Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 6


Mikor végeztem a holnapi indulásom előkészületeivel, kissé szomorúan dobtam le magam az ágyamra. Az éjszaka sötét fátylán keresztül kémleltem a plafont.

-Eddig úgy terveztem, hogy Feitan koronázása után helyezlek át, viszont azt csiripelik a madarak, hogy a koronázás közben üzen hadak a szomszéd királyság. El kell menned, hogy megbizonyosodj róla tényleg így terveznek- mondta a királynő, miközben az ablakon kifele bámult.

-Értettem, viszont lehet egy kérdésem?- válaszul csak egy bólintást kaptam, így hát folytattam- Miért pont én megyek? Annyi kém állna rendelkezésére.

- Mit sem ér egy kém, ha a falu bejáratánál elkapják. Te nem csak jó testőr vagy, hanem remekül álcázod magad és alkalmazkodsz. Holnap reggel indulsz.

Gondolataimból az ajtó nyikorgása zökkentett ki. Oda sem kellett pillantsak, hogy tudjam ki az. Lassan az ágy mellé sétált és leült.

-Mit akart az anyám?- kérdezte az arcomat kémlelve

- Holnap ellátogatok a szomszéd királyságba, hogy kiderítsem tényleg háborút akarnak indítani a koronázás alkalmával- feleltem a szemem el sem szakítva a plafonról.

-Nem mehetsz oda. Túl ve...

- A királynőnek igaza van. Oda kell mennem- szakítottam félbe- Túl gyanús az, hogy pont engem, pont most küld el innen. Lehet tud a történtekről. Mármint a csókról. Ha tud akkor jobbnak látja ha félreállok az útból. Mondjuk én sem vélekedek másként.

Hirtelen az ágyról átült a derekamra, a kezeimet a fejem fölött lefogta és a homlokát a homlokomnak támasztotta.

- Engem nem érdekelnek olyan apróságok, hogy mit tud és mit nem. Ettől még nem küldhet el, hogy megölesd magad.

- De megteheti, és tudod miért? Az ország nem díjazná azt, ha egy olyan herceg uralkodna aki bele van zúgva egy elbaszott testőrbe. De mivel te sem vagy olyan aki ülve nézi a dolgokat, így lemondanál a trónról. Ezért engem elküld az útból.

Ahogy magyaráztam neki, úgy szép lassacskán vettem tőle vissza az irányítást. Először a csuklóm szedtem ki a kezeiből, melyeket az öleimbe tettem és felültem.

- De akkor sem hagyom, hogy elmenj. Nélküled én...

- Nélkülem ugyanúgy megleszel. Annyi különbséggel, hogy kevesebb kolonc lesz a nyakamon. Most pedig menny vissza a szobádba- mivel nem moccant, félálltam és az ágyra löktem Feitant. Elsétáltam az éjjeli szekrényemig és kivettem belőle egy üvegcsét. A számba öntöttem, közelebb sétáltam hozzá és megcsókoltam. Nem sok kellett még hatott az altató és a karjaimban aludjon el. Visszavittem a szobájába aztán visszamentem a sajátomba. Reggel hamarabb kell elindulnom, minthogy Feitan felkel.

© Lola ,
книга «Prince and his guardian».
Комментарии