Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 3
Fogalmam sincs mennyi ideig úszhattam. De minden egyes karlenditéskor mintha leszakadtak volna a kezeim.

Amikor végre elérkeztünk a szigetre lihegve hullottam a homokba.

-Na mi az Dustin? Nem bírod a kemény dolgokat- a fejem fölé hajolt és gúnyosan nézett a szemembe.

-Én a helyedben nem feszegetném a húrt- döntöttem le a földre rámásztam és a kezeit a feje fölött összefogtam- nélkülem életképtelen vagy, és ha akarom itt hagylak egyedül meghalni- persze nem fondoltam komolyan de már elegem van a folytonos lenézéseiből. Bár van még módszerem a megtöréséhez de amint már mondtam ő a trónörökös.

-Hagyhatnál meghalni. De tudod miért nem fogsz?- kérdezte és a földre döntött, így most ő volt felül- azért mert nem lenne szived egyedül hagyni.

Feláltam így ő a földre esett
-Au! Ne lökj csak így le!- vágott durci fejet.

- Elindulok felfedezni a szigetet. Ha akarszaradj itt vagy csinálj amit akarsz.

Elindultam a fák között és hallodtam a homokban a lépteit ahogy követ. Már gyalogolhattunk vagy öt perce amikor nevetést hallottam a távolból. Lerántottam Feitant a földre.

-Dustin. Tudom, hogy vannak olyan pillanataid de nem most kellene. Talán ké...

-Shhh..... Maradj itt- közelebb kúsztam a hangforráshoz és meglepva láttam, hogy asztalok sorakoznak körülöttük ledig emberek. Mint egy piacon. Visszamentem Feitanhoz- Ide figyelj, azonnal menny vissza oda ahol partraértünk.

-De én is látni akarom, hogy mi van ott- nyafogott.

-Leellenörzöm, hogy nem veszélyes e a számodra utána körbenézhetsz.
Meg sem vártam a válaszát csak hátat forditottam neki és elindultam az emberek felé.

-Elnézést- szólitottam meg egy idegen embert- hajótörést szemvedtem a tengeren, és a hullámok erre a szigetre sodortak. Meg tudja mondani mégis merre vagyok?

- Fiatalúr... ha túlélte a hullamokat magát is kemény fábol faragtál. Ez a sziget a Raymond királyi család tulajdonában áll. Tudja ez egy kis halász falu. Innen viszik a kastélyba a halakat. Ha el szeretni jutni a kastélyhoz a hajóval elviszenk egy kis pénzért cserébe. De mondja mi lett a karjával?- mondta.

Én pedig akkor vettem eszre hogy a karomat kissé csípte a sós víz. Csak leintettem és visszaindultam Feitanhoz.
Útközben megtaláltam a lábnyomait a homokban. Ahogy haladtam ugyanazon az úton mint ő mégtöbb lábnyom csatlakozott hozzá késöbb pedig dulakodás nyomat véltem felfedezni. Azonnal rámtört a panik. Követtem a nyomokat amíg egy barlanghoz nem értem. Belülröl hangok szűrődtek ki.
-....Aztán pedig elszórakozunk veled- már csak a végét csíptem el de épp elég volt ez is.

-Amíg az én tulajdonomban van te nem nyúlsz hozzá- léptem be a barlangba ami közepén egy tüz égett körülötte pedig három nagydarab ember. Feitan pedig megkötözve feküdt a fal mellett.

Előrántottam két kést és egy szempillantás alatt elinteztem mindet.

-Már nem azért de, hogy lehet, hogy magadra hagylak két percre és azonnal elrabolnak?- eloldoztam és csak akkor vettem észre, hogy a szája is bevan tömve mikor kiszedte belőle a rongyot.

-Ez is a te hibád. Ha nem hagytál volna egyedül, nem raboltak volna el- mondta dühösen.

-Gyere... megyünk haza- mondtam és kisétáltam a barlangból.

Elsétáltunk a falun keresztül a kikötőig, ahol az eltett pénzből kifizettem az utat és elindultunk. Már az estét tapostuk amikor kikötöttünk.

© Lola ,
книга «Prince and his guardian».
Комментарии