Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 2
-Feitan! Megtiltom, hogy felszálj a gépre!- orditottam közben pedig sietős léptekkel loholtam utána.

Hirtelen megállt és szembe fordult velem.

-Te csak egy testőr vagy. Semmi jogod, hogy megtilts nekem dolgokat, ahoz még még kevesebb jogod van, hogy a nevemen szólits-mondta dühösen szavait- Megkell látogatnom Christopher nagybácsiékat koronázás előtt- szavait késként döfte a szívemben. ,,Te csak egy testőr vagy˛˛ csengett a fülemben. Már kezdett égni a szemema könyektől. Sarkon fordultam, hogy eltünjek az előtt, hogy meglátja. A szobám felé haladva több embert löktem fel mint eddig bármikor.

-Dustin! Gyere vissza!- hallodtam hangját. Ellesz egyedül is amíg előkészitem a dolgokat.

A szobámba beérve eluralkodott rajtam a düh. ,,Te csak egy testőr vagy˛˛.  Ha csak testőr vagyok akkor úgy is teszek. Fegyvereket rejtettem el a ruhámban és egy kevés pénzt ha esetleg menekülnünk kell a felszállás előtt vagy után. Mág utoljára végignéztem a szobámban és becsuktam az ajtót. Elindultam a hosszú folyósón. Ketten elődtem rejtőszkődnek ketten pedig gyors léptekkel igyekeznek utánam. Ezek sem teázni akarnak. Már készültem elővenni a zsebkésemet amikor oldalról behúztak eggyet. Az orromból a meleg vér egy kicsit elkezdett folyni. Aki megütött hátrafogta a két kezem és várta a társait.

-Először téged aztán a herceget intézzük el- mondta az egyik maszkos ember aki felém közeledett

Nálam itt pattant el a húr. Pár rugással elintéztem a fogvatartómat, előrántottam a késem és a maradék négy embert is elintéztem. 

-Örség! Segitség!- hallodtam meg egy szobalány hangját. Ezt követően az örség sietős léptekkel összegyüjtötte az 5 embert aki megpróbált megölni és elvitték őket.

- Hol van a herceg?- kérdeztem a szobalánytól

- Önre vár a könyvtárban. Ő küldött, hogy keressem meg önt- mondta az orromra pillantva de én mit sem törődve vele elindultam a herceghez. 

A könyvtárba belépve a herceg fogadott amint épp a könyveket vizslatja.

-Ne merészelj  mégegyszer egyedül hagy- de itt meglátott és abbahagyta a beszédet- Mi történt veled?- kérdezte és a kezét az arcomra tedte. Azok a meleg és puha kezek.

- Azt tedtem amit testörként tennem kell- tetszett ez a helyzet, viszont jól mondta. Én csak egy testőr vagyok, ő pedig a herceg. Hiába vannak érzelmeim iránta, ez nem működhet. El kell felejtenem

-De nem kell összeveresd magad miattam- mondta egyszerre aggódóan és dühösen.

- Az a feladatom, hogy kockáztassam az életem önért. Mert én csak egy testőr vagyok- mondtam ridegen és ahogy kimondtam meg is bántam. Hátat forditottam Feitannak és elindultam  kijárat felé- El kell indulnunk a nagybátyáékhoz.

Útközben megmostam az arcom a vértöl aztán elindultam a felszállópályához abban a reményben, hogy nem indultak el. Meglepődve tapasztaltam, hogy a herceggel összefutottunk az ajtóban. Sem én sem ő nem szólaltunk meg. 

- Végre, hogy ideértél. Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte William.

- Akkor és addig maradok ameddig akarok. Ha ellenedre van térj vissza a kastélyba. Anyának biztos elkell a segitség a díszitésben- mondta Feitan 

Fellszáltunk a repülővel. Fogalmam sincs mikor készülnek ránktámadni de nem volt szó arról, hogy két plusz utasunk is lesz. Nagy darab emberek ültek a hercegek mellett. Az ablakon kinézve már nem láttam szárazföldet. Hirtelen az egyik ember kést rántott elő és megakarta sebezni Feitant de hamarabb oda értem mint ő így az én vállam sebezte meg. 

-Ugorj ki!- orditottam Feitannak

- De...

- Semmi de! Most az egyszer csináld azt amit mondtok!- orditottam neki. Nem ellenkezett. Amíg az ajtóval bajlódott addig lefoglaltam az embereket. Amikor láttam, hogy sikerült kinyitnia az ajtót, kilöktem rajta és utána ugrottam.

A zuhanás érzete transzba ejtette kissé a testem. Az adrenalin egyféle jó érzést keltett bennem mindig, ahogy most is, de amint tudatosult bennem a helyzet már annyira nem volt nagy az öröm.
A víz mintha beton lenne úgy csapódtam bele. Sokáig lesüllyedtem benne, minden porcikám fájt. Égett.
A felszínre csak másodperceken belül jutottam fel. Azonban rajtam kívül más nem volt.

– Feitan? – Kiáltottam el magam miközben a víz felszínén tartottam magam. – Te szerencsétlen! – Eszembe jutott hogy egy szóval sem említette hogy tudna úszni. Hogy lehet valaki ilyen nyomorék?
A víz alá vetettem magam. A szemeim nyitva tartottam. Kerestem. Hosszú lebegő szőke tincseket láttam meg, azonnal lefelé kezdtem úszni mire sikerült elkapnom a haj tulajdonosának a kezét. Magamhoz húztam és felfelé eveztem a kezeimmel, míg nagy levegőt nem vehettem. A herceget a mellkasomnak szorítottam. – Idióta vagy! – Szídtam meg miközben ő a kezeim közt köhögött. – Miért nem szóltál!?

– Dustin... – Kapaszkodott bele a vállaimba. A fejét a mellkasomba temette. Hosszú derékig érő szőke hajáról eltűnt a hajgumi így a haj belepte a testét és a bőrére, ahogy az enyémre is rátapadt.

– Az idegeimre mész! És ha nem úszok utánnad akkor mi van? Annyira tudod hogy húzz fel!

– Bízom benned... Úgyis megmentessz mindig. – Tette át a karjait a nyakamon.

– És most mégis mit csináljak? Nem foglak sokáig elbírni... Magamat is nehezen tartom fent a vízen.

-Ott... – Mutatott kelet felé. – Miközben zuhantam. Mintha szárazföldet láttam volna.

– Nem csak golyóztak a szemeid hülyegyerek? – Durván beszéltem vele, mégis óvva fontam köré a karjaim. Tíz éve vele vagyok. Már gyermekként megbíztak testőri munkával. Nem tudnám tétlenül nézni ahogy meghal. Lehet egyszer ez lesz a vesztem is.

© Lola ,
книга «Prince and his guardian».
Комментарии