Kezdte el hevesen csókolgatni a nyakam, ami inkább csikizett, ezért kezdtem nevetni.

-Jungkook! Elég! -Kacagtam tovább és próbáltam leállítani a kis játékot.

-Ne legyél ennyire ünnep rontó Taehyung! Most had had játszak veled egy kicsit! -Döntött le hanyatt fekvésbe és felém emelkedett. Kezei első lágyan besiklottak a pólóm alá és simogatta a hasamat, majd egyszer csak kezdett csikizni, mire fékezhetetlen nevetésben törtem ki. Elég rendesen rugkapálóztam, mivel a hasamnál nagyon csikis vagyok.

-Neh !! Jungkook hallod elég, mert kinyírsz! -Röhögtem és közben toltam el magamtól a kezét. Egyszer sikerült elkapnom mindkettő kezét, majd gyorsan fordítottam a helyzetünket, amit Jungkook meglepődötten nézett.

-Már megint vadmacska hangulatodban vagy TaeTae? Ha kanos vagy, bármikor csinálhatjuk.-Erre csak megforgattam a szememet, majd egy hosszú csókot váltottam vele és kezdtem az ajtót felé menni, mivel eléggé éhes vagyok.

-Nem mész el.-Húzott vissza az ágyra.

-Már bocsi, de azt nem te döntöd el. Egyébként is éhes vagyok. Enni szeretnék.-Kordult fel a hasam is.

-A sunogtál legyen szobámba, mint aludtam, magadra vess! Legközelebb légy óvatosabb és gondolkozz előre kicsikém! Egyébként én is éhes vagyok. Te mit szeretnél enni Taehyung?

-Hát, amit anya főzött. Azt hiszem van rántott hús is. Szóval menjünk! -Álltam volna fall, de újra visszahúzott.

-Én inkább valami édeset ennék. Mondjuk téged.-Tapadt ajkaimra, mintha most csókolhatott volna meg először. A falnak passzírozott és kezeivel elzárta az utamat oldalon. Nyelvét átvezette szájüregembe, majd teljesen feltérképezte annak minden egyes szegletét. Én se tétlenkedtem, nyelvem az ő nyelvét ostromolta. Levegő hiány miatt kell szétválnunk, amit szerintem most mind a ketten eléggé bántunk.

-Jólvan Jungkook, mostmár megyek.-Indultam ismét az ajtó felé. Jungkook felállt, majd ismét visszahúzott és teljesen neki nyomódtam a mellkasának. Én se tudom miért, de eléggé zavarba jöttem.

-Öhmm ... Jungkook? Elengednél? Kérlek! -Nemlegesen megrázta a fejét.

-Én is éhes vagyok, de én rád vagyok éhes Taehyung.

-Aha, oké. Ettől függetlenül én még ehetek rendes ételt, nem? Nem akarok éhen halni már bocska. Szóval halasszuk most ezt el Jungkook.-Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képes lenne csinálni.

-Hát jólvan. Együnk, de utána nem menekülsz.-Bólintottam, majd elindultam lefelé és Jungkook meg jött utánam. Nyilván nem bírta ki és muszáj volt rácsapnia a seggemre. Idegesen hátra néztem és rácsaptam a kezére.

-Hallod, megfogak verni Jungkook!

-Sok szerencsét angyalom! -Diadalittasan mosolygott. Amikor leértünk már meg volt terítve és anya is készülődött valahova éppen.

-Sziasztok fiúk! Egyetek jó sokat. Én is jövök nemsokára, de Jungkook anyukájával találkozok éppen. Szóval, sietek.-Hadarta el anya.

-Miért találkozol vele? -Kérdezte Jungkook.

-Hát a Jacksonos ügy miatt.

-De miért nem látogat meg, ahelyett hogy neked kéne ide-oda szaladgálni?

-Hajh .... Figyelj Jungkook! Kérlek maradj nyugodt és hallgass végig. Anyukád .... Kórházban van. De már felépült és erős, mint a makk. Meglátogatott volna téged, de nem engedték ki őt.

-De hogy került kórházba? -Kérdezte Jungkook. Ő olyan lazán veszi a dolgokat. Most se akadt ki, viszont én már ilyenkor rég elfutottam volna a kórházig.

-Beteg lett és ráadásul majdnem karambolozott.

-Jézus! Mond meg neki, hogy tökéletesen jól vagyok, szóval ne aggódjon és hogy szeretem. Remélem minél hamarabb haza jön.

-Rendben, akkor én már megyek is. Sziasztok.-Köszönt el anya, majd el is ment. Most komolyan .... Nem értem.

-Jungkook, te ~ -Mondatomat nem tudtam befejezni, mivel közbe vágott.

-Tudom mit akarsz mondani. Én nagyon szeretem anyát, ezzel nincs gond. Csak eltávolodtam a szüleimtől régebben és .... Egyszerűen nem tudok aggódni értük úgy, mint a többi ember. Tudom, hogy anya erős szóval nincs mitől tartani.-Válaszolta Jungkook.

-Sajnálom. Nem akartam felkavarni a múltad.-Hajtottam le a fejemet.

-Ami történt, az megtörtént. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. Te meg ne legyél már szomorú emiatt! -Hirtelen állam alá nyúlt, majd megcsókolt. Elváltam tőle, majd szedtem mindkettőnknek az ételből. Leültünk az asztalhoz egymás mellé és enni kezdtünk. Mikor mind a ketten végeztünk, én nem akartam felmenni a szobába, mivel .... Most nincs energiám csinálni vele.

-Taehyung. Ki akarsz bújni a tartozás alól? -Ölelt át hátulról.

-Nem, csak most nem akarom csinálni Jungkook. Fáradt vagyok hozzá.

-Ahhj .... Pedig, ha belekezdenénk rögtön mást mondanál. De akkor marad a jobb kezem.-Engedett el, majd indult meg a mosdó felé.

-Várj! -Ugrottam rá a hátára.-Ennyire nem bírod ki a testem nélkül Jungkook ??? Leg komolyabb? Olyan perverz vagy! -Borzoltam össze egy haját.

-Már elmondtam, hogy egyfolytában kívánlak Taehyung.

-Ajjj már! Akkor csinálom veled ...- Hajtottam fejemet a vállára kudarcot vallva.

-Ez így nem jó.Nekem van egy jobb ötletem. Ma nem csinálok veled semmit és kipihened magad. Viszont holnap mindenféle képpen csinálni fogjuk. Legalább kétszer. Nem is, inkább háromszor.

-Meg vagy huzatva Jungkook?!

-Én? Nyilván valóan.

-Jó, mindegy .... Felőlem azt csinálsz, amit akarsz.

-Az meg lesz .... Holnap.-Nevetett.

-Viszont .... Jobb lenne, ha most leszálnál a hátamról Tae. Vagy végig akarod nézni, ahogy ~ ...

-NEEEM! -Vágtam szavába és befutottam a szobámba. Nekem ez akkor se fér a fejembe. Miért szereti ennyire csinálni velem 'azt'? Szerintem egyáltalán nem vagyok jó semmiben. Maximum a táncolásban, de azt is nagyon régen csináltam már. Nincs kedvem semmihez.

Bedőltem az ágyba és kezdtem nézni egy sorozatot. Már nagyban aludtam volna el, viszont meghallottam Jungkook lihegését. Megforgattam a szememet, majd felhangosítottam a tv-t. Ez nem nagyon segített, mivel Jungkook egyfolytában csak nyögdécselt. Igazából túl hangosan. Mintha nem is wc-n lenne. Olyan mintha ..... Az ajtóm előtt csinálná. De nem hiszem, hogy tudni tudni. Vagyis nem tudom.

Már egy 10 perc csak Jungkook nyögését hallgattam, amikor kíváncsiságból megindultam az ajtó felé. Megálltam az ajtó előtt és megbizonyosodtam arról, hogy Jungkook fontos ott van mögötte. Akkor most állva veri, vagy mivan?! Gyorsan kinyitottam az ajtót, majd megláttam Jungkookot, aki a falnak könyökölve vigyorog rám. Szóval nem verte ki magának ....

-Ez most miért volt jó neked Jungkook? Néztem volna a sorozatomat, te meg itt játszod magadat. Miért ignorálsz?!

-Nem ignorállak Tae, csak azt akartam, hogy kigyere és, hogy velem legyél.

-Előbb verd ki magadnak Jungkook! Nem bízok meg benned, ha kanos vagy. Tuti letámadnál.

-Igazságtalan vagy Taehyung! Akkor verd ki te nekem.

-Biztos, hogy nem! Old meg magadnak.-Válaszoltam, majd már csuktam is rá az ajtót, de még mindig rázártam volna, kicsapta az ajtót, majd átráncigált a saját szobájába.

-Te megvesztél Jungkook?!?

-Csináld velem.

-Nem!

-Miért nem?!

-Ha nem akarom, akkor nem akarom. Menj ki! -Utasítottam, ám erre csak bejött és neki csapott a falnak. Kicsit fájt, viszont a fájdalomra elő jöttek a Jacksonos emlékek. Bassza meg! Ez így kurva szar !!

-...... Mi a baj Taehyung?

-Jackson, bassza meg! Kurvára nincs kedvem kurvának lenni! -Ordibáltam, majd sírni kezdtem.

-Azt mondtad ..... Elfelejted őt.

-És szerint az majd 2 perc alatt menni fog, Jungkook?!? Hát kibaszottul nem! Ájulásig baszott az a szemétláda! Szerinted hogy érzem most magam?! Hát baromi szarul!

Ne várd el, hogy alád fekszek azok után, hogy a testemmel játszottak.

-Sajnálom Taehyung! Nem akartam, hogy ez idáig fajuljon. Bocsájts meg nekem.-Ölelt át Jungkook. Szipogva karoltam át én is őt.

-Nem haragszom, csak .... Vedd ezt ezt is kérlek.

-Igazad van Tae, sajnálom. Néha csak magamra tudok gondolni. Nem csinálok ilyet többet! -Egymást átkarolva szipogtam még egy kicsit, majd amikor már nem voltam olyan szarul, egy csókot adtam Jungkook ajkaira.

-Sajnálom ....- Suttogta egyfolytában maga elé Jungkook.

-Nem .... Nem te tehetsz róla Jungkook. Én csak próbálok a lehetséges legboldogabb lenni mellett, de ez az emlék nem hagy nyugodni. Pedig .... Én el akarom engedni. Hajh, Jungkook! Sajnálom, hogy gondot okozok neked.-Nyomtam fejemet a párnába.

-Te nem vagy 100-as Taehyung! Te egyáltalán nem tehetsz semmiről és ne sajnálj semmit! Én itt leszek mellett, bármi történjék. Szeretlek Kim Taehyung! -Ölelt át szorosan.

-Én is Jungkook.-Vállgödrébe furtam a fejem, majd álomra hunytam szemhéjaimat.

Nem tudom Jungkook ... Lehet jobb lenne, ha nem lennél mellettem. Jelenleg csak fájdalmat okozok.