Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 9
Leszálltam a lóról és a bevezettem az istálóba. Amikor indultam befele, az ajtó kitárult és Feitan ragyogó és boldog  kék szemével állt előttem. Nem tudtam ránézni. Furdalt a lelkiismeret. Furdalt, mert őt szeretem és mégis hagytam, hogy megcsókoljon egy másik személy.
Rá sem nézve, kikerültem őt és elindultam az ebédlőbe. A király és a kiralynő épp ebédelt.

-Elnézést a zavarásért őfelsége, de híreket hoztam- mondtam és Feitan suhant el mellettem maga után pedig becsukta az ajtót.

-Ülj le és mond el mit tudtál meg- intett a királynő a szék felé. Leültem.

- Az ott létem alatt kideritettem, hogy Diarmand királya az esküvő alatt tervezi megtámadni Poarandot, és ehez a fegyvereket Keirandból hozatja. Viszont a keirandi király mit sem tud arról, hogy mire kellenek a fegyverek.

-Biztos vagy benne, hogy az információk hitelesek?- kérdezte elgondolkodva a király.

-A Diarmand királya lányától, Serina hercegnőtöl tudom.

-A hercegnőtöl?- kérdezte döbbenten a királynő

-Igen. Amikor a falut jártam, menekült három férfi elöl én pedig megmentettem. Ezután elvitt pár helyre, amikor is kifaggattam.

-Szép munka Dustin. A jó kapcsolatod a hercegnővel még lehet később jól jöhet. Elmehetsz. Viszont ma egész nap légy Feitannal. Ahogy mi kültünk kémet, úgy ők is küldhetnek- mondta a király.

-Lovagolni megyek- mondta Feitan és kiment a teremből.

Én meghajoltam és utána eredtem egészen az istálóig ahol épp takaritottak így nem váltottunk szót egymással. Nem mintha annyira akartam volna. Fejével az erdő felé biccentett. Felpattant a lovára és útnak eredt. Én is hasonlóképp tettem. Meg sem állt amíg az ismerős tisztásra nem értünk ami közepén egy kis elhagyatott ház volt. Nagyon régen még ide szökött el Feitan ha már nagyon elege volt mindenből. Senki sem tudta, hogy itt van egy ilyen ház. A lovakat kikötöttük egy fához és bementünk a házba. Bent meg mindig annyira üres volt mint régen. Egy ágy, fogas, asztal és tűzhely. Csak ennyi volt benne. Feitan becsukta utánam az ajtót és egyre jobban közeledett. Meg akart csókolni de én elforditottam a fejem.

-Sajnálom- csak ennyit tudtam mondani.

-De mégis mit? Mióta visszajöttél ilyen vagy. Mi törtent?- nézett rám aggodalmasan.

-A hercegnő megcsókolt- csuklott el a hangom. Féltem a reagciójától.

Döbbenten nézett maga elé. Egy kis ideig nem szólalt meg.

-Hol csókolt meg?- kerdezte én pedig teljesen ledöbbentem a kérdés hallatán. Annyira, hogy hirtelen nem is tudtam neki válaszolni- Azt kérdeztem hol csókolt meg?!- orditotta és belecsapott a fejem mellett lévő falba. Megilyedtem meg, és teljesen ledöbbentem- Felelj ha kérdezlek! A szádon?- kérdezte és adott egy erőteljes csókot- A nyakadom?- ismét kérdezte de most a nyakamat kezte el csókolni- Felelj!- azt hittem már kiszórakozta magát de még mindig annyira dühös volt, hogy orditott. Még szerencse, hogy nem hall minket senki.

-A számon- mondtam és az ajkait az enyéimre nyomta. Ez sokkal erőteljesebb és akaratosabb volt mint az előző.

-Azt a hülye csitrit egyszer még kinyirom. Hogy mert hozzád érni?- furta a fejét a nyakamba.

Mivel láttam, hogy kitombolta magát, forditottam a helyzetünkön. Most őt nyomtam a falnak.

-Akkor én mit mondjak Feitan? Neked jegyesed van- mondtam és elkeztem csókkal hinteni a nyakát. Nem lenne túl előnyös ha lila és kék foltos lenne a nyaka szóval elkeztem kigombolni az ingét.

-Mondtam én egy szóval is, hogy ne öld meg?- kérdezte egy válránditás kíséretében- Te mit csinalsz?- nézte ahogy az utolsó gombal is vegeztem.

Nem feleltem neki. Megforditottam, hogy háttal legyen nekem és egy kicsit lehúztama  válláról az inget. Az egyik kezemmel a derekát fogtam, a másik pedig a mellkasán pihent. A vállától egészen a háta közepéig hintettem be puszikkal,majd ott megálltam és megszívtam mire egy kissebb nyögés volt a válasz.

-Feitan, Feitan. Mi lesz még veled?- mondtam egy fejcsóválás kíséretében- Gyere induljunk.

-Azert segithetnél- mondta majd végig mutatott a kigombolt ingén.

- Segits magadon. Ha neki állok holnapra se érsz haza de fel sem bírsz majd állni- erre csak egy értetlen pillantást kaptam. Olyan kis ártatlan.


© Lola ,
книга «Prince and his guardian».
Комментарии