Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 4


Mivel nem lett volna tanácsos éjszaka beállitani a kastélyba, inkább elindultunk egyik régi ismerősömhöz.

-Dustin....hová megyünk?-kérdezte Feitan 

-Fogd már be! Meglátod ha odaértünk- rivalltam rá. Már irtóra fájt a kezem. Amikor a repülöben elé ugrottam a karomba szúrták a kést. De még jó, hogy nem tűnt fel neki. Annyi kell, hogy hisztizzen- Lucy! Tudom, hogy nem alszol! Nyisd ki!- Hallodtam lábai kopogását és az ajtó nyikorogva tárult ki elődtünk.

-Dustin drága. Gyertek beljebb. Micsoda megtiszteltetés, hogy a lakásba tudhatom az elkényesztetett hercegünket.

-Nem vagyok elkényesztetett- duzzogott Feitan.

-Dehogy nem. Ha nem lenne Dustin már rég halott lennél- le akartam állítani viszont már alig kaptam levegőt- ezenkívül meg csak magaddal törődsz. Azt sem vetted észre, hogy mikor téged védelmezett megsebesült. Most pedig méreg van a testében. De így is megvédett. Elég végig melletted volt.

Feitan:

Szavai égettek. Dustinra néztem aki fátyolos szemmel nézett vissza rám és a padló felé zuhant de mielőtt elérte volna a padlót  Lucy elkapta. Az ajtó kinyitódott és belépett rajta két fehér köpenyes ember. Felkapták Dustint és bevitték egy másik szobába.

-Ho...Honnan tudtad?-kérdeztem és ebben a pillanatban megtudtam volna ölni magam. Én mondom azt, hogy szeretem mikor még azt sem látom ha megsérül?

-Értesitett, hogy éjszaka itt maradtok és szóljak az orvosaimnak. Már akkor tudtam, hogy mi a helyzet. Hozok neked enni valamit.

Mire befejeztem a vacsorát már az orvosok is kijöttek. 

-A szobád a folyósó végén van. Ha kérsz valamit szólj- Szólt Lucy és elment a szobályába. Én ahelyett, hogy lefeküdni készültem volna Dustinhoz mentem és leültem az ágyra.

-Neked miért kell mindig hősködnöd? Egyszer hagyhatnál meghalni. Nem kell az életed kockáztatnod az enyémért. Ne halj meg. Nem ezért kérem, hogy maradj mert életképtelen vagyok nélküled hanem azért mert szeretlek- Adtam ki magamból mindent ami eddig nyomasztott és fölé hajoltam. De ekkor megfogta a tarkóm és megcsókolt.

© Lola ,
книга «Prince and his guardian».
Комментарии