Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 8
Dustin:

Feitan már biztos felébredt. Aggódok érte de pár napig biztosan ellesz. Gondolataimból egy nő zökkentett ki aki elszaladt mellettem. Hátrafordultam és három férfit vettem észre akik a nőt üldözték. Úgy döntöttem szembe szállok velük. A nő elé álltam és vártam, hogy oda érjenek az üldözői.



-Állj félre vagy nagyon megkeserülöd- állt velem szembe az egyik férfi. 



Válaszul csak gyomorszájon rúgtam. Görnyedve esett össze, de már társai keltek a védelmére. Az egyiket szintén gyomron rúgtam, míg a másiknak a kezét hátracsavartam és taszítottam a földre. Megragadtam a hölgy kezét és elkezdtem futni amíg egy sikátorhoz nem értünk. Úgy gondoltam, már úgy sem találnak ránk ezért megálltunk. Kifulladva támaszkodott térdein. 



-Jól van?- tettem kezem a vállára. Ekkor felegyenesedett és azt hittem nyomok egy hátast. Serina állt előttem. Annak a királyságnak a hercegnője amelykbe kémkedni jöttem- Se..Serina hercegnő? Bocsássa meg tiszteletlenségemet. Jól van? Nem esett baja?



-Azt reméltem nem ismersz fel, egyszer sikerül kiszöknöm a kastélyból de akkor is üldözőbe vesznek és felismernek. De igen jól vagyok. Köszönöm, hogy segítettél rajtam. Mi is a neved?



-A nevem Dustin. Nem lett volna egyszerűbb kísérettel kijönni?- kérdeztem és fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek. Információért jöttem, de itt ez a nagyszerű lehetőség, hogy kifaggassam a hercegnőt. Erről ugyan hamar letettem, ugyanis nem hiszem, hogy tudna olyan információkkal szolgálni amelyek segítenének rajtam.



-Valóban egyszerűbb lett volna, ha a megjátszott embereket akartam volna látni. Ha kijövök díszes ruhában, mindenki hirtelen olyan kedvessé válik. Viszont ha így álruhában jövök ki, akkor azt látom amit látnom kell. Köszönetem jeléül mivel megmentettél, elviszlek a két kedvenc helyemre.



Egy kis séta után egy patakhoz érkeztünk. Egy ideig a vízben fröcsköltük egymást de egy vonat haladt el a közelben. Jól ismertem már ezt a fajta teherkocsit. Az ilyenekben fegyvereket szoktak szállítani.

-Hát ezek?- mutattam a vonatra Serina pedig lehajtott fejjel elkezd elkezdi magyarázni.

-Fegyverek. A szomszéd királyságból, Keirandból vannak. Pourandban nemsokára koronázzák meg a herceget. De az előtt, az esküvőjén szeretné apám megtámadni a királyságot.

-Az apád és a Keirand királya?- kérdeztem hisz az információ nagyon is lényeges volt számomra.

-Nem. keirand királya semmit sem tud a támadásról. De hagyjuk ezt a sok hegyi beszédet. Induljunk tovább.

Teljesen Feitan ellentéte. Az a gőgös herceg nemhogy álruhát nem venne fel de még az emberek közé sem menne. Serina egészen egy barlang bejáratáig  vezetett. Én ugyan megtorpantam, mert kitudja mit tervez. Talán rájött, hogy kém vagyok. De ezzel mit sem törődve betuszkolt. Ott beljebb húzott és a falnak lökött. Már amennyire az erejéből tellett. Lábujjhegyre állt és megcsókolt. Puha ajkaitól egy pillanatra mindent elfelejtettem, de gondolatban pofon vágtam magam. Az Isten szerelmére Dustin! Neked pasid van! Várjunk csak. Van egy halált. Egy nagy gyerek van a nyakamon akinek van egy jegyese. Biztos ami biztos azért eltoltam magamtól Serinát. Értetlen pillantásával találtam szembe magam.



-Te egy hercegnő vagy. Apád meg nem hiszem, hogy örülne neki, ha hazaállítanál egy közemberrel. Gyere. Hazakísérlek.

Egy hosszas séta után végre elértük a kastély kapuját. Egész úton nem szólt hozzám.



-Köszönök mindent. Majd még találkozunk.- Mondta, aztán egy csók után a válaszom meg sem várva indult befele. Itt hagyott ki nem mondott szavakkal a barna hajú rózsa illatú lány.

Keresnem kell egy szállót amiben aludhatok reggelig. Reggel pedig visszaindulok a királyságba.





© Lola ,
книга «Prince and his guardian».
Комментарии