1.
Bementünk a jól ismert helységbe. Azaz a kávézóba. Ez a hely volt a legkülönlegesebb hely a városban. Itt kötődtek a legjobb barátságok, szerelmek és talán egyszer egy házasság is fog. Ha egy tinédzser korban élő gyereket megkérdeztek volna a hely nevéről csak úgy emlegette volna, mint a "Sarki törzshely". Ez nem a véletlen műve volt. Minden barátnak itt volt a törzshelye, bárki bármit mondott. Valahogyan nyugtató hatása volt a mentazöld falaknak és a fehér bútoroknak.
Nyolc éve majdnem minden héten kétszer voltunk itt Hei-vel. Azóta nagyon sok minden változott. Voltak jobb és rosszabb napok. De akkor is kiálltunk egymás mellett. Hogy miért pont itt volt a mi helyünk? Itt találkoztunk. Egy akkori barátom legjobb barátnője volt. Hamar egymásra találtunk, majd összefonódott a sorsunk. Nem hittük volna, hogy két 14 éves lány egy életreszóló barátságban fonódik össze.
Mosolyogva ment mellettem Hei, majd leültünk a sarokba. Az volt a mi helyünk. Ekkor jött oda James, a tulajdonos. 47. életévét töltötte be három hete, de úgy néz ki, mint egy harmincas éveiben járó playboy. Hát... erre csak mindig azt mondtam, hogy nem a külső alapján kell ítélni. Bár úgy vettem észre, hogy manapság mindenki a külsőt nézi. Hiába tudják, hogy a kincsesláda hiába szép kívülről, ha semmi nincs benne.
-Anaatasia! Hahó!-integetett előttem barátnőm kicsi kis kezével. Csak felkuncogtam, ahogyan megláttam a normálisnál egy kicsivel rövidebb kisujját.
-Bocsi. Egy kicsit elkalandoztam-nevettem el magam halkan. Rávezettem tekintetem James-re, aki mosolyogva üdvözölt.
-Ma van egy gyakornokunk. Titeket fog kiszolgálni. Amennyire ismerlek titeket zárásig itt lesztek, szóval barátkozzatok meg vele kérlek!-mondta aranyosan, mire csak bólintottunk. Amint James elment, azonnal jött egy fekete hajú fiú. Megállt az asztalunk mellett, s amint a szemembe nézett mintha megállt volna az idő...
Nyolc éve majdnem minden héten kétszer voltunk itt Hei-vel. Azóta nagyon sok minden változott. Voltak jobb és rosszabb napok. De akkor is kiálltunk egymás mellett. Hogy miért pont itt volt a mi helyünk? Itt találkoztunk. Egy akkori barátom legjobb barátnője volt. Hamar egymásra találtunk, majd összefonódott a sorsunk. Nem hittük volna, hogy két 14 éves lány egy életreszóló barátságban fonódik össze.
Mosolyogva ment mellettem Hei, majd leültünk a sarokba. Az volt a mi helyünk. Ekkor jött oda James, a tulajdonos. 47. életévét töltötte be három hete, de úgy néz ki, mint egy harmincas éveiben járó playboy. Hát... erre csak mindig azt mondtam, hogy nem a külső alapján kell ítélni. Bár úgy vettem észre, hogy manapság mindenki a külsőt nézi. Hiába tudják, hogy a kincsesláda hiába szép kívülről, ha semmi nincs benne.
-Anaatasia! Hahó!-integetett előttem barátnőm kicsi kis kezével. Csak felkuncogtam, ahogyan megláttam a normálisnál egy kicsivel rövidebb kisujját.
-Bocsi. Egy kicsit elkalandoztam-nevettem el magam halkan. Rávezettem tekintetem James-re, aki mosolyogva üdvözölt.
-Ma van egy gyakornokunk. Titeket fog kiszolgálni. Amennyire ismerlek titeket zárásig itt lesztek, szóval barátkozzatok meg vele kérlek!-mondta aranyosan, mire csak bólintottunk. Amint James elment, azonnal jött egy fekete hajú fiú. Megállt az asztalunk mellett, s amint a szemembe nézett mintha megállt volna az idő...
Коментарі